Ebben semmi szarkazmus, bármilyen politikai, sőt világnézeti oldalon állnak honfitársai, abban egyetértenek, hogy nem fog az idő sem termetén, sem jellemén.

Szeretnénk megajándékozni, sajnos nagyon fantáziátlanul, ez már csak családunk és környezetünk hagyatéka. Nem jut találóbb ajándék az eszünkbe, mint könyvek. Ezeket azonban igyekszünk minél találóbban összeállítani, amit Ön is és környezete is már-már kézikönyvként tud használni. Ezért fogadja szeretettel a következő 10-es listát.

hvg.hu

Villon összes

Először is nagy lázadó hírében áll. Ezt mindenképpen látjuk rövid, harsány kommentjeiben, nem feltétlenül tiszteli az udvarias párbeszéd pókhálókkal beszőtt konvencióit. Ezért egy igazi szerethető lázadó, Villon versgyűjteményét ajánljuk. Kalandjait, kicsapongásait balladákban és pattogós verslábakban olvashatjuk, igazi szerethető bűnös, még azt is megbocsátjuk neki, amikor valami herceg kegyeiért görbül a börtöncella talajáig a háta.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

Maradva a kommenteknél, amit megoszt velünk, javasoljuk ezt a kifáraszthatatlan klasszikust. Nem mintha azt gondolnánk, hogy még nem olvasta, de talán érdemes újra kézbe venni, és felütni az egyik zárójelenetnél. A Baradlay fiúk közül a legkisebb, Jenő áll a magyar honvédeket és tisztjeiket elítélő német bíróság előtt – pedig bátyjának, Ödönnek kéne. Csakhogy a német adminisztrátorok belezavarodnak, hogy „Eugén” vagy „Edmund” áll előttük. Jenő azzal menti meg bátyját, hogy hallgat. Vagyis: nem kell mindig megszólalni, néha a hallgatás ment meg nagy ügyeket.

Magyar szókincstár

Lelassítja a munkát, de gazdagítja a kifejezések tárát.

Bertold Brecht: Koldusopera

Ez egy dráma, olyan világról szól, amit nem nagyon ismer, pedig mintha ma és Magyarországon játszódna. Jó lenne, ha hallana róla, talán Ön és társai tudnának tenni valamit.

Brecht azért merült fel, mert nagyon-nagyon sokat hallottuk Önöket arról beszélni, hogy amíg ellenzékben voltak, senki nem védte meg a szegényeket. Ezzel nem feltétlen kívánunk vitatkozni, azzal már igen, hogy változott bármi is. Ennyi koldust rég láttunk Budapesten, bár kollégái megpróbálták kitoloncolni őket, vagy megbüntetni, vagy ki tudja, hogy mit kívántak tenni, mert nem teljesen értjük.

Weörös Sándor: Kétfejű fenevad avagy Pécs 1686-ban

Olvasson a képmutatásról ebben a rendkívül szórakoztató drámában. Nevetve szörnyülködhet majd azon, milyen az, amikor egy országot kifosztanak, és akik kifosztják, azok olyan magyarok, akik töröknek hazudják magukat, olyan keresztények, akik muzulmánnak álcázzák magukat, olyan Habsburgok, akik amúgy szerelemben borulnak össze az ottománokkal, olyan askenáz zsidók, akik pénzelik a német csapatokat, hogy szefárd zsidókat öljenek a visszafoglalt Budán, és olyan magyar nemesek, akik állandóan az őket etető kézbe harapnak. Alig van benne igaz ember, kivéve egy elhagyott magyar szegénylány, egy engedelmes zsidó lány és egy bátor bakó cigány, a pécsi Hercsula (Herkules).

