Acélbalta. Így hívják a mongol sámánt – hazája nyelvén Gansükh –, aki 2008 nyarán elindult a parlamenti választásokon Mongóliában. A télen Ulánbátorban élő, jövendőmondással, gyógyítással foglalkozó középkorú férfi nyáron jurtába költözik, és pásztorkodásból tartja fenn magát. Idealista eszméitől hajtva elhatározta, hogy megváltoztatja a belső-ázsiai köztársaságot. Korteshadjáratát követte nyomon három héten át Simonyi Balázs fotós és Füredi Zoltán dokumentumfilmes (utóbbi Mr. Acélbalta és a varázslatos aktatáska című mozija még készülőben). Simonyi huszonhét fotójából március 11-én nyílik kiállítás a Ráday utcai DocuArt Galériában. Az egy hónapig nyitva tartó tárlat érdekes módon - ám csupán véletlenül - éppen egybeesik a mongol miniszterelnök március 10-i budapesti látogatásával.

A költőként is felkent, és Petőfi Sándor Nemzeti Dalát kívülről szavaló Gansükh függetlenként próbálta megtörni a magyarországi helyzethez hasonlóan két, folyamatosan egymással vetélkedő óriáspárt uralmát Mongóliában. A Kínától 1921-ben függetlenné vált ország történelme egyébként másban is hasonlít a miénkre, a rendszerváltás például a két országban közel egy időben zajlott: a kommunista kormány 1990-ben mondott le, és még abban az évben szabad választásokat tartottak. A választási kampány az ország méretei és a lakók lélekszáma miatt – alig hárommillió ember él másfél millió négyzetkilométernyi területen - hatalmas roadshow. A túlnyomórészt füves pusztákat, északon a hegyvidékeket, délen pedig a Góbi-sivatagot a jelöltek lovas fogatokkal, jakháton, autókkal járják, és terveiket erősítőről harsogják. „Mindezt íjász- és lovasversennyel kísérik, és még birkát is illik vágni” – mondta Simonyi Balázs a hvg.hu-nak.

Acélbalta elvileg jó eséllyel indult, ugyanis az utóbbi években reneszánszát éli a sámán-kultusz Mongóliában, nagy a renoméjuk az e hivatást űzőknek. Gansükh ráadásul megfelel az „elitsámán” alapkövetelményének: felmenői között is van sámán. A kommunista időkben száműzték e „papokat”, az 1990-es évek elején alig egy tucatot ismertek. A rendszerváltás viszont „meghozta” a nosztalgiát: ma már a mongolok többsége komolyabb döntések előtt kikéri a szellemek tanácsát. Sokan még autóvásárlás előtt is fentről várják a tippet, a sámánok pedig már tévéreklámokban is megcsillogtatják képességeiket. A nagy dömpingben sokakat egyszerűen sarlatánnak minősítenek. „Gansükh elismert sámánnak számít” – így Simonyi, aki szertartás közben, rituális maszkjában is megörökítette a jelöltet.

A programjában a korrupcióellenesség, az oktatási reform és a klímavédelem szükségességét hangsúlyozó sámánnak végül nem sikerült meggyőznie a választókat: mindössze tizenhét szavazatot szerzett a lehetséges nyolcvanezerből. A Don Quijote-szerű szélmalomharcost ez nem keserítette el, szerinte a kudarcot el kell tudni viselni. „Úgy látszik, még nem jött el az időm” – mesélte a magyar látogatóknak. Így lehetséges, hogy Acélbalta legközelebb újra belevág.