„Most kell a magyarsággal foglalkozni” – interjú a Sziget-himnusz alkotóival
Ők írták az idei Sziget himnuszát, egy egész nulladik napot kaptak a VOLT Fesztiválon, a koncertjeiken el sem lehet férni – az idén tízéves Punnany Massif a csúcson van. A Szigeten pénteken fellépő zenekar magját alkotó Farkas Rolanddal és Felcser Mátéval többek között a magyar fesztiválkultúráról, magyarságról és motivációról beszélgettünk.
hvg.hu: A tizedik születésnap igen jó időben ér titeket, hiszen ti írtátok a Sziget egymillió nézőnél járó „himnuszát”, a VOLT Fesztiválon pedig egy egész nulladik nap szólt rólatok. Hogyan jött ez a szigetes felkérés, és mi számotokra a Sziget-érzés?
Felcser Máté: A Sziget-érzés sokrétű dolog, és mindenképpen közel áll a zenekarunk szellemiségéhez. Idén a Sziget egy köztársasággá, fesztiválköztársasággá alakul, különálló jogokkal, különálló identitással. Ezért gondolhatták úgy a Sziget szervezői, hogy ez a koncepció összeillik a Punnany Massiffal, azzal, amit mi a szabadságról, egyenességről, őszinteségről gondolunk, ahogyan a pozitív töltéseket adjuk. Idén jött ki ráadásul az új lemezünk, a Fel, amelyen van egy dal, amely összepasszolt mindezzel, a Szabadon. Szabadság, egyenlőség, testvériség, ahogy átvettük a franciáktól. Így valósult meg ez a házasság, hogy idén a mi dalunk lett a Sziget himnusza.
hvg.hu: Régi motorosok vagytok a magyar fesztiváléletben, élményeiteket nem régen egy dalban meg is örökítettétek. Mit gondoltok, milyen irányban változott az elmúlt években a magyar könnyűzenei fesztiválélet?
Wolfie: A mi szempontunkból mindenképpen jobb lett, hiszen egyre több lesz a fesztivál, avagy egyre több szókapcsolatot látunk, amelyben valahogyan szerepel a fesztivál szó, lassan megszámlálhatatlanok például a különböző Balaton körüli fesztiválok. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az emberek inkább arra gyűjtenek, hogy elmenjenek egy fesztiválra, avagy koncertre, mintsem hogy, mondjuk Spanyolországban nyaraljanak. Mindez számunkra azt jelenti, hogy mindenhol rengeteg embert tudunk megmozgatni, és egy zenekar számára talán ez a legfontosabb.
Máté: Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy az akkori üzemeltető szerint Pécsett a „Rák” kilencvenes évek eleji fénykorának (annak idején a ma már nem létező Hard Rák Café az egyik legfontosabb könnyűzenei klub volt országos szinten is – szerk.) az volt a fő oka, hogy megvolt a felszabadulás, mindenkinek volt már saját munkahelye, viszont még nem volt akkora tőkéje, hogy azt mondjuk lakásba fektesse. Inkább koncertekre, bulikra költötték az emberek a pénzüket, amit megengedhettek maguknak. Annak idején négyszer annyi ember szórakozott hétvégente Pécsett, és ez nyilván az egész országra kivetítve is igaz nagyobbrészt. Most hasonló a helyzet: nem túl jók a kilátások, az emberek többsége nem engedheti meg magának, hogy távolabbi terveket szőjön, inkább koncertekre és fesztiválokra jár, hiszen sírva vigad a magyar. Érdekes, hogy visszajutottunk a 20 évvel ezelőtti helyzetbe, ami egy zenész számára jó, de összességében nem biztos, hogy kell ennyi fesztivál. Az is tény, hogy ezek egyre jobban vonzzák a külföldi vendégeket is.
hvg.hu: A sírva vigad érzést megénekeltétek már egy dalban, és több számotok is foglalkozik a magyarsággal, a magyarság mibenlétével, ami nem feltétlenül átlagos a könnyűzenei zenekarok esetében. Miért érzitek úgy, hogy foglalkoznotok kell ilyen úgymond közéleti, erősen vitatott kérdésekkel is?
Máté: Amikor megjelensz valamivel, akkor az épp aktuális állapotot reprezentálod, nem csak zeneileg, hanem mondanivalóban is naprakésznek kell lenned, képviselni az álláspontodat, főleg egy olyan műfajban, mint a mienk, ami erősen a verbalitásra épül.
Wolfie: Kicsit visszakérdeznék: mikor máskor kellene a magyarsággal foglalkozni, mint most? Az aktuálpolitikától megpróbáljuk távol tartani magunkat, semmiképpen sem szeretnénk se jobbra, se balra, se semerre húzni. Hajlamosak vagyunk mindig a politikát hibáztatni, de valójában sokszor bennünk, emberekben van a hiba. Ahogy az egyik erről szóló dalunk is kezdődik: szeretjük a hazánkat, de látjuk a hibáit is. Kicsit olyan ez, mint egy párkapcsolat: a másik felet minden hibája ellenére szereted.
hvg.hu: Visszatérő témátok a pécsiség is; kis túlzással az is tudja rólatok, hogy pécsi zenekar vagytok, aki semmi mást nem. Mennyire meghatározó szerintetek egy zenekar esetében az, hogy honnan indult, és mennyire kíséri ez végig az egész pályafutását?
