“Aki érti ,látva hallja/ aki hallja,látva érti” -- mindössze ennyi fogódzót ad Marjai Judit Vígesztendőt (A Realy Merry Year) című, animált fotósorozata. A siketnémák jelelő nyelvével a Kölcsey-féle himnusz sorait elmutogató félmeztelen férfi mondandóját a látáskárosultaknak rendszeresített program tolmácsolja -- tagolt géphangon. Hogy a fotós akciója átlépi-e a nyárspolgári ingerküszöböt, még nem tudni, annyi bizonyos, hogy a nemzeti jelképek kortárs (át)értelmezései nyomán több alkalommal is volt már skandallum.

Nem sokkal a rendszervátozás után történt, hogy az Új Hölgyfutár című folyóirat címlapján Bernáth(y) Sándor a koronás címert ironikusan, obszcén környezetben ábrázolta. Torgyán József kisgazdavezér interpellált is a T. Házban, az ügyészség pedig vizsgálatot indított a kiadó és Szkárosi Endre felelős szerkesztő ellen.

A vád közszeméremsértés volt, és az elsőfokú ítélet szerint -- a kérdéses lapszám megjelenése után jó fél évvel -- a lapot csak új borítóval lehetett volna forgalmazni. Másodfokon végül ejtették a vádat, s mint az akkori felelős szerkesztő emlékszik: mérlegelték, hogy műalkotásról van szó. Bár elhangzott, hogy műalkotás is sérthet jogot, figyelembe vették a művészi kifejezés szabadságát.

Jimi Hendrix: eljátszotta, mégis szobrot kapott

AP / Nathan Strange

A szintén nemzeti jelképnek számító Himnusz robbantotta ki a rendszerváltás utáni korszak első parlamenti popskandalumát is.  A digitális tánczenében utazó, a nemzetközi piacon is népszerű szombathelyi Anima Sound System Himnusz-variációján szintén a kisgazdák botránkoztak meg. Szerintük azzal, hogy a zenekar alaposan átkomponálta a jól ismert dallamot, már-már nemzetgyalázást követett el.

Merthogy azt „csak úgy lehet megszólaltatni, ahogyan azt Erkel Ferenc megírta”, mivel a „Himnusz szent dolog, nemzeti jelkép, ezért semmilyen művészi átdolgozást sem tud elfogadni a párt”. A kisgazdapukkasztó adaptáció az erdélyi témákat feldolgozó, a transzszilván népi kultúra előtt tisztelgő, Bujdosó című Anima-kislemezen szerepelt. Tavaly Dopeman -- a dallamot nem, csupán Kölcsey sorait felhasználó -- dalából lett ügyészségi akta

A nemzeti identitás efféle művészi újraértelmezései más országokban sem ritkák. 2006-ban Nezaket Ekici török-német képzőművész azzal lepte meg a kortárs galériák népét, hogy a német és a török himnuszt skandáltatta el egy videoinstallációjában. A törököt németül, a németet törökül.  A politikusok csendben maradtak, s a hatóságok sem fogtak lázas nyomozásba. Ahogy az olasz Raffaela Crispino -- hasonló srófra járó -- 2009-es Nemzeti Himnusza is csak a kritikusi körökben keltett visszhangot. Az ő fotósorozatán cigány utcazenészekből verbuvált banda húzza a Fratelli d'Italiát.

A nemzeti önazonosságot dalban megtestesítő művek feldolgozása korábban a művelt és toleráns nyugaton is okozott ugyan botrányokat, de a polgárpukkasztáson kívül egyéb következmények nélkül. A Beatles 1969 januárjában tartott koncertjén rögtönzött brithimnusz-utánérzés keltett feltűnést.

Az óceán túl oldalán ugyanazon év nyarán pedig a gitárzseni Jimi Hendrix által torzítóval lenyomott amerikai „nemzeti imádság” borzolta a puritánok kedélyeit. A Queen 1975-ös, Freddie Mercury által elővezetett God Save the Queen-variánsát még nem kísérte nagyobb felhördülés, szemben az 1977-es Sex Pistols-átdolgozással, amelyet sokan a monarchia és a nacionalizmus elleni nyílt támadásnak értékeltek.

A II. Erzsébet uralkodásának negyedszázados évfordulóján megjelent kislemezt – a királynő nem kezdeményezett semmiféle retorziót – nem merték leadni a rádió- és tévécsatornák, ennek ellenére tört szinte napok alatt a slágerlisták élére. Az udvar azóta is toleráns, legutóbb két éve a legendás Ministry of Sound klub lemezlovasai kreáltak digitális csűrdöngölőt a brit himnuszból.

A Buckingham-palota szóvivője akkor azt nyilatkozta, hogy az elmúlt két évszázadban Bachtól Liszten és Donizettin át Paganiniig számos jeles zeneszerző írt dallamot a szöveghez, miért ne tehetnék meg ezt dj-k is.

Franciaországban a botrányos életviteléről ismert sanzonénekes-szövegíró-filmrendező, Serge Gainsbourg 1979-es Marseillaise-e kavart politikai vihart. A jamaicai reggae-stílusra hangolt himnuszon háborús veteránok annyira kiakadtak, hogy verekedést provokáltak a strasbourgi lemezbemutató koncerten. Gainsbourg azzal szelídítette meg őket, hogy a cappella adta elő az eredetit, mire az egykori regruták kénytelenek voltak vigyázzba vágni magukat.