Puzsér Róbert: „Ezek már zsarnoknak se jók”
A Demokrácia Rt.-től az Apokalipszis Rt.-ig rövid, ocsmány és tanulságos volt az út. Egy takarító, egy múzeumi teremőr és a médiafenegyerek obszcén és képekkel gazdagon illusztrált véleménye pojácaságról, országrontókról, traumaháborúról, és arról, hogy putyinista fejedelemség épül.
A politikai újságíróként indult, majd a Csillag születik című műsorral országos hírnevet szerzett megmondóember szerényen egy korszak botránykönyvének nevezi furcsa művét, amely leginkább egy gazdagon illusztrált szöveggyűjteményre hasonlít. Szélsőközép – a könyv címmel jelent meg Puzsér Róbert új kiadványa.
hvg.hu: Először is tisztázzuk, hogy mi az a Szélsőközép?
Puzsér Róbert: A Szélsőközép egy rádióműsor-brand volt az előző évtizedben, amely két és fél éven át volt hallható különböző sávokban, különböző csatornákon. Azért mondom, hogy brand volt, és nem csak egy rádióműsor, mert a váltásoknál olykor nevet is változtattunk, így lett előbb Demokrácia Rt., később Apokalipszis Rt. ugyannak a műsornak a címe. A rádióműsorral szoros együttműködésben írtuk a Szélsőközép blogot is, amely 2007-ben a hvg.hu Goldenblog szavazásán az év legszínvonalasabb közéleti blogja lett.
hvg.hu: De ez sem mentette meg a műsort attól, hogy megszűnjön.
P. R.: Ez sem. Először a Budapest Rádiótól tették ki a szűrünket, aztán a Radiocafé sokallt be tőlünk már egyetlen hónap alatt. A blogot pedig, amikor elkezdtünk dolgozni ezen a könyvön, levettem a webről, hogy ezek az írások a könyv lapjain ne legyenek ismerősek senkinek.
Ez a kötet az immunválasz arra, amit a politika és a szervezett üzlet az elmúlt tíz év során az ország arcába köpött. A szövegek 2005 és 2012 közt íródtak, és egy igen ocsmány korszakra reflektálnak nagyon sok témára kitérően: kultúrkritika, globalizációkritika, elitkritika, médiakritika, rendszerkritika egyaránt fellelhető az oldalakon.
hvg.hu: Hárman jegyzik ezt a könyvet, az alkotótársak nevét eddig azonban nem hallottuk. Kik ők?
P. R.: Trencsényi András most éppen teremőr egy múzeumban, Eötvös Gábor pedig ugyanott takarít, de nemrég még reklámújságok kihordásából élt. Szóval mindketten csóró munkásgyerekek, akik nagyon rossz körülmények között élnek. Hét évvel ezelőtt egy Szélsőközép-közönségtalálkozón ismertem meg őket. Az Eötvös mutogatni kezdte nekem a képeit, és abban a pillanatban azt mondtam neki, hogy csináljunk együtt egy könyvet.
hvg.hu: Mi fogta meg ennyire a képeiben?
P. R.: Egyrészt az, hogy iszonyatosan mélyről és iszonyatosan intenzíven tud meríteni a tudattalanjából, másrészt az, hogy az a tudattalan mennyire nagyon beteg. Nem is igazán tudom felmérni, hogy mi lehet ott lent, ha ezeket szabadítja fel onnan. És mindehhez elképesztő technikával tud rajzolni. A képek kézzel készültek, van, amit festett, de van olyan is, amit golyóstollal rajzolt meg. Ezért készült hét éven át a könyv.
hvg.hu: Ez mégsem egy egybefüggő képregény. Ha azt mondja, hogy a szöveg volt előbb, akkor ez igazából egy illusztrált szöveggyűjtemény?
P. R.: Úgy is lehet mondani, hogy ez egy nagyon gazdagon illusztrált esszékötet, meg azt is lehet mondani, hogy egy képekkel teljesen szétmart szövegörvény, hiszen nem lehet a képeket és az írásokat külön értelmezni. Egyrészt tehát nyelvi szövegélmény, másrészt képzőművészeti album, használati tárgy és dísztárgy egyidejűleg. Valahogy a képek és a szövegek egymásba hatolásából egy harmadik minőség született.
hvg.hu: Iszonyú sok benne az obszcenitás, amibe sokan bele fognak kötni.
