A vonókészítők Stradivarijának tekintett Francois Xavier Tourte műhelyében a 19. század elején készített vonót a pályáját csodagyerekként kezdő hegedűs az 1733-ból származó Prince Khevenhüller nevű Stradivari hegedűvel együtt 13 esztendősen kapta ajándékba az USA-ban élő német származású hegedűkereskedőtől, Emil Herrmanntól. Az 1976-ben kiadott Befejezetlen utazás című önéletrajzi könyvében Menuhin említést is tett az ominózus vonóról, mondván, „még ma is használom”.

A licitet 25 ezer fonttal indították, két zenész, és két gyűjtő tett ajánlatokat, a sikeres vásárló nevét azonban titok fedi. A most elkelt hegedűvonót egyébként a Sotheby nagy Menuhin relikviákból rendezett 1999-es árverésén egyszer már eladták, a vonó tavaly azonban visszakerült az aukciós házhoz, mert az akkori vásárló azt remélte, hogy tizenegy év után is működik még a „Menuhin láz”. Menuhin rendelte meg, és mutatta be 1944 végén Bartók hegedűre írt szólószonátáját, amelyet később több alkalommal is előadott koncertjein