Orhan Pamuk Kint kitüntetik, otthon elítélik? © AP

Az egész egy nyilatkozattal kezdődött. "Ebben az országban megöltek legalább egymillió örményt és harmincezer kurdot és én vagyok az egyetlen, aki erről beszélni mer" - mondta a nemrégiben a német könyvszakma Béke-díjával kitüntetett író egy svájci lapnak. A kérdés, amelyre válaszolt, a szólásszabadság törökországi helyzetét firtatta, s Orhan Pamuk hamarosan keserű bizonyosságot szerzett arról, hogy is állnak  hazájában a szabadságjogok.

A török sajtó egy része azonnal hazaárulónak bélyegezte, névtelenül életveszélyes fenyegetéseket kapott, az állam pedig bíróság elé citálja. A hivatalos verzió szerint ugyanis "csak" párszázezer örmény áldozat volt az első világháború következtében. Ezt tagadni e pillanatban a hatalom szerint a korszerű török államiság alapjait kérdőjelezi meg, ami szigorú büntetést von maga után.

Az ügy szeptemberben robbant ki, s nyugati kormányok, bel- és külföldi emberjogi szervezetek, a török egyetemi értelmiség egy része, írók, sőt politikusok is kiálltak  külhonban legismertebb írójuk mellett. Ám mindez kevés volt, heteken belül megkezdődik a tárgyalás.

Amely során valószínűleg súlyosbító körülmény lesz, hogy Pamuk azóta sem hallgat. Noha jobboldali török lapok azt híresztelték, visszavonta kijelentéseit, Frankfurtban, ahol átvette a német könyvesek kitüntető díját, a brit Observernek nyilatkozva tovább "rontott" saját helyzetén. "Kiállok amellett, amit mondtam. Sőt, kiállok azon alapjogomért, hogy továbbra is mondhassam."

Pamuk rámutatott, a török alkotmány garantálja a szólás szabadságát, s mindössze arról van szó, egyre többen veszik komolyan ezt a törvényt. Szavaival arra utalt, Törökországban, ha lassan is, de elindult a nyilvános diszkurzus az elpusztítottakról és jogfosztottakról. Török tudósok egy csoportja megtörte 90 év csendjét és szakmai alapon tárgyalni kezdték az örmények és kurdok törökországi sorsát. Ez pedig a közvéleményre is hat, s noha tömegek hiszik, hogy a genocídiumról szóló történetet Törökország külső ellenségei kreálták, a tabudöntés elkezdődött.

A hvg.hu az emberi jogokkal foglalkozó török újságírót, Özlem Dalkirant kérdezte arról, hogy gyakori-e hogy a török identitás megsértse vádjával bíróság elé citálnak embereket országában?

"Sajnos ez, valamint Atatürk, a köztársaság, vagy a hadsereg megsértése, még mindig bűnténynek számítanak." - kezdi az újságíró - "Elfogadhatatlan, hogy egy, az EU-ba igyekvő országban valakit az ártatlan szavaiért bebörtönözzenek. Nemrégiben éppen egy örmény nemzetiségi lap, az Agos szerkesztőjét, Hrant Dinket ítélték egy tavalyi cikke miatt hathavi börtönre a török identitás megsértéséért. Egyelőre ugyan felfüggesztettet kapott, tehát nincs őrizetben. Egy másik újságírót, Zulkuf Kisanakot a köztársaság megsértéséért ítélték el egy könyve nyomán. Kétszer is meg kell gondolnia annak, aki a köztársaságot, vagy intézményeit kritizálni meri nálunk."

Özlem Dalkiran a hvg.hu kérdésére megvilágította Pamuk kijelentéseinek történelmi hátterét is. "Az előzmények 1915-re nyúlnak vissza. Az Ottomán Birodalom ki akarta telepíteni az örmény kisebségieket a településeikről. Rengetegen haltak meg a bánásmód és tulajdonképpen szabadjára engedett üldözések következtében. Az örmény kisebség ezt ma népirtásként tartja számon, amely arra irányult, hogy kiszorítsák őket Anatóliából. A hivatalos török magyarázat szerint az oroszokkal kollaboráló örmények az orosz hadsereggel a hátuk mögött harcoltak az 'örményeket védelmező' kitelepítések ellen. Mármost, mindenki, aki tervezett népirtást emleget, durva reakciókra számíthat. Nemrégiben egy történészi konferenciát kellett elhalasztani a nacionalista reakciók miatt, meg az igazságügyi minisztérium kijelentései miatt, hogy maga a konferenciázás merénylet. Nehezíti a helyzetet, hogy a török állam attól fél, ha elismerné, hogy népirtás történt, majd kártérítést kellene fizetnie vagy területeket adnia az örményeknek."

Az újságíró szerint azonban van remény arra, hogy Pamukot nem éri súlyosabb meghurcoltatás a szavaiért. Az értelmiség jelentős része támogatja, és lassan a széles nyilvánosságban is egyre több a vele szolidáris megnyilvánulás. Mindazonáltal - figyelmeztet Dalmiran - a hivatalos apparátus egyáltalán nem látszik tekintettel lenni arra, hogy a külföld egyre több látványos gesztussal ismeri el Pamukot, s kitüntetéseket kap Németországban, Franciaországban. 
 
Közben Orhan Pamuk nem fél. A frankfurti díjátadón elmondott beszédében arról szólt, a regényírás nagy feladata, hogy feltárja és vizsgálja az "idegen", a "más" jelentését, a "mindannyiunk fejében élő ellenséget", azt, akitől félünk. Amilyenek a kurdok, örmények Törökországban, vagy a törökök Nyugat-Európában.  Pamuk reméli, hamarosan visszatérhet íróasztalához, folytathatja írói munkásságát, amelyet harminc éve kezdett. De előtte még vár rá egy feladat. "Szembenézek a rám váró üggyel. (...) Vállalom a felelősséget, és elmegyek a végsőkig."