szerző:
Kulcsár Hajnal, Szegő Iván Miklós

A karácsony alapvetően keresztény ünnep, de aki nem vallásos, annak is örömteli esemény, hiszen a szeretet, a másikkal való törődés ünnepe. A különböző országok karácsonyi szokásai igencsak eltérőek, de azért közös vonás bennük az ajándékozás. Cikkünkben néhány feledésbe merült hazai szokást is megpróbálunk felidézni, és kiderül az is, hogy mi volt a különbség a kiskarácsony és a nagykarácsony között.

A karácsony – annak ellenére, hogy vannak a téli napfordulóhoz kötődő, még a pogány korokban gyökerező vonatkozásai – alapvetően keresztény ünnep – mondja Barna Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének vezetője. A Gyermek, vagyis Jézus születése egyben a család ünnepe is. Ez ugyanis a Szent Család születésének pillanata. A család ünnepe ezért maradt évezredeken át az egyik legfontosabb esemény, amelynek még ma is van jelentősége, és ezért ünnepelnek, állítanak karácsonyfát még a vallástalan emberek is manapság – magyarázta a szegedi kutató a hvg.hu-nak.

Bálint Sándor, a híres néprajzkutató Ünnepi kalendárium című sorozatának első kötetében a karácsonyról azt írja, hogy a niceai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepnapja. A kereszténység legelső századaiban az Egyház még Epiphania, azaz vízkereszt ünnepén az emberré vált Isten világra jövetelének misztériumát ülte meg. A napot nem véletlenül választották ki, ugyanis a Mithras-kultusz ekkor ünnepelte a Nap születésnapját (Natalis Solis Invicti). Szent Maximinus trieri püspök egyik karácsonyi szentbeszédében azt mondja, hogy Krisztusnak azért kellett pogány ünnepen megszületnie, hogy azok, akik a pogány babonában leledzenek, elpiruljanak.

Tudatos döntés volt

Téli napforduló. Tudatos választás
©

Barna Gábor is úgy véli, a IV. században a keresztény egyház tudatosan helyezte Jézus születésének ünnepét a téli napfordulóra. A december végétől újra hosszabbodó nappalok a reményt, az újrakezdés örömét jelentik, akárcsak Jézus, a Megváltó születése a keresztény vallás hívői számára. De aki nem vallásos, annak is örömteli esemény, hogy szeretteire gondolhat, hiszen a karácsony tényleg a szeretet, a másikkal való törődés ünnepe, ma ezt az ajándékozás fejezi ki elsősorban – mondta a szegedi kutató.

Az ajándékozás is dinamikusan változott az elmúlt évszázadok során. Az evangélikusok által előtérbe helyezett fenyőfa-karácsonyfa egyre fontosabbá vált az ünnep jelképei között. A Németországból és Ausztriából érkezett kulturális „lökések” döntően befolyásolták a magyar karácsonyt is. Így mikuláskor régebben valóban Szent Miklós püspök hozta az ajándékokat. Karácsonykor a Jézuska, az angyalok tűntek fel ebben a szerepben, de Erdélyben néhány helyen az aranyos csitkó osztotta az ajándékot. Ez a hagyomány főleg Szászrégen környékén és a Kis-Küküllő menti falvakban tartotta magát egészen a karácsonyfa megjelenéséig.

Karácsonyapó alteregói

December 6. volt a Mikulás napja, erről a hvg.hu-n nemrégiben már írtunk, ezen az ünnepen a Mikulás, Szent Miklós hozta sokáig az ajándékot Európa nagy részében, vagy hozza ma is a karácsonyi ajándékot. (A kommunizmus időszakában erőltetett „szovjet” Télapóról és a Rákosi-korszak „cukormentes” időszakáról pedig szintén korábbi cikkünkben emlékeztünk meg.)

Honnan ered a karácsony szó?

