Szaké, ha bírsz
Sukiyaki Western Django

Ha van spagettiwestern, és Limonádé Joe óta létezik a knédliwestern, akkor kell, hogy legyen szusiwestern is. Vagy nem kell, hogy legyen. Mindenesetre létezik a nyugati és keleti kommersz műfajok sajátos együttes tobzódása, sebesség, vér és őrület, klisék és tébolyok, eredetiség és copy, vicc és halál különös elegye.  Jó, ne legyen szusi, legyen szaké.

Mese is van. Valahol a vadnyugaton, egy poros faluban nagyot változik az élet, amikor elterjed a hír, hogy a közelben hatalmas kincs rejtőzik. Szerencsevadászok lepik el a környéket, de amikor két rivális banda, a fehér Genji és a vörös Heike is megjelenik a színen, a falu elnéptelenedik. A banditák közötti ellentét évszázadokra nyúlik vissza, és úgy tűnik, az öldöklésnek sosem lesz vége. Egy nap magányos férfi lovagol be a faluba, és hamar kiderül, hogy mestere a fegyvereknek. Annak ígéri oda a szolgálatait, aki többet fizet. Ám amikor megismeri azt a két asszonyt, akik szintén két tűz közé szorultak, az ő oldalukra áll. Ennek a döntésnek véres következményei lesznek. Takashi Miike, a japán filmipar fenegyereke a spagettiwestern ikonjai, valamint Kurosawa előtt tiszteleg. 
 
japán western, 2007; r.: Takashi Miike

 
Első, második számú közellenség
Mesrine: L'ennemi public n° 1
(Halálos közellenség 2. - Public Enemy No. 1.)

Ami egyszer bejött, azt folytatni szokták. Pláne a krimiknél. A Halálos közellenség folytatásában tovább bonyolódik Franciaország egyik leghírhedtebb gengsztere, Jacques Mesrine élettörténete. A kezdeti bankrablások időszaka véget ért. A börtönben töltött idő után Mesrine-ből már nagypályás gengszter lett, akinek tündöklése és bukása egyaránt meghatározták későbbi hírnevét.

francia akciófilm, 2008; r.: Jean-François Richet

 

...és hamarosan a sötétség
Harald Hund - Paul Horn: Darkness

© Knoll Galéria

Ha már tébolyok, itt egy újabb. Nagyméretű, ironikus, s a „bad painting” fogalmához kapcsolható festményeiről ismert Paul Horn és szürreális és építészeti témákat egyaránt feldolgozó fotókat készitő Harald Hund először állit ki közösen az idén 20 éves budapesti Knoll Galériában.
 
 Az osztrák művészpáros „Darkness“ cimű helyspecifikus installációjában fotók, festmények, videómunkák, világitó dobozok és a megvilágitás változtatása által - a kellemes és a kellemetlen közötti lebegés érzetét kialakitva - ambivalens atmoszférát hoz létre.
 
A teljes sötétbe boruló térben időnként fények villanak fel, máskor pedig szórt fényben látunk egyes részleteket. A fényviszonyok folyamatos átalakulása mellett a videómunkák témái is meghatározók: otthonos hangulatot teremt egy pár társalgásként is értelmezhető bensőséges hallgatása, mig a félelem érzését idézheti elő egy másik videóban a plafonról a földre zuhanó bútorok keltette hang. Ám az utóbbival a helyzet álomszerű aspektusa is intenzivebbé válik. Az érzekelés feltételeinek állandó változtatásával pedig fény és sötétség vonalán feltáruló pszichikai terek jönnek létre, amelyek a visszavonulásra alkalmas menedék mellett a lakóhelyiségek teljes skáláját leképezve  az idilli és a meglepetés érzését egyaránt felidézhetik. A tér és más fizikai faktorok dinamikusan változó viszonya által a lét és a létezés helyszínének problémái válnak Paul Horn és Harald Hund munkájában így hangsúlyossá.

 január 22. - március 21.; Bp. Knoll Galéria




Interakcióban a publikummal
Pixel

Sipos Eszer: Párhuzamos lépések Festményinstallácó, Akril, olaj, vászon, 125 x 125 cm, 2008 © Műcsarnok

"A művészet lényege az, hogy közönsége legyen." - állítja a Műcsarnok új kiállítása, a Pixel elé illesztett ismertető szöveg. Hát, nem tudjuk. Egyrészt nem biztos, hogy a művészetnek valóban az-e a lényege, hogy közönsége legyen. Közönség nélküli, teljesen ismeretlen művészet is létezik. Olyan is, amit egyszer csak felfedeznek (általában jóval a művész halála után, a legkézenfekvőbb példa a Csontváryé), meg olyan is, amelyet szinte egyáltalán nem fedeznek fel, nem ismernek, mégis van hatása.