Máté: Nyilván mindenki máshogyan éli meg a származását, és különböző szinteken fontos neki. A pécsiség azért érdekes dolog, mert rengeteg Pécsről elszármazott emberrel találkozom szerte az országban, akik büszkék arra, hogy pécsiek. Talán azért is van ez, mert Baranya megye kulturálisan egy helyen tömörül, Pécsen, körülöttünk pedig nincsenek olyan erős városok, amelyek meghatározóak tudnának lenni, így minden, amit magunkba szívtunk, egy helyről, innen jött, és ezt az energiát adjuk ki magunkból. Roland és én is félig-meddig Budapesten élünk már, de kizártnak tartom, hogy bármikor az életem során azt mondanám magamra, hogy budapesti vagyok. Amiből lettünk, amilyen fájdalmakból, roncsolódásokból, összekovácsolódásokból, azok mind Pécsről jöttek. Minden, amit köszönhetünk, az a városunké, ami Pécs.
Wolfie: Vonnék itt kis párhuzamot a magyarságtudattal. Nagyon fontos, hogy először a saját mikroközegeddel legyél megelégedve. Legyünk büszkék arra, hogy honnan jöttünk, bárhol is legyél a világban: mi mindig azt mondjuk magunkról, hogy pécsiek vagyunk. Érdekes, hogy feltetted ezt a kérdést, ugyanis pont pár hete találkoztunk pár fiatallal, akik azt kérdezték, hogy miután lassan több időt töltünk Pesten, mint Pécsett, hova tűnt a híres lokálpatriotizmusunk? A válasz erre az, hogy a szívünkben van, ha mondjuk Máté öt év múlva Kaliforniában lakik, akkor is azt fogja mondani, hogy ő pécsi.
Máté: Ez olyan, mint egy hitvallás, egy keresztény sem csak a templomban keresztény.
hvg.hu: A Punnany Massif óriási könnyűzenei projekt, rendszeresen kilencen léptek fel, de sokszor tíznél is több ember van a színpadon. Mik az előnyei és hátrányai ennek a felállásnak?
Máté: A hátránya az, hogy lassabb a hangbeállás. Tíz főt megszólaltatni azért is hátrányos, mert így nem tudunk eljutni kis klubokba, lehetetlen megoldani technikailag. Az előnye az óriási fegyvertárunk: rengeteg hangszerünk van, sokrétűen tudunk megszólalni.
Wolfie: Mindegyikünk különböző zenei világokból érkezett, ezek összessége a Punnany. A hátrányok közé tartoznak még a logisztikai nehézségek, nehéz ennyi embert mozgatni, összehozni a próbákat és a megbeszéléseket. Egy zenekar élete nem csak a koncertekből áll, dalokat kell írni, felvenni és keverni, ami sok együttléttel jár, ezt néha nehéz megszervezni, vannak összedörzsölődések, de ez visz minket előre.
Máté: Előnye még, hogy rengeteg formában tudunk megszólaltatni egy-egy dalt. Nagyon ritka, hogy a közönségünk kétszer hallja ugyanabban a formában ugyanazt a számot, folyamatosan kis ötletekkel dobjuk fel mindig a dalokat.
hvg.hu: Mennyire alkotói közösség ez a zenei közösség, mennyire szállnak bele a többiek a dalírásba?
Máté: A szövegeket ketten írjuk Rolanddal, a zenéért pedig én felelek: nagyobbrészt azt játsszák, amit én kérek. A Punnany Massif olyan koncepció, amit Rolanddal ketten álmodtunk meg, ettől működik, együtt alakítjuk ennek a folyását.
Wolfie: Bármennyire is furcsán hangzik, a zenekar nem demokrácia. Bizonyos vezérelvek irányítanak minket, néha meg kell mondani, hogy most ez lesz.
Máté: Talán a hierarchikusság erre a jó szó. Remek zenei ötleteket hoz például a billentyűsünk, Deepy Bolbach Gábor, avagy a gitárosunk, Iványi Szabi, de ezek kidolgozása már a mi dolgunk.
hvg.hu: A Punnany Massif jelen pillanatban Magyarország egyik, ha nem a legnépszerűbb zenekara, ahogy ezt az óriási tömegek, a Sziget-himnusz, avagy a nektek dedikált VOLT-nap mutatja. Mi visz előre benneteket még, milyen ambíciók hajtanak titeket?
Máté: Számomra mindez azt jelenti, hogy most van értelme olyan dolgokról beszélnünk, amelyeket meghallgatnak az emberek. Megvan most már a szócsövünk, amellyel el tudjuk érni az embereket, és ha leülnek otthon, és elgondolkoznak a szövegeinken, akkor egy olyan eszköz van a kezünkben, amellyel át tudjuk adni a hitvallásunkat, a pozitív, építő jellegű gondolatokat. Nagy a felelősségünk: tudjunk olyat mondani, ami jobbá tesz dolgokat, és mi is boldogabbá leszünk ebben az országban. Ez nagyon fontos dolog.
Wolfie: Ahol most vagyunk, az egy nagyon szép és idealizált helyzet, amit meg kell tudnunk tartani, ez pedig sokkal nehezebb dolog lesz, mint ide eljutni volt. Nagyon remélem, hogy akár öt, akár tíz, de akár tizenöt év múlva is le tudunk ülni egy pohár bor mellé, és arról beszélgetünk, hogy a Punnany Massif élő és aktív jelensége a magyar zenei életnek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
