Miért jó Elon Musknak, hogy rajongók és gyűlölők táborát egyszerre építi maga köré?
Ritkán mozgat meg a közvéleményben akkora érzelmeket egy üzleti döntés, mint az, hogy Elon Musk felvásárolja a Twittert. A világ leggazdagabb embere egyébként is egy ritka megosztó személyiség, de még a többi szupergazdaghoz képest is teljesen újszerű a ténykedése, amikor a sokadik új üzletágban próbálja ki magát.
A férfiak inkább elköltenek 50 milliárd dollárt egy közösségimédia-oldalra, mint hogy elmenjenek terápiára.
Ez a jól hangzó mondat terjed épp a Twitteren, miután kiderült, hogy Elon Musk ha nem is 50, de 44 milliárd dollárért felvásárolja a közösségi platformot. Nagyon sok izgalmas kérdés van a Twitter felvásárlása után, amelyről érdemes sokat beszélni – mint például az, hogy a szólásszabadságot szolgálná-e vagy a demokráciát fenyegetné, ha Musk sokkal lazábbá tenné a moderációt, vagy épp hogy 44 milliárd dollárnak nem volna-e jobb helye máshol –, de az üzlet híre akkora érzelmi hullámokat vert, mint ha fociszurkolókat figyelnénk a rangadók előtt, tömegek istenítik és ugyanilyen sokan gyalázzák Muskot.
Aki persze saját maga is nagyon sokat tesz azért, hogy ne csak úgy foglalkozzanak vele, ahogyan egy üzletember ügyeit szokták figyelni, hanem imádott vagy gyűlölt sztárként kezeljék; elég csak arra gondolni, hogy rögtön a Twitter megvásárlása után azon poénkodott, hogy megveszi a Coca-Colát, és visszateszi bele az ital eredeti receptjében még ott lévő kokaint. Muskot a rajongói egy olyan zseninek tartják, akinek több évtizedre előre tekintő víziói vannak arról, milyenné lehet tenni a világot, mások szerint egyszerűen csak úgy viselkedik, mint akinek fizikai fájdalmat okoz, ha pár órán át nem jelenik meg róla egy hír sem.
De annak, hogy Musk egy ilyen imázst alakított ki magáról, van egy nagyon látványos üzleti részlete is. Ha megnézzük a világ leggazdagabb embereinek vagyonosodását – legalábbis azokat közülük, akik nem örökléssel lettek szupergazdagok –, szinte mindenkit be lehet sorolni két kategória valamelyikébe:
- vagy volt fiatalon egy nagyon jó ötletük, és abból élnek meg mindmáig,
- vagy a szó klasszikus értelmében vett üzletemberek, akiknek nem egy nagy találmányuk volt, hanem sok jó döntést hoztak meg, éppen mibe éri meg tenni a pénzüket.
Nézzük például a világ mostani tíz leggazdagabb emberét! A Forbes listáján a Top10-ből Jeff Bezos, Bill Gates, az Oracle-alapító Larry Ellison, a Google két alapítója, Larry Page és Sergey Brin, valamint a mára számtalan luxusmárkát magáénak tudó LVMH tulajdonosa, Bernard Arnault egyértelműen az „egy jó ötletből gazdagság az egész életre” csoport tagjai. (Bezos próbálkozott az űrtechnológiával is, de azért a vagyona az Amazonból jön.) Warren Buffett, valamint Ázsia két leggazdagabb embere, Gautam Adani és Mukesh Ambani a klasszikus üzletember típusát képviselik – Buffett a befektetéseinek köszönheti a vagyonát, Adani és Ambani azt tudták szinte mindig, a saját cégcsoportjuknak épp milyen üzletágban érdemes megjelenni az indiai piacon.
Musk üzleti döntéseit nem nagyon lehet beilleszteni egyik csoportba sem. Az, hogy valakinek már alapból rettenetesen sok pénze legyen – a Forbes szerint most épp 240 milliárd dollárnál jár, ami forintba átszámítva 86 ezer milliárd, ami több mint másfélszerese a 2021-es magyar GDP-nek –, és ebből rengeteget elköltsön egy új befektetésre, de ne csak a már meglévő cégeihez kapcsolódó újabb üzletbe vágjon bele, hanem egy óriási befektetéssel valami teljesen mást próbáljon felépíteni, az egészen szokatlan. Annyira, hogy sem a média, sem a közvélemény nem nagyon tud mit kezdeni a ténnyel elsőre. Nem véletlen, hogy a gazdag techguruk közül az óriási víziót építő látnok képét ennyire hatékonyan utoljára Steve Jobs tudta megalkotni magáról, pedig ő még meg is maradt az eredeti szakmájában, épp csak azon belül keresett teljesen új utakat és kockáztatott nagyokat még évtizedekkel az után is, hogy az első nagy ötleteivel befutott.