Másrészt nem tudjuk, mi az, hogy "a művészet lényege". No de, ne kötözködjünk! A Pixel ugyamis egy fontos kiállítás.
 

"A múzeumok és kiállítótermek falai azonban gyakran szűkösnek bizonyulnak, amikor a művészetet a fiatal közönséghez szeretnénk eljuttatni. A magyar MTV és a Műcsarnok 2008 tavaszán közös projektet indított, amelynek célja, hogy fiatal képzőművészeket – festőket, szobrászokat, fotósokat – mutasson be a nagyközönségnek, s ezáltal a fiatal generációval megismertesse a pályakezdő művészek gondolkodását és alkotásait.

A Pixel Portré című riportsorozat hetente öt percben, illusztrált interjú formájában mutatott be egy-egy fiatal alkotót. A harminc hét alatt bemutatkozó harminc művészről készült összeállítás az interneten is elérhető az MTV oldalán. A Pixelek kiállítást a harminc művészből válogatva, a nézők szavazatai és a szakmai kurátorok döntése alapján a legjobbnak talált alkotók munkáiból rendezik meg az MTV riportalanyainak listáját is összeállító kurátorok."

Kiállító művészek: Albert Ádám, Asztalos Zsolt, Batykó Róbert, Borsos Róbert, Czene Márta, Fodor János, Galbovy Attila, Hidvégi Áron, Kokesch Ádám, Komlovszky-Szvet Tamás, Kovács Budha Tamás, Orosz Klára, Ötvös Zoltán, Péli Barna, Sipos Eszter, Stark Attila, Sudár Péter, Szabó Eszter

február 8-ig; Bp. Műcsarnok

Az utca hírmondói
Magyar Filmplakát Kiállítás és Verseny

Ahogy az már szokásos, a Filmszemlét idén is filmplakát kiállítás kíséri. Egész pontosan egy Magyar Filmplakát Kiállítás és Verseny s a benne résztvevő filmplakátok közül egy szakmai zsűri és a közönség választja ki a nyertes alkotásokat.

A közönség január 27-től a művekre a kiállítás helyszínén, a Filmszemle programjain kihelyezett urnáknál, valamint a rendezvény megújult honlapján, a www.filmplakat.hu-n szavazhat. A weboldalon az érdeklődők az összes kiállított alkotás mellett az elmúlt évek plakátjait, köztük a díjazott munkákat is megtekinthetik. A szakmai és a közönségdíj nyertesének jutalma egy-egy csúcskategóriás Samsung CLX-6210FX multifunkcionális nyomtató, amelyek a győztes plakátok tervezőit illetik meg. Idén 30 darab filmplakát van versenyben az „Év Filmplakátja” díjért, illetve a közönség elismeréséért.

Az esemény 2009-es plakátját idén is pályázat útján választották ki, a nyertes pedig pénzdíjazásban részesült. A grafikusi képzést nyújtó intézmények hallgatói számára meghirdetett pályázatra 21 terv érkezett be, amelyből a zsűri Máté András munkáját választotta ki. A nyertes a Budai Rajziskola Felnőttképzési tagozatának tanulója.

január 27-február 3., Bp. Palace MOM Park


Tudta Ön, hogy hogy szól a csigahéj?
Hangszervarázs - Brass in the Five
koncert gyerekeknek

Egy újabb esemény, amely élmélnyszerűen viheti közelebb a gyerekekhez (és a gyerekes szülőkhöz) a zenét!

A Brass in the Five rézfúvós kvintett egy átékos hangszerbemutató után láthatóvá varázsolja  a zenét Végh Lajos grafikusművész- homokfestő segítségével. A zene és a látvány olyan aktív kapcsolata ez, mikor a közönség az adott zenemű elhangzása közben nyomon követheti a darabhoz kapcsolódó képzőművészeti alkotás létrejöttének folyamatát kivetítve egy nagy vászonra.