Moliére: Doktor Fregoli

Képmutatás nyomán, íme, a Mester korai vígjátéka 1645-ből. Kis színes bohózatról van szó, a kor egyik kedvelt sablonfiguráját, az ügyeskedő inast csodálhatjuk benne. Sganarelle, a ravaszkodó inas két szerepet játszik, így próbálja becsapni a többi naiv szereplőt. Egyszer ezt a ruhát veszi fel, egyszer azt, és még hangszínét, beszédmodorát is megváltoztatja, hogy idomuljon aktuális személyazonosságához. Ugyan a darab azért íródott, hogy a közönség jót mulasson a színész csodálatos tehetségén, aki a színpad mögött pillanatok alatt váltott öltözetet, amiről ma is tanulhat a darabból egy közszolga: nagyon fárasztó, ha valaki két úr szolgája, és előbb-utóbb lebukik.

Arthur Miller: A salemi boszorkányok

A képmutatás néha tragikus, a hazudozás már egyenesen gyilkos is lehet. Egy új-angliai mezőgazdálkodó településen játszódik a dráma, ahol egy irigy, intrikus, könnyűvérű tizenéves lány gyerekes bosszújából boszorkányhisztéria kerekedik. Kiderül, hogy nincs az a jogtudós, nincs az a jogrend, ami pótolná a józanságot, s hogy minden hazugság igaznak tűnik, ha eskü alatt vagy latinul mondják. Ilyen az, amikor a jogállam azt jelenti: jogászok állama. Szentéletű embereket akasztanak fel, amíg a város önvédelmi mechanizmusa be nem indul, hiszen már-már az utolsó földműves is érzi, nincs biztonságban, bármikor megvádolhatják.

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

Ha már a rendről szó esett… Emlékeztetőül: a nyilas terror idején játszódik.

Caius Suetonius Tranquillus: Caesarok élete

Közigazgatásról és közszolgai elkötelezettségtől ugyanúgy olvashat a derék Suetonius császári önéletrajzaiban, mint intrikáról és hatalomváltásról.

Ryszard Kapuściński: Sah

Ez a fantasztikus lengyel riporter megjárta Iránt az 1979-es forradalom alatt és után. Elképesztő részletgazdagsággal ír arról, hogy micsoda lelkesedés fűtött egy színes nemzetet, amikor megszabadulhatott a külföldi tőkével és fegyverekkel támogatott terror rezsimtől, Mohammad Reza Pahlavi monarchiájától, s hogy mindezek után micsoda csalódás érte. Megismerheti, hogy miként szokott hozzá egy pillanat alatt Irán az új rendhez, amely rend megint fontosabb volt, mint az ember, ahol a sah kínzókamráit a Forradalmi Gárda csendőrhatalma váltotta.

Stefan Heym: Dávid király krónikája

Ha elolvasta, adja kölcsön az udvari történészeknek is. Tulajdonképpen a bibliai könyvek Dávid királyról szóló történeteit halljuk újra Ethan ben Hósaja vidéki történetíró tolmácsolásában. Heym, aki egyes szám első személyben azonosul a regénybeli mesemondóval, arról a történész műhelymunkáról ír, amit Dávid király fia, Salamon király rendel meg.

Salamon királynak ugyanis szüksége van egy, Dávid kiválóságát hirdető műre, anélkül, hogy piár szaga lenne. Ethan ben Hósaja több más kollégájával együtt el is indul, hogy bejárja Júdeát és a régi harcok, Dávid bujkálásának és hőstetteinek helyszínét láthassa, s hogy az egykori szereplőkkel találkozzon. Oknyomoz és jegyzetel. És mire bukkan? Intrikára, hazugságokra, alantasságra, mindenre, amit halandó ember nagy volumenű politikusokról el tud képzelni. A történeteket ugyan beépítené, hogy hitelesen kapja meg Dávid király portréját az utókor, de természetesen nem engedik: a hivatalos történetírás céllal válogat a felkutatott fejezetek közül, s e célnak megfelelően emlékezik, felejt és színez.

Azt remélnénk, hogy ma egy történész megteheti, hogy piározás helyett gyűjt, elemez, szembeállít. De próbáljon csak bejutni egy levéltárba, egykori ügynöklistát nyilvánosságra hozni, vagy számon kérni, hogy kerülnek exkomcsik egy jobbos kormány holdudvarába mint nemzetmentők.

Kerouac: Úton

A Szabadság kimeríthetetlen eszméjéről a kihagyhatatlan és letehetetlen könyv.