Musk sem most kezdte ezt, gyakorlatilag az egész karrierje arról szól, hogy nem akar békésen ülni a már amúgy sem kicsi vagyonán, hanem egészen új dolgokkal próbálkozik. És az ő esetében ezt már tényleg a kezdetek kezdetétől így kell érteni: az apja volt Zambia egyik smaragdbányájának 50 százalékos tulajdonosa. Ahogy az idősebb Musk mesélte egy interjújában,
ekkoriban két ember kellett ahhoz, hogy a család széfjére rázárják az ajtót, egyikük tartotta a pénzt, hogy ne hulljon ki, a másikuk csukta az ajtót, ami pénz még így is kiesett a végén, azt zsebre rakták.
Adott volt a jövőkép, hogy az ifjabb Musk a családi vagyonnak köszönhetően egy percet se dolgozzon életében, de ő inkább a saját üzleteit próbálta megcsinálni. Persze a Dél-Afrikából az USA-ba költözött huszonéves self-made man képét igencsak rombolja az, hogy a család kapcsolati hálóját és az apja nagyjából 20 ezer dollárját is felhasználta ahhoz, hogy el tudja indítani az első cégét, de az még a szigorúbb kritikusok szerint is vitathatatlan, hogy ha már ott volt a pénz, nagyon jó érzékkel látta meg, mit érdemes kezdeni vele:
- 1995-ben, 25 évesen alapította meg a már említett apai és egyéb befektetői segítséggel az előbb Global Link, majd Zip2 nevű céget, amely előbb vállalkozásokat segített a neten összekapcsolni a termékeikre kereső emberekkel, majd újságoknak adott el online városkalauz-csomagokat, hogy azok saját adatbázist építhessenek.
- Ezt 1999-ben eladták a Compaqnak, a tulajdonosok közül Musk 22 millió dollárt kapott érte, amit beforgatott az online fizetésekkel foglalkozó X.com létrehozásába. A vállalat 2000-ben egyesült a PayPalt kidolgozó versenytársával, a Confinityvel, a továbbfejlesztett PayPalt pedig 2002-ben másfélmilliárd dollárért megvette az eBay.
- Ekkor alapította meg a SpaceX-et, 2004-ben pedig 6,5 millió dolláros befektetéssel beszállt a Tesla Motorsba, rögtön a cég legnagyobb részvényeseként.
Legalább négy olyan példát lehet tehát sorolni, amikor Musknak már több pénze volt, mint amit egy ember egész életében elkölthet, mégis belevágott valami teljesen újba, és még sikeres is lett benne. A Twitter lehet az ötödik ilyen próbálkozása, aztán hogy ebből is lesz-e siker, majd kiderül.
Ez aztán egyszerre hordozza magában a zsenikultusz lehetőségét, de azt is, hogy Musk legyen az egyik fő célpontja a kritikáknak: mennyire fenntartható az a pénzügyi rendszer, amiben néhány ember ekkora vagyont szedhet össze.
Sztárokból főgonoszok
Márpedig az ellenérzések komolyak. Nem meglepő, hogy a szupergazdagokkal szemben mostanában hallunk egyre több kritikát, amikor a vagyonosok és a szegények közötti különbség évről évre egyre nagyobb – 1995-ben például a dollármilliárdosok még csak a világ összvagyonának 1 százalékát birtokolták, 2021-re már 3,5 százalékot, a bolygó leggazdagabb egytizedénél pedig az összvagyon 60 százaléka van ott –, ráadásul a járványt is inkább a szegényebbek szenvedték meg, a dollármilliárdosok vagyona 3600 milliárd euróval nőtt 2020-21-ben. A leggazdagabbak fix válasza erre vagy a jótékonykodás, vagy az, amit Musk is mond: a befektetéseik a technológiába hosszú távon segítenek mindenkin.