Ez az óvodások és általános iskolások számára készített program a rézfúvós hangszerek kialakulását és fejlődését követi nyomon. Játszanak gyönyörű tengeri csigákon (kagylókürt), mint valami távoli szigetlakók, együtt énekelnek, tapsolnak, különböző csöveket fújatnak meg a gyerekekkel, hogy Ők is átélhessék az együtt zenélés határtalan örömét. Természetesen a mai csillogó- villogó hangszercsodák is bemutatkoznak a műsorban. Akár csak Bach, Händel, Mozart, Liszt, Bizet, Sosztakovics, Gershwin, Rota, Turpin és Bland művei.

január 25; 10.30, Bp. Zeneakadémia

Nem egy koncert
1koncert

Novemberben, decemberben Presser Gábor néhány vidéki városban koncertet adott zenekarával. Hogy azután január 24-én, Budapesten zárja a sorozatot 1koncert című estjével. Igazi, nagy szólókoncertje nem volt még, ígyhát ehhez a fellépéshez nem is kell különösebb apropó, sem születésnap, sem semmi más. Csak a zene. Az is bőven elég.

1971-ben megszületik a Locomotiv GT zenekar, melynek regényes életrajzát több kiadvány ismerteti, az éppen aktuális cenzúra és öncenzúra áldásos szerkesztésében. Az 1985-ös És ilyen a Boksz? című könyv három fejezete nem jelenhetett meg. A kubai, a román és a szovjet turnékról szólók… Amúgy a zenekar legszórakoztatóbb tulajdonsága a másképp gondolkodás mellett a másképp emlékezés (lásd a Volt 1×1 zenekar című filmet).

Első „hivatalos” színházi darabjának zeneszerzésére (Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című regényéből) a Vígszínház kéri fel, 1972-ben. Azóta számos musicalt, zenés színpadi művet hoz létre, csak Magyarországon közel kétmillió színházjegyet „ad el”. Csak néhány cím: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1973), Harmincéves vagyok (1975), Jó estét nyár, jó estét szerelem (1977), A próba – balett, Állami Operaház Erkel Színháza (1982), A padlás (1988), Szent István körút 14. (1998), Túl a Maszat-hegyen (2005), Magyar Carmen (2007).

1978-tól a Vígszínház zenei vezetője, és számos színpadi mű kísérőzenéjét is szerezte. Pressert a színházrendezők mellett a filmesek is hamar megtalálták, több magyar és külföldi film zeneszerzője.

Pressert 1992-ben felfedezi a BMG Ariola, és rövid két év alatt kipréseli belőle a Csak dalok című CD-t, ami később platinalemez lesz. 1995-ben kilenc estét játszik a zsúfolásig megtelt Vígszínházban, aztán nem ad koncertet egészen 2001-ig. Akkor viszont ötvenet. A Dalok régről és nemrégről című nagyzenekari koncertsorzatból DVD is készült.

1996-ban felveszi a Kis történetek című CD-t, újra neves külföldi és hazai zenészekkel. Szintén platina lett. 2000 novemberére lassan elkészül az Angyalok és emberek című Presser-CD is, és a megjelenés napján már aranylemez lett, azóta platina. Közben ’97-ben meglepetésre kisikeredik az LGT 424 – Mozdonyopera című lemeze, sőt 2002-ben sok tízezer emberrel LGT-fesztivált rendeznek, és ekkor jelenik meg a Locomotiv GT eddigi utolsó lemeze, A fiúk a kocsmába mentek címmel. Platina.

1998-ban jelenik meg a BMG Ariola gondozásában-szerkesztésében a Presser Gábor zeneszerzői pályafutásának dalait tartalmazó, A zeneszerző című válogatáslemez, és ezt 1-1 újabb követi kétévente. A sorozat legfrisebb CD-jén, A szövegírón Presser olyan dalai hallhatók, amelyeknek nem csupán a zenéjét, hanem szövegét is maga írta. Presser 2004-ben elkezdi játszani a Vígszínházban a Dalok a színházból című estjét, ahol zeneszerzőnk egy zongorával adja elő az elmúlt harminc év legismertebb színházi dalait, mesél a színházról, színészekről, írókról, költőkről, mindenről, ami színház. Más színházak is műsorra tűzik, bérletbe fűzik.

2005-ben a Bábszínház felkérésére elkészül egy újabb színházi mű és egy lemez: Presser Gábor – Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című zenés kalandjátéka. A parádés szereposztású CD gyorsan aranylemez lesz. Legutóbbi lemeze pedig t12enkettő címmel, tizenkét vadonatúj dallal 2006 novemberében jelent meg, és már platina.

Eddig ez történt... Folyt. köv.!

január 24.; Bp. Papp László Sportaréna