Cenzúrázott népmulattatás a tévében
Idősebb generációk még azzal az elképzeléssel élhetik le életüket, hogy a szilveszteri műsornak nagyszabású, fontos televíziós eseménynek kellene lennie. Pedig ma sokaknak aligha a tévézés a fő program szilveszterkor. És különben is, miért kéne a szilvesztert a tévé előtt tölteni? Nézzük végig, hogyan alakult ki a magyar szilveszteri műsor hagyománya.
„Sokaknak az a véleménye, hogy a Szilveszterből nem kellene olyan nagy hűhót csapni, mint ahogyan általában a világon sehol sem szokás. Szerintem azonban a szilveszteri műsor minálunk össznépi ügy, és munkatársaimnak is az a véleménye, hogy nálunk az esztendő utolsó napja már ilyen népmulatsággá alakult. És ha a közönség annyira nagyigényű a szilveszteri kabarét illetően - akkor nekünk ezt az igényt ki kell szolgálnunk...” - nyilatkozta 1964-ben Romhányi József, a Magyar Televízió Szórakoztató Rovatának vezetője. Kérdés, hogy miért vált ilyen fontos eseménnyé a televíziós szilveszter?
"A szilveszter ’országos ügy’ volt" - meséli Bednai Nándor, az első magyar televíziós rendező, tizenhét szilveszteri műsor rendezője, akit a lehetséges válaszokról faggattunk. "Egyrészt maga a közönség is szeretett volna szilveszterkor egy jót szórakozni, másrészt a politikai vezetés - amelynek irányítása alatt állt a szilveszteri műsor - is azt akarta, hogy az emberek szilveszterkor mókázzanak egy nagyot, azután másnap, elsején, másodikán esetleg következtek az áremelkedések."
Rádióújság 1962-ből |
Külön érdekesség, hogy ’57-ben még keveseknek volt televíziójuk (1958 decemberéig is csak 24 ezer készüléket adtak el), ez még javában a hokedlis tévézések ideje volt, úgyhogy a műsor ajánlójában viccelődnek is egy kicsit azon, hogy a tévétulajdonosok fölkészülhetnek arra, hogy a szomszédok náluk fogják tölteni az estét. „Szerencsére most - mivel az első szilveszteri tévékabaré-műsort adjuk elő - bizonyára sokan megtisztelik majd Önöket, kedves közönségünk, a ház lakói közül, s így együttesen jó nagyokat fognak nevetni már az első szilveszteri műsorunkon is.”
Feleki Kamill egy revüben |
A szórakoztató műsorok a kultúra szigorúan ellenőrzött szegmensei voltak. A Magyarország a XX. században interneten is elérhető rövid áttekintéséből szintén kiderül, hogy legyen szó tánczenéről, revüműsorokról, vagy nyugati krimisorozatokról, mint Az angyal, a pártvezetés erős kontroll alatt tartotta a médiát és annak munkatársait. „Népszerűségük és magas nézettségük miatt a szórakoztató műsorok az 1980-as évek végéig a hatalom fokozott ellenőrzése mellett készültek. Az első években a szilveszteri kabarékat például az MSZMP Politikai és Központi Bizottságának képviselői 'fogadták el', saját, az aktuális bel- és külpolitikai állapotoknak megfelelő szempontjaik alapján. Az engedélyezett témaválaszték a hiánycikkekre, a fogyasztási javak és szolgáltatások minőségére, a bürokratikus szemlélet bírálatára korlátozódott. A kádári konszolidáció lassú tágulást engedélyezett e téren is: 1961–1962-től kezdődően Róna Tibor és Kellér Dezső, később Komlós János politikai kabaréiban már a soros áremelésekkel, a rossz állampolgári közérzettel, a dogmatikus maradványokkal is foglalkozhatott.”