Kiss Lajos nyelvtörténész kutatásaiból tudni lehet, hogy szláv jövevényszavaink legősibb rétegéhez tartozik a karácsony szó. E szóval csak a keleti szlovákok, máramarosi ruszinok, továbbá a huculok nevezik az ünnepet. Más szláv népeknél a „bozsics” (bozic), vagyis az „Istenfia” elnevezés járja. A kutatás sokáig úgy vélte, hogy a magyar karácsony szó a román craciun átvétele, ez pedig a latin calationem vagy creationem szavakból származtatható. Valószínűbb azonban Bálint Sándor szerint, hogy a karácsony a szláv korciti (ejtsd: korcsiti) „fordul, lép”igenévi, korcun (ejtsd: korcsun; jelentése: átlépő) származéka. A téli napfordulat kozmikus örömére, várakozására utal Bálint szerint.

A román gyermekeknek például a Mos Craciun, azaz Karácsonyapó hoz ajándékot december 24-én. A brit gyermekeknek is a Father Christmas (szintén Karácsonyapónak fordítható) hozza az ajándékot, igaz, nekik december 25-én, reggel. Ezt megelőzi a levélírás, amit a gyermekek a kandallóba dobva juttatják el a "címzettnek", aki a felszálló füstből olvassa ki az óhajokat. Míg Finnországban szintén a Télapó, azaz Joulupukki az "ajándékfelelős", Svédországban Jultomten, vagyis egy manó rejti a karácsonyfa alá a meglepetéseket Szenteste. Svájcban és Ausztriában, hozzánk hasonlóan a Christkindet (a gyermek Jézust) várják karácsonykor. Ez nem véletlen, hiszen az ajándékosztó Jézuska kultusza hozzánk is Ausztrián keresztül érkezett.

A déli országokban azonban nem alakult ki a Télapó-kultusz. A spanyol gyerekek kirakják az ablakba cipőiket szalmával, répával és árpával megtöltve a három bölcs lovainak, mert úgy tartják, hogy a bölcsek – közülük Baltazár ajándékozza meg a gyerekeket – minden évben megteszik betlehemi útjukat. Az olasz gyermekeket karácsony másnapjának estéjén a Befana nevű jó boszorkány látogatja meg. Söprűjén közlekedve a jóknak ajándékokat, a rosszaknak pedig szenet visz. Az olaszoknál a külföldi hatásoknak is engedve, újabban divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó.

Santa Claus és a nyári mikulás

Az amerikai gyerekekhez a Santa Claus rénszarvas szánon érkezik és az angol mintának megfelelően a kéményen keresztül lopózik be és rejti a fenyőfa alá az ajándékokat. Ausztráliában is megünneplik a karácsonyt a keresztény hagyományokat követők, igaz, ott a nyár kellős közepére esik az ünnep. És meg sem lepődünk azon, hogy itt a "Mikulás" nyolc fehér kenguruval érkezik.

[[ Oldaltörés (Nem hópihe, betlehemi csillag) ]]

Barna Gábor szerint a karácsony keresztény elemei közül manapság leginkább a felkészülés időszaka gyengült meg. Így az ádventi ünnepsorozatból mára legfeljebb a vásárlás maradt, sőt, nyugati kutatók szerint vallási rítusokat, azokat pótló, ismétlődő szokássorozatokat öltenek magukra ma már egyes helyeken a vásárlási szokások is. Elsősorban a karácsony előtti napokban, illetve a bronz-, az ezüst- és az aranyvasárnapi bolti tumultusokban észlelhetők ezek a „néprajzi”, kulturális antropológiai szempontból is vizsgálandó jelenségek.