P. R.: Helyes, tegyék meg jó sokan! Itt van például a véleményünk a toleranciakampányról.
hvg.hu: Jól látjuk, hogy ez egy ánuszt nyaló nyelv?
P. R.: Jól. Ezt gondoljuk a politikai korrektség diktátumáról. Ez egy nagyon mocskos és alávaló korszakról szóló könyv, és ehhez a témához ez a képi feldolgozás illik. Maguk a szövegek is bárdolatlan stílusban születettek.
hvg.hu: Kit fog ez a könyv a legjobban megsérteni vagy felháborítani?
P. R.: Havas Henriket.
hvg.hu: A szájából kilógó kapanyéllel?
P. R.: Igen. A velejéig hatolunk, és ott cincáljuk a zsigereit meg a belső szerveit. Belenyúlunk Havas Henrikbe, kifordítjuk és feltárjuk, mi van belül. Nem szép látvány. Persze kiakadhat a kötet tartalmán Friderikusz Sándor vagy Pataky Attila is, de bemutatkozik például a könyv oldalain Magyarország kedvenc játéka, a Lyukat beszélek a hasadba, a Zsidó, a Magyar, és a Cigány részvételével.
Ez meg itt az Überkaszt Médiaiskola tanterve. A második félév tételsora pojácaság tantárgyból: Szabadulás a szégyenérzettől, Szabadulás a magyar nyelvtől, Szabadulás a kis helyi médiumtól, érkezés a multihoz, Szabadulás az egyetemes emberi moráltól, Szabadulás az alsóruházattól, Szabadulás barátoktól, ismerősöktől, egykori önmagunktól, Szabadulás 50 g kokaintól, végül Szabadulás a börtönből.
hvg.hu: Milyen ezt így visszaolvasni most, hogy megjárta belülről a legnagyobb kereskedelmi televíziót?
P. R.: Nem látom másként. Bár az igaz, hogy van néhány szöveg, amit ma már talán másként írnék meg. De nem akartam aktualizálni őket, mert úgy gondoltam, hogy legyen ez a könyv egy korszak lenyomata. Egy zavaros korszak zavaros lenyomata.
hvg.hu: Miért beszél múlt időben erről a korszakról?
P. R.: Mert ez a korszak 2010. április 11-én lezárult. Ez a húsz év a történelemkönyvekben úgy fog szerepelni, mint a zavaros átmenet időszaka. Ma már azonban a demokráciának vége van, mármint abban az értelemben, ahogyan a demokráciáról húsz éven át beszéltünk. Ami egyébként sosem volt demokrácia, csak négy évenként váltakozó önkényuralmak korrupt rendszere.
hvg.hu: Most pedig már nem fog négyévente változni az önkényuralom?
P. R.: Nem fog. Magyarországon a régi értelmében megszűnt a politika. Itt most egy putyinista fejedelemség épül. Azt már tudjuk, hogy az előző húsz éves rendszer úgy megbukott, mint a szar. Azt pedig majd meglátjuk, hogy ez a fejedelemség hogyan fog működni. Az azonban biztos, hogy el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor az úgynevezett budapesti liberális értelmiség felhagy a vernyákolással, hogy az ő személyes ízlésének vajon megfelel-e a rendszer.
Arra ment rá az elmúlt húsz év, hogy igazodási pont volt ez a pesti véleményformáló értelmiségi kaszt, amelynek volt egy esztétikai, és ismétlem: szigorúan esztétikai igénye a rendszerrel kapcsolatban. Mert ő, a pesti véleményformáló értelmiségi tizenöt évig tanulta, meg látta nyugaton, hogy hogy működik a jó rendszer, és ha Magyarországon ez a rendszer nem olyan, mint az, akkor ő minek tanult, meg minek utazott, meg írogatott erről annyit?
A rendszert tehát nem működőképessé, hanem az ő esztétikai természetű igényeiknek megfelelővé akarták tenni. Mindeközben tapsolva asszisztáltak eleinte az energiaszektor, később a fél ország eladásához, arra ugyanis nem volt illemkódex. Az mehetett a levesbe, csak az Alkotmánybíróság jogköre nehogy sérüljön! Ez a rendszer bukott meg, ez a húsz év zárult le.
hvg.hu: Az elmúlt egy-két évben többen bejelentkeztek a politikába arra hivatkozva, hogy rendkívüli idők vannak, meg kell menteni a demokráciát. Ellenük az az egyik fő kritika, hogy miért csak most, az Orbán-érában tűnik fel nekik, hogy itt évek óta egy országát elárult, önmaga fenntartására szakosodott, végtelenül cinikus elit kufárkodik a kiüresedett demokráciával.