A híres fotel-jelenet |
A cenzúrázásból eredően ma már viccesnek tűnő történetek eshettek meg. „Az egyik jeles kollégám elkészítette a szilveszteri műsort, amit december 22-én az illetékes elvtársak megnéztek, és úgy határoztak, ez nem mehet le. Az új műsorral 29-én estére kellett elkészülni, akkor kellett megmutatni a Pártközpontnak. Elkezdtünk rajta rohamtempóban dolgozni Kállai István szerkesztővel, mindenféle szörnyűség jutott eszünkbe, amiből végül összekalapáltuk a műsort. És december 29-én éjjel fél tizenegykor kijöttek a Pártközpont illetékesei, végignézték, majd így engedték, hogy adásba menjen” - idézi fel Bednai.
Idővel persze, ahogy a rendszer puhult, a szabályozás is egyre lazult, és a határokat amúgy is előszeretettel feszegető humoristák egyre messzebb mehettek el. A hatalom által delegált cenzorok sem mindig személyesen felügyelték már a próbákat, felvételeket, hanem az MTV vezetőire bízták az öncenzúrát. Ráadásul a képet érdemes árnyalni egy kicsit. Bednai Nándor szerint, mivel a cenzorok nem mindig tudtak a sorok között olvasni, „nem volt fülük a kabaréra”, ezért olykor sikerült őket kijátszani. És ha elő is vették időnként az alkotókat utólag egy-egy turpisság miatt, a szigorú megrovások legtöbbször nem jártak komolyabb következménnyel - a következő évben ugyanúgy be lehetett csempészni egy-egy rázósabb poént.
Sztárnévsor 1977-ből |
Az egyik legemlékezetesebb szilveszteri műsor biztosan az 1972-es volt, amelyben olyan világsztárok léptek fel, mint Gina Lollobrigida, és az akkor ismert énekes-táncos ikerpár, a Kessler nővérek.
De eljött még Janus Gajos A négy páncélos és a kutya című lengyel sorozatból, és Peter Wyngarde, akinek a neve manapság már nem sokat mond, de akkoriban A különleges ügyosztály című krimisorozat főszereplőjeként vált híressé hazánkban. (Ehhez képest a nevét következetesen rosszul írták a korabeli Film Színház Muzsikában.) A színész a szilveszteri műsor felvétele alatt egyébként végig enyhe alkoholmámorban úszott - Vitray Tamás visszaemlékezése szerint.
Bednai Nándor emlékeiben viszont két másik szilveszter maradt meg leginkább, és mindkettő Márkus Lászlóhoz kötődik. „Az egyik az a műsor, amelyben a máig gyakran vetített Csehov-paródia, A három nővér is szerepelt. Három zseniális színész hatalmasat mókázott. Amikor megfordultak a női ruhában, akkor olyan hosszan tartó taps tört ki, hogy félő volt, kifutunk az adásidőből.”
A másik egy szomorú esemény: Márkus László halála. „Akkoriban már nagyon beteg volt, de a főpróbára bejött. Megpróbáltunk a lelkére beszélni, hogy Laci, hagyd a próbát, hiszen nem vagy jól. De ő ragaszkodott hozzá, hogy megcsinálja. Az öltözőben rosszul lett, összeesett, a mentő vitte el. És a kórházban már csak azt tudták megállapítani, hogy meghalt. Eközben közönség előtt ment a főpróba, odakint a színpadon a közönség tapsolt, nevetett, a színészek mókáztak, és ahogy lejöttek a színpadról, mindenki sírt. Ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni, a büfében álltak a színészek nekitámaszkodva az asztaloknak, és mindenki sírt. És nem hittük el, hogy eltávozhat így egy nagy színész.”
Igen, nem árt megjegyezni, Márkus László egy szilveszteri műsor, méghozzá az 1985-ös próbája közben hunyt el. A sors iróniája, hogy a rendszerváltás után, amikor már elvileg senki nem cenzúrázta a kabarékat, az egész műfaj szép lassan kimúlt, vele együtt a nagy költségvetésű szilveszteri műsorok hagyománya revüstül, Házaspárbajostul, bohózatostul.
Kiricsi Zoltán