Erre villámgyorsan jön is a reakció, hogy a Mars-utazások tervezése helyett lehetne a Föld azonnali megsegítésére is költeni. A vitát nem fogják egyhamar eldönteni, mindenesetre ikonikus jelenete volt az egésznek, amikor tavaly ősszel az ENSZ Világélelmezési Programjának vezetője arról írt, Musk vagyonának 2 százalékával, 6 milliárd dollárral fel lehetne számolni az éhezést az egész világon, Musk pedig azt kérte, hogy tegyék közzé, hogyan képzelnék ezt el, ő pedig adja a pénzt. A szervezet erre válaszul valóban bemutatott egy programot, Musk pedig közzétett egy dokumentumot ötmillió Tesla-részvény jótékonysági célra utalásáról, csak épp a Világélelmezési Program vezetői állítják, nem hozzájuk érkezett a pénz, és más sem jelentkezett a támogatás büszke jutalmazottjaként.
Nem segíti a konfliktusok kezelését az sem, hogy Musk kommunikációja kimondottan agresszív, és gyakran csúnyán túllő a célon. Persze van, aki szerint vicces, amikor a leggazdagabbak szigorúbb adóztatását követelő Bernie Sandersnek azt tweeteli, hogy „mindig elfelejtem, hogy te még életben vagy”. Azt is el lehet magyarázni, hogy amikor pénzt ajánlott egy fiatalnak, aki az ő magánrepülője nyilvános útvonaladatait osztotta meg rendszeresen, csak tűnjön el a netről, akkor csak a családja biztonságát akarta garantálni. Azt már neki sem sikerült védenie, amikor lepedofilozta a bányászt, aki azt állította, a 2018-as thaiföldi barlangbalesetben bent rekedt gyerekek kimentésére küldött gépéről csak az látszik, hogy nem ért a barlangászathoz.
Az pedig már hatósági vizsgálatot és a tőzsdefelügyelet 20 millió dolláros büntetését is magával hozta, amikor 2018-ban kiírta a Twitterre, hogy a Tesla tőzsdei kivezetésén gondolkozik. Kiderült, hogy erre sem neki, sem a cégnek nem volt fedezete, az ötlet teljesen megalapozatlan volt, de a Tesla részvényeinek értéke gyorsan megnőtt 10 százalékkal.
A techszektor egyébként is a kritikák egyik fő célpontja – erről Mark Zuckerberg is tudna mesélni (és akkor arról még egy szó sem esett, hogy a világ mostani második leggazdagabbja, Jeff Bezos miként bánik az Amazon dolgozóival). A 2000-es évtizedben Zuckerberget és Muskot is fiatal, feltörekvő szupersztárként kezelték, akik irányt mutatnak a világnak, de kettejük közül egyértelműen a Facebook-alapító volt a média igazi kedvence. Mára eljutottak oda, hogy a Facebookról Metára átnevezett céget 2021 legrosszabb vállalatának válasszák meg, folyamatosan magyarázkodni kelljen amiatt, hogy a Facebook vagy a cégcsoporthoz tartozó Instagram milyen károkat okoz a demokráciának és az emberek önképének.
Kérdés, mi várhat ez után a Twitterre. Musk az elmúlt napokban azt ígérte, a Twitter politikailag semleges lesz, a szélsőjobb és a szélsőbal sem fogja szeretni, a szólásszabadság pedig azt fogja ott jelenteni, hogy pontosan annyi lesz a moderáció, amennyit a törvény előír, nem több. És persze azt, hogy „maximális szórakozás” jön - aztán hogy néhány év múlva majd sikeres vállalkozásként tekintünk-e erre, vagy Musk ugyanúgy kénytelen lesz magyarázkodni, mint mostanában Zuckerberg, arra most még tippelni is nehéz.
* * * Támogatott hitel vállalkozások számára
A Széchenyi Kártya Program némileg megváltozott feltételekkel, Széchenyi Kártya Program MAX+ néven folytatódik 2023-ban. Ennek köszönhetően év végéig fix 5 százalékos kamat mellett kaphatnak kölcsönt céljaik megvalósításához a vállalkozások. Ez a jelenlegi piaci kamatozású vállalkozói hitelekhez képest 12-18 százalékos kamatelőnyt jelent. A Bankmonitor Széchenyi Hitel kalkulátorával a vállalkozások ellenőrizhetik, hogy milyen támogatott hitelt igényelhetnek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