P. R.: Pontosan. Vajon ők 2006-ban nem érezték azt, hogy rendkívüli idők járnak? Az akkori botrányból két párt született: a Jobbik meg az LMP, mindkettő azzal az üzenettel, hogy az MSZP meg a Fidesz legyenek szívesek, fogják meg egymás kezét, és tömött sorokban húzzanak el az anyjukba! Az ország rossz szellemeit az egyszerűség kedvéért hívjunk Orbán-fóbiásoknak meg Gyurcsány-fóbiásoknak, ők azok, akik miatt itt tartunk, akik ilyen elborultan pártos, elvakultan ideológiai alapon "politizálnak".
Pedig valójában nem is ideológiai háború ez, hanem történelmi és családi sérelmekkel terhelt emberek generációkon átívelő, nyilvános pszichoterápiája, akik a nagypapa auschwitzi elgázosítását akarják valahogy helyrehozni azzal, hogy Orbánoznak, vagy épp a másik nagypapának a Recskre való internálását bosszulják meg azzal, hogy a Gyurcsányt mocskolják. Ez egy közösségi misztériumjáték, nem lehet vele mit kezdeni.
Ezek az emberek országrontók, mert az ország helyzete, vagy akár a Fidesz, akár az MSZP csupán projekciós felület nekik. Valójában a saját pszichés defektusaikat projektálják ki, és azt hazudják, hogy ez a magyar politika. De ennek semmi köze nincs a politikához. A politika szó nem ezt jelenti. A politika az országról szólna, csakhogy ezek az emberek nem tudják saját magukat félretenni, és csak az országról beszélni, róluk szól az egész sztori, az ő traumáikról, az ország pedig csak egy romos terepasztal, ahol ők a saját személyes sérelmeiket ledolgozhatják.
hvg.hu: A magyar társadalom hány százaléka politizál a saját traumái alapján?
P. R.: A társadalmat nem tudom, de az úgynevezett véleményformáló értelmiségnek szerintem a 85 százaléka. De ma már jobb a helyzet, mint 2002-ben, amikor még 100 százalékos volt a traumaháború. Én egyetlen embert ismerek, aki azt állítja, hogy már 2002-ben sem szavazott egyik nagy pártra sem, ő Farkas Attila Márton barátom, és én hallatlanul tisztelem ezért.
hvg.hu: A Szélsőközép 2005-ben ennek a traumavezérelt diskurzusnak a kritikájaként jött létre?
P. R.: Az volt a célunk, hogy szembe menjünk a magyar politikai beszéd kétpárti degeneráltságával és reflektáljunk az ország valódi helyzetére. A Szélsőközépnek az volt az ereje, hogy bár a hallgatói főleg középkorú férfiak voltak, nagyon sokféle társadalmi réteggel tudott kapcsolatot teremteni. Az értelmiségiek mellett rengeteg melós is hallgatta, taxisofőrök meg szobafestők, egyszóval közérthetőek voltunk, nem zárkóztunk elefántcsonttoronyba.
hvg.hu: Későbbi Jobbik-szavazók?
P. R.: Igen. Azt hiszem, elég sok szavazatot szerzett a Szélsőközép a Jobbiknak, de az LMP-nek se keveset. Végül is ez a két protest-párt. Folyton arról beszéltünk, hogy egyik oldalon állni pont olyan szar, mint a másikon. Hogy nincs lényeges különbség a két politikai oldal között. Erre a mondatra fűzte fel magát a Jobbik és az LMP is. Csak mi már akkor ezt szajkóztuk, amikor még senki nem mondta ki nyilvánosan.
hvg.hu: Mi hozza össze ezt a sok témát? A focit, Havast, Gyurcsányt meg Michael Schumachert?