Ebben a mai vásárlási szokásrendszerben és a fenyőfák, karácsonyfák feldíszítésében, az ajándékozásban is megmaradtak azonban a keresztény gyökerek: a feldíszített utcákon látható sokágú csillag ugyanis nem a hópihét utánozza, hanem a betlehemi csillagot, amely a „Háromkirályokat” vezette Jézus születési helye felé. A karácsonyfák díszítőelemei közül pedig a különböző gömbök, díszek a paradicsomi tudás fájának almájából erednek, míg az ezüstös, tekergőző díszítőcsíkok az ezen a paradicsomi fán tekergőző kígyóra utalnak – magyarázta a tanszékvezető. Hiszen az ősszülők bűnbe esésekor Isten már megígérte a Megváltót. Van viszont egy speciális „monarchia-kori” találmányunk is: ez pedig a fákra aggatott szaloncukor, amely Ausztria-Magyarország területéről terjedt szét – legalábbis a régiónkban. 

A felkészülés ideje – egyre inkább feledésbe merül

A karácsonyra való lelki felkészülés gyengülése és a hagyományok eltűnése egymással párhuzamos folyamat – véli a néprajzkutató. Így Borbála-nap és a Luca-nap népi szokásai eltűnőben vannak. Borbála napján, december negyedikén régebben ágakat vittek a szobába, és ha az kizöldült, reményteli eseményt fűztek hozzá – a következő évben például férjhez megy az „eladósorba került” lány. Luca napján, december 13-án számos szokás közül a naptár is érdekes volt: a karácsonyig tartó 12 napos időszakot a következő év tizenkét hónapjának feleltették meg, és ebből próbáltak következtetni a jövő évi időjárásra. Hozzátartozik mindehhez, hogy Magyarországon sokáig a karácsony pedig az újév kezdetével esett egybe, csak később lett január elseje az évkezdet és ezután tevődtek az ehhez kötődő szokások is szilveszterre, illetve Újév napjára – magyarázta Barna Gábor.

Ünnepi étel. Gazdag jelentéstartalom
©

Karácsonykor az ünnepi asztalnak is fontos szerepe volt, az ilyenkor elfogyasztott ételeknek is szimbolikus üzenete volt. Mákosat enni például jó házasságot, hüvelyeseket gazdagságot és jó termést jelentett. A közösen elfogyasztott alma a család összetartozását, a mézzel elkészített fokhagyma pedig a jövő évi egészséget szolgálta. A halpikkely sok pénzt jelentett, míg maga a hal, gyors mozgása miatt a család előrehaladását jelképezte az új évben.

Karácsonyi asztal

Főként katolikus vidékeken terjedt el a karácsonyi asztal készítése. Somogy megyében például szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat, mint például fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakarták. Az ország sok részén karácsony böjtjén a csordás egy csomó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak. A gazdaasszony annyi vesszőt húzott ki a csomóból, ahány tehén volt a háznál, majd megcsapkodta a csordás lábát. Az is szokás volt, hogy tavasszal a karácsonyi abroszból vetették a búzát a jobb termés reményében. Elterjedt volt az a hit is, hogy a fák tövébe szórt karácsonyi morzsa elősegíti a jó gyümölcstermést.

Szintén a karácsonyi ünneplés része volt az istvánozás, az Erdélyben népszerű szokás szerint december 26-án felköszöntötték az Istvánokat, mégpedig szervezetten, csoportosan. Az első csapatot a katonaság előtti fiúk, a "kicsik" alkotják, a másodikat a berukkoló "nagyok", a harmadikat a leszereltek, az "öregek". Karácsony másodnapjára virradó éjszaka mindhárom csapat végigjárja a falut, de úgy, hogy ne találkozzanak. A hagyományok szerint felköszöntöttek minden Istvánt és minden leányt, illetve leányos házat.

