Hát nem éppen sikertörténet – ez olvasható ki a Fidesz-kormány oktatáspolitikájáról azokból az elemzésekből, amelyeket maga a kormány és a hozzá közeli prominensek készítettek. A Magyar Nemzeti Bank Matolcsy György és a Nemzeti Versenyképességi Tanács Varga Mihály pénzügyminiszter vezetésével egyaránt felvázolta a következő évek gazdaságpolitikai stratégiáját, s mindegyiknél hangsúlyos szerepet tölt be az oktatás reformja. Mindkét jelentés lesújtó képet fest a jelenlegi helyzetről (hasonlóan a Tárki tavalyi Társadalmi riportjához), holott a Fidesz-kormány 2010 utáni oktatási reformjai bevezetésekor mind Matolcsy, mind Varga a kabinet tagja volt.
Matolcsy pálfordulása
„Javasoljuk az oktatási ráfordítások növelését”
– írja elemzésében a Matolcsy vezette MNB, holott éppen ő volt az, akinek minisztersége idején az oktatásra jutó forrásokat jelentősen szűkítették. Az pedig különösen bájos, hogy az eddig a „munkaalapú társadalom” ideológiáját képviselő MNB-elnök vezette csapat most az elemzés oktatásról szóló részének a „Tudásalapú társadalom” címet adta. Matolcsy és Varga e stratégiák oktatásról szóló fejezetével felülbírálják a Fidesz 2010 utáni oktatáspolitikáját, s lényegében elismerik, hogy pár éve segítettek a közoktatás tévútra terelésében. Most helyrehoznák e hibát, persze hogy mi valósul majd meg ezekből a tervekből, az kétséges. Matolcsy programját Orbán Viktor is víziónak minősítette.
Matolcsy
Fazekas István
Ezekből a tanulmányokból kiderül, hogy a 2010 utáni oktatáspolitika kudarc. Pedig az nem is igazán Hoffmann Rózsa, hanem Orbán Viktor nevével fémjelezhető. A miniszterelnök ugyanis élénken követte az akkori átalakításokat, s alkalomadtán bele is nyúlt a hoffmanni tervekbe. A teljes iskolaállamosítás például kifejezetten az ő akaratának megfelelően történt, igaz, ezt nem is szeretné sem az MNB, sem a Versenyképességi Tanács bolygatni. Az utóbbi azonban felveti a korábbi Fidesz-retorikával szemben, hogy az iskolaszerkezet túlságosan elaprózott, és csak drágán tartható fenn. Ezért javaslatot tesz korszerű iskolahálózat megteremtésére, és az intézményrendszer racionalizálására, „tudásközpontok” kialakítására. Mindezt az általános iskola felső tagozatán képzelik el, ahová „koncentrálni kell a szakemberállományt, valamint a képzéshez szükséges modern eszközöket”.
Az oktatás módszerével és tartalmával súlyos bajok vannak
Amivel szintén nem foglalkozik a két stratégia, az a tankönyvpiac államosítása, viszont annál elégedetlenebbek az oktatás tartalmával és módszertanával. Mindkettő abból indul ki, hogy elhibázott a lexikális ismeretekre építő oktatás, sőt a Varga Mihály-féle anyag szerint
„a folyamatosan bővülő tananyag súlyos terhet rak a felnövő generáció vállára”.
Mind a két elemzés a kiutat a készség- és képességfejlesztésben látja, amelynek az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásánál is meg kell jelennie.
„Arra érdemes törekedni, hogy a készségfejlesztés és a gyakorlati életben is használható tudás biztosítása a képzés középpontjába kerüljön”
– áll a Matolcsy-féle stratégiában. Mindehhez az a fontos, hogy a központilag meghatározott tananyag mellett a tanárok szabadabb kezet kapjanak az oktatási módszertanok megválasztására, sőt horribile dictu a helyi tantervek készítésében is szabad kezet kapjanak. A változásokat az elemzések szerint már az alsó tagozaton el kellene kezdeni, fel kellene számolni a frontális oktatást, s a jelenleginél is erősebben kellene hangsúlyozni az alapvető készségek elsajátítását.
Matolcsyék szerint előremutató lenne, ha a célzott alapkészségek köre országosan mindenhol bővülne idegen nyelvi és számítástechnikai ismeretekkel is. Ahhoz képest, hogy korábban Hoffmann Rózsa a két tannyelvű oktatás visszaszorítása mellett kardoskodott, a mostani javaslatok szerint nemhogy erősíteni kellene ezeket, de minden gimnáziumban jó lenne legalább egy tantárgyat idegen nyelven, lehetőleg angolul tanítani.
Képünk illusztráció
MTI / Komka Péter
A készség- és képességfejlesztésre azért is szükség lenne, mert az elemzések szerint a diákok az előírt tananyagot megfelelően vissza tudják ugyan adni, ám – mint azt a PISA-vizsgálatok igazolják – a gyakorlatban képtelenek felhasználni a tanultakat. Ez az egész iskolarendszerben probléma, de különösen a hátrányos helyzetű diákoknál. Az oktatás az egyik legfontosabb és leghatékonyabb módja az esélyegyenlőség megteremtésének és a leszakadó társadalmi rétegek felzárkóztatásának – állítja a Matolcsy-féle stratégia, ám a magyar oktatási rendszer a hoffmanni évek után sem csökkenti kellő mértékben a diákok társadalmi és gazdasági hátteréből adódó különbségeket.
Szakképzés: már 2-3 évvel a reform után újra kelleni tervezni
A legnagyobb probléma, hogy ezeknek a diákoknak legalább szakmát kellene a kezükbe adni, ám 2010 után sem sikerült a szakképzés helyét megtalálni a rendszerben. Ezért most ott is újratervezés folyik, mindössze 2-3 évvel az után, hogy a mostani rendszert bevezették. A szakiskolák katasztrofális helyzetben vannak, a diákjaik egy része funkcionális analfabéta, a képzés pedig nem felel meg a munkaerőpiac igényeinek. A Szakképzés 4.0 nevet viselő terv szerint a szakgimnáziumok (a korábbi szakközépiskolák) helyett visszahozzák a technikusképzést, amely ötéves lesz, a végén olyan érettségivel, amelyből az egyik emelt szintűnek megfelelő szakmai vizsga, így az belépő lehet a mérnökképzésbe.
Képünk illusztráció
Túry Gergely
Az elemzések szerint továbbra is megoldatlan a műszaki és a természettudományos felsőoktatás diákutánpótlása, nem sikerül e szakok felé terelni a tanulókat. Ezért olyan ötletek kerülnek szóba, hogy például ne elméleti alapokkal ismerkedjenek meg a diákok az általános iskola felső tagozatán, hanem életszerű, gyakorlati előadásokon ismerhessék meg a fizikát, kémiát vagy biológiát. Matolcsyék szerint az is segíthetne több diák felvételéhez a reál területen, ha a jelenleg szabadon választható ötödik érettségi vizsgát mindenképpen valamelyik természettudományos tantárgyból kellene letenni. Ahhoz képest, hogy nem olyan rég még a gimnáziumi beiskolázás szűkítéséről és így a felsőoktatásba bevonható diákok körének csökkentéséről fantáziáltak az Orbán-kormányban, mindenféleképpen meglepő, hogy mind a két stratégia úgy érvel, nagyon fontos, hogy minél többen kerüljenek be a felsőoktatásba.