P. R.: Ez mind a Szélsőközép volt. Rengeteg mindenről volt véleményünk, reflektáltunk a sportra, a kultúrára, a közéletre. Sokszor frontálisan, máskor ironikusan. Ez egy dühös és szélsőséges könyv, mert a Szélsőközép egy agresszív és frusztrált válasz volt. Ehhez kellett a kötet lapjain visszatérni. Bár én már közel sem vagyok olyan frusztrált és dühös, mint annak idején.
hvg.hu: Pont ez az egyik fő kritika önnel szemben, hogy ha olyan dühös volt 2007-ben – jogosan –, akkor most miért hallgat? Ezt sokan úgy értelmezik, hogy a Puzsér fideszes. Hiszen okot most is bőven szolgáltat a politika a dühöngésre, mégsem halljuk a hangját.
P. R.: Én a Gyurcsány-kormány bukása előtt két évvel megbuktam politikai újságíróként. Elvettek tőlem minden felületet, ahol politizálhattam volna.
hvg.hu: Most viszont minden felületet használhat A Csillag születik óta amit csak akar, azt megkapja.
P. R.: Pontosan ennek köszönhetően jöhet most ki ez a könyv. Előtte évekig házaltam vele, de senki se merte kiadni, mindenki beszart tőle. Másrészt olyan módon a napi politikáról már nem akarok beszélni, mint annak idején a Szélsőközépben. Azért nem, mert nincs már napi politika. Nagyon nehéz lesz ezt tudomásul venni, és lehetséges, hogy sokaknak egy évtized is beletelik, mire ráébrednek arra a korszakváltásra, ami 2010-ben történt. Hogy megszűnt a politika Magyarországon.
Ezért aztán nincs is értelme olyan módon beszélni a politikáról, mint 2010 előtt, olyan dolgokról például, hogy mit mondott ma Navracsics Tibor és arra mit reagált Mesterházy Attila. Szeretnék hátralépni legalább hármat, és nagyobb távlatokban, nagyobb perspektívában beszélni a politikáról. Ma például olyasmiről lenne fontos beszélni, hogy az egész világon miként került válságba a demokrácia, és vele együtt a jóléti rendszer. Arról, hogy milyen irtózatosan súlyos társadalmi igazságtalanságok zajlanak szerte az országban. Arról, hogy Magyarországon nincs közteherviselés. Arról, hogy a nyugdíjas kaszt túszul ejtette az ország népét.
Értem, hogy hét év kellett a munkához, de 2012-ben kit érdekel már Kóka János? Ráadásul pont a Kóka Jani naplója elég olcsó poénkodás. Olyan ovis.
Amilyen maga a Jani. Hát nem emlékszel már Kókára? Hogy lehet ennyi idő alatt elfelejteni Kókát? De vannak a könyvben új szövegek is. Írtam például Rogán Antal rikkancs szobráról, amiről úgy gondolom, hogy a betetőzése ennek az egész mocskos húszéves korszaknak, hiszen egyrészt szimbolizálja, másrészt le is zárja azt.
hvg.hu: Miért pont az?
P. R.: Egy szobor egy közösség emlékezete. Az emberek húsból, vérből, romlandó szövetből vannak, és tudják azt, hogy végül egy sírgödörbe esnek és ott szétrohadnak. Egy generáció tehát annak állít szobrot, azt önti bronzba, amit többre tart a romlandó húsnál, és amiről úgy érzi, nem szabad elvesznie. Ezért gondolom, hogy ez a szobor a legnagyobb mocsokság, ami az utóbbi időben történt. Mert mit üzen a jövőnek ez a szobor? A Blikket. Miket mondott Orbán Viktor a Kossuth téren, amikor ott beszélt? A rohadt életbe, nem Blikk mellszoborról volt szó.
Nem azt ígérték, hogy ez a hatalom, a nemzeti együttműködés rendszere majd a Blikket emeli föl kulturális mementóként és örökíti át a jövőnek. Ez a korrupció non plus ultrája, innen már nincs hova. Ha legalább az lenne rajta, hogy Barikád, vagy Magyar Nemzet, amögött legalább van egy értékválasztás.
Az más kérdés, hogy ezek nekem tetsző értékek-e, ez most mindegy. De a Blikk mögött mi az értékválasztás? VV Alekosz? Ezek mögül a karrierpolitikusok mögül, mint Rogán, kiszaladt az erkölcsi hitel. Ezek már zsarnoknak se jók.
Ez maga a nyers, csontig lecsupaszított korrupció. Ezért gondolom, hogy a Blikk-szobor a legsötétebb mementó, és amíg ott áll, addig én nem nyugszom.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
