Azt nyávogja az egyik arc a Facebookon, hogy „Valaki majd magyarázza el egyszer lszi, hogy a Napos oldal melyik gyenge pillanata érdemelne Oscart, köszi!”

Arc, aki egyébként sok-sok másik nyávogó arcot is képvisel, csak azért elégedetlenkedik, mert picit bipoláris, vagyis hangulata a rosszkedv és a nagyon rosszkedv között hirtelen csapong. Azért is nyávog, mert értelmiségi, és leginkább azért, mert sokat olvas. Ahogy Patrick (Bradley Cooper - Másnaposok) a Napos oldal című film egyik főszereplője is bipoláris, értelmiségi és sokat olvas.

Mindenkinek van egy terve!

Ámde Patrick és a film összes szereplője komoly haditerveket sző külön-külön, majd pedig együtt, hogyan szabaduljon a mániákus depressziótól és miként legyen végre boldog. Ami igen dicséretes, mert hiszen ha körülnézünk az arcok között a facebookon, a romkocsmákban és a munkahelyeken, akkor rengeteg a nyavalygó-elégedetlenkedő, és jól is érzik magukat ebben. Kényelmes áldozatok. A rosszkedvűség rengeteg kellemes percet szerez, minden alkalom egy ajándék, amikor sajnáltatják/juk magu(n)kat.

Patrick azonban tetterős, környezete is az.

Patrick egyúttal a legproblémásabb az egész családban. Amíg az ő búja-gondja meg nem oldódik, addig mindenki csak tapicskol a húgymeleg boldogtalanságban.

Patrick gondját meg kell oldani.

8 hónappal ezelőtt véresre verte azt a középiskolai történelemtanárt, akivel rajtakapta feleségét, Nikkit (Brea Bee) a fürdőszobában. Mivel ekkor már diagnosztizálták mániákus depresszióját, ezért nem börtönbe ment, hanem intézetbe. Édesanyja, Dolores (Jacki Weaver – Animal Kingdom) él az ítéletben foglalt alkuval, és hazaviszi fiát, azzal a feltétellel, hogy Pat a szülőkkel él, terápiára jár és szedi a gyógyszerét.

Ez Dolores terve a boldogság elérésére.

AFP / Mirage Enterprises

Hazaérnek. Pat édesapja, szintén Pat (Robert De Niro), féllegális bukméker, stadionokból kitiltott bunyós, érző szívű, aggódó apa. Neki is van egy terve: fia lesz az ő fogadó kabalája, nincs más dolguk, csak ülnek együtt a kanapén, és nézik a Philadelphia Eagles meccseket.

Akad még egy halom szereplő, mindenkinek megvan a maga stratégiája a boldogságra. Pat bátyja, Jake (Shea Whigham – Gengszterkorzó) semmi mást nem talált ki, minthogy bocsánatot kér öccsétől távolságtartásáért – egyszerű terv, rögtön beválik; Pat haverja, Ronnie (John Ortiz – Miami Vice) próbál jó papucsférj lenni és közben odaadó barát is, hátha ettől véget ér a mókuskerék hajtása; Pat másik haverja, az intézetből származik, Danny (Chris Tucker – Jackie Brown), az ő terve az, hogy megszökik a diliházból. Meg is teszi, többször is, s mivel igen jókedvű, ezért benne bízhatunk, ő biztosan ismeri a helyes receptet. Csak a sok boldogtalan, hétköznapi ember állandóan visszaviszi.

Pat számára azonban az igazán fontos terv a másik diliflepnis fejében született meg. Tiffany (Jennifer Lawrence – Éhezők viadala; jelen alakításért már be is gyűjtötte a Golden Globe legjobb színésznő díjat, de jelölték Oscarra is) meglehetősen egyszerű stratégiával próbál szabadulni rendőr férje halálát követő mélydepresszióból és szexuális csapongásaiból: tánccal. Ebbe rángatja bele Patricket. Ha Pat készül vele egy versenyre és el is indulnak, akkor cserében átad egy levelet az elérhetetlen Nikkinek.

AFP / Mirage Enterprises

Tiffany ugyanis eléri Nikkit, nem mondjuk meg hogyan, forduljanak arccal a vászon felé.

Ennél sokkal fontosabb az, hogy Pat éppen egy pótmegoldásokról szóló rendkívül szórakoztató beszélgetésben ismerkedik meg a gótba öltözött szexi özveggyel: ki milyen antidepresszánst szed.