Kiskarácsony = Újév

A nagykarácsony és a kiskarácsony magyar megkülönböztetés: az újévet jelöli az utóbbi, míg a nagykarácsony a ma is ezen a néven ünnepelt napnak felel meg.  Újév (január 1.) vagy kiskarácsony Krisztus körülmetélésének (circumcisio) ünnepe. Bálint Sándor szerint pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére kicsapongásokkal ünnepelték meg, ennek helyére rendelte az Egyház a circumcisio ünnepét. Már a rómaiak is  napon jót kívántak egymásnak az új esztendőre, amelyet ajándékkal (strena) viszonoztak. Az újévet már a XIII. századi magyarországi oklevelek is így emlegetik: Strenarum dies, előestéjét: vigilia strenarum. Városaink e napon tartoztak a királynak ajándékot (strenuales) adni. Az ajándékozás általános lehetett, ezt a híres humanista, Galeotti is feljegyezte.  

Felekezettől függően betlehemezés és kántálás terjedt el országszerte karácsonykor, ezek a hagyományok manapság újjáéledőben vannak vidéken – folytatta a kutató. A betlehemezés – házról-házra járva bekopogtatott a királyból és király-szolgából, Szent Józsefből és Szűz Máriából, angyalból és pásztorokból álló kis csapat, bemutatva ősi szokás szerint a Kisjézus születésének történetét – a katolikusok, a kántálás a reformátusok szokása, a lényegük azonban ugyanaz: előadják, eléneklik a karácsonyi történeteket, énekeket. E két szokás, illetve egyes helyeken a regölés – funkcióját tekintve hasonló – rítusainak újjáéledése fontos kulturális eszköz. A mimézis, az utánzás, az újrajátszás révén a kultúra elemei élővé, belsővé válnak, közös tudást és kulturális identitást, azonosulást alakítanak ki a résztvevőkben – véli a szakértő.

A kereszténység előtti elemeket is őrző regölés egyébként a Nyugat-Dunántúlon és a Székelyföld egyik pontján maradt fenn mindmáig, ez a különleges szokás tehát alighanem korában nagyobb területen volt általános egykor. Ezt jelzi, hogy a Palócföldön volt a 19. századig hasonló rítus, a remélés, amit egyébként sok kutató samanisztikus eredetűnek tart, de ami beilleszkedett a keresztény közegbe. A regös játék „hej regő, rejtem” refrénje, az ének Szent Istvánra való hivatkozása, jókívánságokkal párosult, így jelezve a magyarság kultúrájának változását, módosulását.

E folyamatok természetesen ma sem szűntek meg, a neopogány kultuszok újjáéledése nem változtat azon, hogy a karácsony a szeretet, a család és az egymásra odafigyelés ünnepe maradt mind a mai napig, a Megváltó, Krisztus születésének vallási ünnepe mellett – tette hozzá a professzor.

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
hvg.hu Itthon

Miért eszünk halat karácsonykor?

A karácsonyi asztalra kerülő ételek legtöbbjének szimbolikus üzenete volt: így mákos tésztát enni jó házasságot, hüvelyeseket gazdagságot és jó termést jelentett. A közösen elfogyasztott alma a család összetartozását, a mézzel elkészített fokhagyma pedig a jövő évi egészséget szolgálta. De mit eszünk ma, és mi a szokás a nagyvilágban?

Győrfi Pál szerint emberi mulasztás miatt érkezett későn a mentő a Nyugati pályaudvarhoz

Győrfi Pál szerint emberi mulasztás miatt érkezett későn a mentő a Nyugati pályaudvarhoz

Videó: így lőtték fel a Bibliát a Holdra

Videó: így lőtték fel a Bibliát a Holdra

Többtucatnyi halálos áldozata van a dakkai tűzvésznek

Többtucatnyi halálos áldozata van a dakkai tűzvésznek

Tizennyolc évig titkolta, hogy beledobta a kútba a feleségét, aztán elszólta magát

Tizennyolc évig titkolta, hogy beledobta a kútba a feleségét, aztán elszólta magát

Megjött a Samsung új órája, a vérnyomást és a stressz-szintet is nézi

Megjött a Samsung új órája, a vérnyomást és a stressz-szintet is nézi

A NASA lefotózta a Hold túloldalán robogó kínai holdjárót

A NASA lefotózta a Hold túloldalán robogó kínai holdjárót