A színházak gyárak módjára működnek – fogalmazta meg több színész és rendező is, a Nemzeti Kulturális Alap megrendelésére nemrég készült kutatásban. Bár „ugyanaz hátulról” egész másként fest – a szakmában dolgozók különösen kiszolgáltatottnak érzik magukat például a megmerevedett működési struktúrák, az évtizedes tradíciók szerinti finanszírozás miatt –, a publikumra nem igazán lehet panaszuk. A színházak saját közlésein alapuló statisztikák szerint tavaly, amikor a gazdasági válság már érzékelhető volt, nem sokkal kevesebben váltottak színházjegyet, mint egy évvel korábban. Lélektanilag viszont kétségkívül megrázó, hogy a nézőszám négymillió alá esett, ami már félmilliós csökkenés 2005-höz képest, és lényegében megegyezik az ezredfordulós állapotokkal (lásd táblázatunkat a HVG e heti számában). A csökkenő nézőszám ellenére a színházlátogatás még mindig fontos helyet foglal el a magyarok szabadidős tevékenységében (a száz lakosra jutó közel 39-es átlag megfelel az uniós szintnek).

A szűkös pénzügyi lehetőségek ellenére a színházak tavaly lényegében ugyanannyi előadást tartottak, mint egy évvel korábban (HVG, 2008. augusztus 23.). Igaz, a választék tekintetében meglehetősen nagy volt a szórás. Az Operaház például, amelynek a gárdája 2005-ben még közel félmilliós nézősereget vonzott, az utóbbi években látványos fogyókúrát hajtott végre a műsorstruktúráján. Az évi előadásszám négy év alatt több mint százzal csökkent, a társulat produkcióira tavaly alig több mint negyedmillió látogató váltott jegyet. (Igaz, az átalakuló Erkel Színház miatt egy színpadot nélkülözni kényszerül.) Eközben például a Budapesti Operettszínház és a Madách szinte töretlenül növelte nézőszámát, így immár második éve ők vezetik a toplistát.

A legtöbb nézőt vonzó előadások tavaly is a könnyedebb műfajokból – musical, operett, zenés próza, vígjáték – kerültek ki. Az Operettszínház Rómeó és Júliája kétévi rekordnézettség után még mindig a második helyen áll – a korábbi 72 és 65 ezer nézővel szemben tavaly már „csak” 49 ezren látták –, nézőszámban ugyanis 2008-ban lekörözte a Madách Színház József és a színes, szélesvásznú álomkabát című Lloyd Webber-musicalje. Utóbbira 54 ezren váltottak jegyet. A prózai darabok közül a legtöbb nézőt (30 ezer) a Madách Színház romantikus vígjátékként aposztrofált Jövőre, veled ugyanitt előadása vonzotta, nyilván nem kis részben a sztárduett Gálvölgyi János–Hernádi Judit szerepeltetésének köszönhetően.

A tízezres, netán több tízezres nézőszám amúgy meglehetősen ritka. A tavaly színpadra került közel 1300 produkcióból alig több mint nyolcvannak volt öt számjeggyel kifejezhető nézőtábora. Az adatok újfent rávilágítanak arra, hogy a szakma és a közönség értékítélete meglehetősen távol áll egymástól. A rangos szakmai díjakkal elismert előadások nézettség szempontjából tavaly is inkább az alsó, nagy ritkán a középmezőnyben tanyáztak. A legjobb új magyar dráma díjával a színikritikusok által elismert Térey János-darabot, az Asztali zenét például valamivel több mint kilencezren látták a Radnóti Színházban. A pécsi színházi fesztivál, a Poszt rendezői díját – Zsótér Sándor jóvoltából – elhozó Az öreg hölgy látogatása is közel ennyi regisztrált nézőt tudhat magáénak (az előadást a József Attila színház társulata jegyzi). A Pécsi Nemzeti által színre vitt A képzelt beteg – amit a kritikusok a legjobb előadásnak találtak – kevesebb mint ötezer nézőt vonzott 2008-ban. A legjobb független színházi előadásnak minősített produkcióra, a KoMa Társulat Plazmájára pedig 1140 jegyet adtak el.

A színházak főbb mutatói – nézőszám, előadásszám, bevételek-kiadások – alapján a múlt év nem bővelkedett fordulatokban. A top tízben lényegében annyi változás történt, hogy nézőszám alapján a Budapesti Operettszínház és a Madách Színház helyet cserélt, valamint a Thália bekerült a felsőházba.

A teátrumok többsége 2008-ban lényegében az előző évihez hasonló gazdálkodási körülmények közt működött. A színházi szféra teljes büdzséje (40,2 milliárd forint) közel egymilliárddal nőtt, miközben a finanszírozásuk jellege nem sokat változott. Az önkormányzati finanszírozás továbbra is eltörpül az állami költségvetési támogatás mellett, amely a teljes színházi szféra bevételeinek továbbra is több mint a kétharmadát adja. Igaz, a színházi műhelyeknek csak kisebb hányada részesül belőle. A klasszikus bevételi forrás, a jegyeladás tavaly kevesebb mint 8 milliárd forintot hozott a teátrumoknak. A színházjegyek átlagára 1881 forint volt, szemben az egy évvel korábbi 1774 forinttal.

A támogatások elosztásának igazságosabbá tételében érdemi elmozdulást alighanem csak az idén életbe lépett előadó-művészeti – a köznyelvben színházi – törvény hozhat majd, amely új szempontokat visz a finanszírozásba. Ennek alapján figyelembe veszik például az előadások és a fizetős nézők számát, a saját és a befogadott produkciók arányát is.

DOBSZAY JÁNOS