A káosz nagymestere: David O. Russell író-rendező

A valóság drámájának ma divatos mókamesterei: Wes Andreson, Spike Jonze és David O. Russell rendezők. Diszfunkcionális, de szerető családokban csetlő-botló emberek próbálják akaratukat érvényesíteni és megkísérlik, hogy egymáson segítsenek. Valahogy ezek a szándékok mégis elkerülik egymást, ami szívfacsaróan mókás jelenetek sorozatába torkollik. Mindenki nagyon jó ezekben a filmekben, mint egy Racine drámában, tehát a szórakozásunk mellett a reményünk is megvan.

Russelnek köszönhetjük a Napos oldalt, előzőleg A harcost. E korábbi filmben az ír Micky Ward boxoló (Mark Wahlberg) fejére nő a nyúlszapora családja, főleg a halom trampli nővére és az übertrampli de szerető anyja. A helyzetet nehezíti egy drogos báty is (Christian Bale). A családi pofozkodás akkor kezdődik el igazán, amikor belép egy kemény lány is Charlene Fleming (Amy Adams), ő játszi könnyedséggel csapja le a tornácára merészkedő tramplikat. Végül persze mindenki összezár és a harcos igazi bajnok lesz.

Hasonló a leosztás e filmben is: megvan a fura báty, a kemény lány, és az anya – ezúttal azonban nem agresszív az anyuka, hanem igazi tyúkanyó. „Minden kontroll alatt, minden kontroll alatt”, ismételgeti, közben egy frászt, minden a totális káosz felé halad. Röpködnek az ügyetlen megjegyzések és a véletlen maflások. És ez a káosz Russell teljes kontrollja alatt komédiává változik, ennek a dramaturgiának tényleg ő a koronázatlan teremőre. Egy néhány négyzetméteres nappaliba több szereplő már el sem férhet, ennyi résztvevő párhuzamosan még nem beszélt a filmtörténelemben (sikeresen), és mégis minden érthető.

Hogyne haladna, hiszen a szereplők mind egymást támogatják, amikor a saját boldogságukat keresik. Mint a részegek az utcán: mindegyik attól fél a legjobban, hogy úgy eltaknyol, soha többé nem tud felállni, de tudja, hogyha megtámasztja a másikat, akkor ő sem hasal el.

Máshonnan nézve: mindegyik attól fél, hogy a másik összetöri magát, és igyekszik megtámasztani, de ez nehezen megy, hiszen ő maga is részeg.

Bárhonnan nézve: kényszeres kölcsönösség. Kényszeres jóság. Bájosan tragikusak és szórakoztatóan önironikusak a nagy katarzisig.

Grand finálé

Ez a katarzis a különleges a boldogulásukban.

Russel boldogtalan emberei nem elégszenek meg egyszerűen a boldogság elérésével. A boldogság kiküzdésének formája önálló műfaj, nagy operafinálé, a pillanata kozmikus, egy sötét korszak lezárása, igazi katarzis. Ne fordítsa el piruló arcát, a zsidó-keresztény kultúrkör mártíromságát gyakorló kedves olvasó, ismeri ezt a szándékot! A lelkesítő tervezést, az ügyetlen elemzést és a jövő fakezű barkácsolását...

AFP / Mirage Enterprises

Pat is így fúrja-faragja tervét. Első lépés: az élet napos oldalát kell látni. Optimizmus mindig. Aztán: felesége, a tanár olvasmánylistáját át kell rágnia, kár, hogy ebben egy halom gyászos mű is szerepel. Például Hemingway: Búcsú a fegyverektől, amin úgy felkapja bipoláris Patrick a vizet, hogy a zárt ablakon keresztül kihajítja a könyvet a kertbe, majd hajnali négykor felrázza szüleit, hogy elrikácsolja pozitív világnézetét. Hasonlóan cselekszik Tiffany néhány nappal később az egyik próbán Golding: A Legyek Ura művével. Folt a zsákján, jó jel.

Végül úgy alakul, hogy az önálló tervek halomra dőlnek, és kénytelenek közös, nagy tervet kitalálni. Ami pont olyan suta, mint mindenki. Nem lőjük le a poént, de a lényeg, hogy mindent egy lapra tesznek fel, mert hát ilyenek a tetterős boldogtalanok. Az igazán nagy arcok.

Napos oldal

amerikai film

Rendezte: David O. Russell

Főszereplők: Bradley Cooper, Robert De Niro, Jennifer Lawrence, Chris Tucker

hvg.hu értékelés: 4/5