Ha ki tudnánk fizetni a tandíjat, és a megmaradása is biztos lenne, kifejezetten szívesen járnánk most a Corvinusra. Reggelente a Vásárcsarnokban vennénk meg a friss péksüteményt meg a gyümölcsöt, ha végre kinyitna, órák között – vagy helyett – átsétálnánk a CET-be, este pedig a Mátyás utcában lazítanánk a Budapest Music Center jazz klubjában.

A képletben sok a ha, az viszont biztosnak tűnik, hogy március végén a IX. kerületi Mátyás utcában megnyílik Budapest legújabb, négyezer négyzetméteres, ötemeletes kulturális tere, a Budapest Music Center (BMC). A munkálatok még zajlanak, de a tizenegy éve megszületett, és a válság miatt évekre parkoló pályára került vízió egyre kézzelfoghatóbbá válik. Az épületben Gőz László, a központ vezetője és egyben tulajdonosa vezetett minket körbe. Ez a magányos irányítói szerep az egyik záloga annak, hogy a hatalmi harcok helyett itt nyugalom legyen.

Minden egy kézben

Fazekas István

Kitörés a félhomályból

Nemcsak az épület jövőjébe, hanem múltjába is izgalmas beleképzelni magunkat. A 20. század elején déligyümölcs kereskedés működött benne, sarokerkélyéről pedig tökéletesen szemmel lehetett tartani a befutó teherhajókat. Épp e korábbi funkció miatt, a földszint csarnokszerű tágassága és 80 cm vastag falai ideálisak egy koncertterem előterének, amihez a kulturális központ megálmodója sem akart hozzányúlni.

A 80-as évekre csak egy rosszállapotú lakóépület maradt belőle. Bár a világháborút szinte sértetlenül vészelte át, a Városszépítő Egyesület 1986-ban csak egy omladozó, elhanyagolt épületet talált a megadott címen – még az emeleten is vizesek és penészesek voltak a falak. A lakók igénytelen növényekkel próbálták meg otthonosabbá tenni az épületet, de a korabeli leírások szerint az még verőfényes napsütésben is komor, szomorú hangulatot árasztott.

Zárt belső udvarán szürkeség, félhomály uralkodott. Ebből a miliőből nőtte ki magát mára a BMC összesen 350 fő befogadására képes koncertterme, ahol - bár a komplexum még messze nincs kész - már két teltházas "hangoló" koncertet is tartottak, hogy a hivatalos nyitás idejére tökéletes legyen az akusztika.

Alakul a koncertterem

Fazekas István

Itt nincs csicsa

A nagyteremben egy alapos tisztítás után megőrizték az eredeti, száz éves falakat, és ez a nyersesség jellemző az egész épületre. Itt nincs hazugság, nincs átverés, semmi sem műanyag – magyarázta sétálva Gőz, aki amellett, hogy jazz-zenész és harsonaművész, 33 évet töltött el a Zeneakadémia tanáraként.

A színek is szolidak: a fekete, a fehér, a szürke és a tölgy dominálnak, a koncertteremben a parketta egy francia parasztház világát idézi. Ahogy Gőz fogalmaz: "itt nincs csicsa". A design letisztult és minimalista, ezért ha nem tudunk meglenni falra aggatott hegedűk és harsonák nélkül, menjünk máshova igényes komolyzenéért.

Az épület minden egyes csücske a zenéről szól, és ha nehéz lenne elképzelnünk, ez mit is jelent, itt egy illusztris példa. A nagyteremben speciális székek vannak, ami többek között azt jelenti, hogy mivel ragasztott fából készülnek, nem recsegnek, szövetük alatt pedig hangelnyelő szivacs van. Amit a jó hangzás megteremtéséről az ókori görögök tudtak, azt itt pengeéles tudatossággal, és értő fülekkel kell kialakítani.

A teljes elérzékenyülés

Gőz László akkor érzékenyül el a leginkább, amikor a "bababútorokkal" felszerelt zenei szakkönyvtárba érünk, amely egy másik épületben már hét éve működik teljesen ingyen. "Ez a gyenge pontom" – magyarázza az intézményvezető, közben pedig felszedegeti a munkások által elejtett szögeket, nehogy összekarcolják a padlót.

Egy személyben felel mindenért, még ezekért az apró részletekért is, ezért minden napját itt tölti reggeltől estig. A koncerten ő is hoz be pótszékeket, hogy mindenki le tudjon ülni. Nincs mellette társtulajdonos-befektető, de van mellette tizennégy munkatárs, akik sok éve kitartanak a lehetetlennek tűnő vállalkozás mellett.

A komplett beruházás 2,5 milliárd forintba kerül, ami így áll össze: 600 millió forint magántőke, 800 millió forint hitel, 600 millió forint lesz a kamat, és 500 millió forint EU-s támogatásból kormányzati támogatássá alakult pénz. A múlt hónapban 800 ezer volt csak a gázszámla, és közel 10 millió forintot kell törleszteni a bank felé havonta, ezért nem árt észnél lenni.

Nem is beruházás?

Bár mi a beruházás szót használtuk, a BMC megálmodója szerint ez nem az, inkább egy családi ház felépítésének a szisztémája, soha nem lehet eladni vagy funkciót váltani, erről gondoskodott. Vagyis, bár tisztában van vele, hogy a bevétel létszükséglet, mindig a zene van előtérben, nem pedig a pénz.

Itt lesz majd a jazz klub

Fazekas István

Ehhez a misszióhoz természetesen elengedhetetlen a biztos alap, a BMC a tőkét az elmúlt 17 évben közel 1000 céges és nagyrendezvény (Kapcsolat Koncert, Nemzeti Vágta) szervezéséből biztosította. Emellett abban is reménykedik, hogy a mindenkori kormányzattól működési támogatást kap. Az eddigi tapasztalatok alapján közfunkciói miatt ezt a házat a kerület, a főváros és a kormány is szereti.

A koncerteken túl

A BMC leginkább attól lesz hús-vér kulturális tér, hogy az állandó komolyzenei és jazzkoncertek mellett nemzetközi kurzusokat, versenyeket, és a tervek szerint ifjúsági programokat is szerveznek majd. Amikor azt kérdezzük, milyen közönséget céloznak meg, azt mondja, 0-tól 100 éves korig bárki jöhet.

Az is hozzátesz a pezsgéshez, hogy itt ver gyökeret az eddig vándorló Kossuth-díjas világhírű magyar zeneszerző és karmester, a kortárs operaszerző Eötvös Péter Nemzetközi kurzus intézete is. Ha pedig egy zenész például Üzbegisztánból jön Magyarországra azért, hogy részt vegyen egy kurzuson, a szálláson sem kell törnie a fejét, mert az épületben van tizenegy szoba, és egy professzori lakás is, amelyet a résztvevők használhatnak.

Emellett működik az épületben két nagy stúdió, és több olyan öltöző is, amelyet feljátszó helyiségként lehet használni. Így szimultán hat különböző helyen lehet hangfelvételeket készíteni.

Üde színfolt lesz a kétszintes, százötven fős jazzklub is, amely étteremként, bárként és kávézóként is funkcionál amellett, hogy saját színpada és technikája van. Azt viszont a nézők kifejezetten sajnálhatják, hogy a tetőtérből nyíló "pihenő-tomboló" teraszt csak a művészek és a kurzusok résztvevői használhatják majd.