Izraelben 1960-ban Stalag címmel pornográf füzeteket terjesztettek a holokausztról. Egy izraeli dokumentarista, Ari Libsker feldolgozta a bizarr képregénysorozatot, mely a női SS-tisztek és a foglyok közötti erőszakos szexuális viszonyt ábrázolta. Izraelben a mozifilm premierje kapcsán arról cikkeznek, hogy mi történhet a palesztin foglyok és az izraeli őrök között.
A Stalag a Stammlager (magyarul koncentrációs tábor) rövidítése a holokauszttörténelemben, 1960-ban Izraelben pedig ugyanezzel a kifejezéssel címkézték föl azokat a pornográf füzeteket, melyekben a táborok szörnyűségeit szadista-mazochista fantáziaképek segítségével dolgozták fel. Az Eichmann-per ideje alatt terjesztették a kiadványokat, a fikciós grafikák német felügyelőnőket ábrázoltak, akik fogvatartott szövetséges katonákkal kegyetlenkednek, majd a férfiak felülkerekednek, megerőszakolják és megölik a kínzóikat.
A Stalag füzetek 21 kiadást éltek meg ötven évvel ezelőtt, a szoftpornóból villámsebesen bestseller lett. Az ábrázolásokon a foglyok nem zsidók, hanem főként amerikai és angol katonák. A képregények kitalálói holokauszt-túlélők sarjai voltak, akik a szakértők vélekedése szerint pubertás korba érve ily módon próbálták feldolgozni a történteket. Tizenöt évvel a felszabadítás után még keveset tudtak a koncentrációs táborokról, és senki sem beszélt szívesen a népirtásról. Adolf Eichmann-nak, a zsidó deportálások vezetőjének 1961-ben kezdődő izraeli perével egyidőben azonban egyre több információ került nyilvánosságra a kínzásokról.
A korabeli rádiós közvetítésekben a megmenekült foglyok tanúvallomásai is hallhatók voltak. A pszichológusok szerint a kegyetlenségeket szinte képtelenség feldolgozni, az emberi agy pedig azonnal kompenzálni kezd. Így történhetett, hogy a szerzők erőszakos szexuális aktussá trivializálták a valóságot, a tapasztalásból álomvilágot szőttek, ami a saját identitásuk és nemi szerepük keresésében is segített. Két évvel az első füzet megjelenése után egy izraeli bíróság betiltotta a Stalag-irodalmat, a rendőrség pedig megpróbálta megsemmisíteni a kiadványokat. A szamizdat terjesztés sem tartotta sokkal tovább életben a holokauszt-pornográfiát.
Ari Libsker, az 1972-es születésű izraeli rendező dokumentumfilmjében újra elővette a füzeteket és szóra bírta a képregények rajzolóit, olvasóit és szakértőket a témában. Az első kiadó, Erza Narkis is megszólal, hivatkozik a Stalag-füzetek legfőbb inspirációjára, a K. Tzetnik álnéven alkotó izreali író Doll's House (Babaház) című regényére, mely az auschwitzi láger 24-es blokkjának perverz történetéről szólt. Az 1953-ban megjelent könyv szerint a szerző lánytestvérét szexrabszolgaként tartották az SS-tisztek. Több izraeli akadémikus cáfolta, hogy a történet valós cselekményeken alapulna, és nem fogadják el hiteles forrásként a könyvet. Mások szerint igenis része a holokausztmúltnak a Tzetnik-féle feldolgozás. Libsker például így nyilatkozott 2007-ben a dokumentumfilm készítése alatt: "Rájöttem, hogy az első holokausztképek, amiket itt [Izraelben] gyerekként láttam, meztelen nőket ábrázoltak."
A történelmi trauma erotizálásról szóló mozit december 30-tól vetítik több országban. A film izraeli fogadtatása felemás, már a premier előtt cikkeznek a Stalagról, a hozzászólók pedig a palesztin foglyokkal való bánásmóddal kapcsolatban az izraeli titkosszolgálat módszereit is megkérdőjelezik.
Magyarországon már szinte hagyománya van az asztronauták köszöntésének, de az utolsó óta is eltelt 45 év. Nem tudni, Kapu Tibort mivel fogják fogadni, mindenesetre az MNB már rárepült az űrrepülésére.
Politikusokat, és résztvevőket kérdeztük Tusványoson arról, hogy el tudják-e képzelni, hogy a Fidesz 2026-ban ellenzékbe kerül.
