© Wikipedia.org

Díszletváros: a Tienanmen tér az a hely, ahol Maót még láthatod. Ahol Mao még ott van, együtt a néppel. Szó szerint, ugyanis hatalmas képe alatt – amelyről a lehető legközelebbről sem sikerült megállapítanunk, hogy fotó, festmény vagy reprodukció –  fényképezkednek az emeberek, az egymilliárd háromszázmilliós ország minden tartományából érkezett turisták, nászutasok, baráti és munkahelyi közösségek. Ha külföldi vagy, nagy eséllyel megkér valaki, állj oda te is a csoportképre.

Okos trükk: Mao egyik helye a Tienanmen tér, az ősi "alakulótér", azaz a seregek sorakozótere, a másik a papírpénz. Mao arcképe van minden papír jüanon. Így jóváhagyása ott lebeg minden egyes pénzügyi tranzakció felett. Nincs lelkiismeret-furdalás, hogy a Tienanmen téri kulisszák alatt és mögött a világon ma létező talán legkeményebb tőkés társadalmi rend épül. Az utazó nehezen jut túl a megrökönyödésen –  még ha kissé közhelyes is ez – , hogy ugye a rendszerváltás kelet-európai alapállítása az, hogy nem létezhet gazdasági változás politikai változás nélkül, s ehhez képest itt az történik, ami. De ugyanilyen különös érzés úgy járni a világias kínai megapoliszok utcáit, hogy a politikai vagy társadalmi dialógus bármiféle nyomával találkozna az ember. A hír nem szent, a vélemény nem szabad. A tőzsdehírek szentek, a fejlesztések, a termelés és a fogyasztás hírei, sport és társadalmi kampányok. Ezek olykor érintenek kényes témákat: környezeti problémák, a családi struktúrák felbomlása, szociális szakadék szegények és jómódúak között; ám mégis, igazi vita nyomait nem lelni.

Hanem a képzőművészetben és a filmben enyhült a nyomás. (...)

Folytatás a hvg.hu blogjában!