Az elején leszögezhetjük: nagy az átjárás a filmezés és a zenélés között. Számos olyan sztárról tudunk, aki karrierjét zenei előadóként kezdte, csak azután nyergelt át a filmiparra. Gondoljunk csak a közelmúlt Fresh Prince-éből előlépett Will Smith-re, vagy Marky Markra (és a The Funky Bunch formációjára: a kilencvenes évekbeli nagy slágerük a Good Vibrations volt), aki utóbb a rövidített polgári nevén, Mark Wahlbergként vált Hollywood és a földkerekség egyik legfoglalkoztatottabb és legjobban kereső színészévé. Teljesítménye azért is említésre méltó, mert szórakoztatóipari hátszele ellenére – bátyja, Donnie a New Kids On The Block fiúcsapattal lopta be magát a tinédzserlányok szívébe, sőt eredetileg Mark is az együttes tagjaként dobálta testét – tényleg alulról jött. Test-, majd előadóművészi karrierépítése előtt tizenévesen súlyos kokainfüggőként tengett-lengett, lopott, rabolt, és eközben kis híján gyilkolt.

Manapság a filmmel kacérkodó énekesek közül hölgyfronton elsősorban Béyonce (Knowles) neve ugorhat be (Austin Powers – Aranyszerszám, Dreamgirls, A rózsaszín párduc, Őrült szenvedély, A zöld urai). A férfiakat a – tartósan vagy ideiglenesen – pályamódosító hírességek kapcsán pedig leginkább Justin Timberlake képviseli. Tagadhatatlan színészi kvalitásait egyre több film bizonyítja (Alpha Dog, Social Network – A közösségi háló, Barátság extrákkal).

Szereplési vágy

Hazai zene-kedvenceink sem vallhatnak szégyent, a kultikus Trabant együttes frontnőjét, Méhes Mariettát a hasonlóképp kultikus tiszteletnek örvendő Eszkimó asszony fázikban láthattuk, a Balatonos Víg Mihályt (többek között) a Sátántangóban, Lovasi Andrást a Kispál és a Borzból a Csinibabában és a Sztornóban. De találkozhattunk játékfilmben a Quimby-s Varga Líviusszal (Ponyvapotting) és a Specko Jednós Rutkai Borival (Az ifjúság megnyugtat) úgyszintén. Az underground (vagy ha úgy tetszik: művész-) filmekben feltűnő alternatív zenészek mellett a korábbi éra mainstream muzsikusai szintén kaptak filmszerepeket: Kovács Kati 1967-1968 során az Ünnepnapok, a Holdudvar, a Fényes szelek, a Fejlövés, az Eltávozott nap és A Hamis Izabella című filmekben domborított, Koós János pedig például Az oroszlán ugrani készül és A gyilkos a házban van című filmekben játszott.

A zene és a film közt az előadás és a szereplési vágy a közös, érthető, hogy úgy gondolják a filmesek, aki a koncerteken, pláne a zenés kisfilmekben (videó-klipekben) helyt áll, az a filmkamera előtt hasonlóan bizonyítani képes.

A jelenség fordítottan is igaz: sok filmszínészt fűz szenvedélyes viszony a muzsikáláshoz, ami alatt ne önfeledt fürdőszobai kornyikálást értsünk, hanem hogy időről-időre, némelyek egész gyakran, vagy szinte már egyedüliként a zenéléssel foglalkoznak. Esetlegesen nem is filmszínészi karrierről ábrándoztak, hanem muzsikusi ambíciók fűtötték őket.

Következő, hangsúlyozzuk, nem teljes körű körképünkből kihagytuk a film és zene olyan határterületein tevékenykedő előadókat, mint a musicalek, általában véve: a zenés filmek. Így bármennyire szeretjük, nem tartozik ide a Mamma Mia! című ABBA-musicalfilmben remeklő Meryl Streep, aki egyébként mielőtt tizennégyszeres Oscar-jelölt és háromszoros Oscar-díjas színésznő lett volna (opera-) énekesnőnek készült. S nem vehetjük ide, hiába is a Grease, John Travoltát. De Antonio Banderast sem, holott a Desperadóban – többek között – a bárpulton elgitározott, és mára első számú házibuli-kellékké előlépett dala, a Canción del mariachi (Morena de mi corazón) egyértelművé tette énekesi kvalitásait. Banderas emellett Csizmás Kandúr hangjaként dalolt a Shrek-animációkban, végigénekelte a (Pesten forgatott) Evita musicalt, mélybaritonját rezegtetve törte a női szíveket A mambó királyaiban és a Kötözz meg és ölelj! című filmekben is – azaz akkor fakadt dalra, amikor a szerepe megkívánta.

Az alábbi színészek azonban „nem élhetnek muzsikaszó nélkül”, kiteljesedésük fontos része, hogy zenéljenek. E felsorolás – amihez várjuk a kiegészítéseket – nem jelent sorrendiséget, ezért is következnek az előadók ábécérendben.

Jack Black a ''Rocksuli'' című filmben

AFP

Jack Black – a vicces hasas pasas
Három ismert filmes munkája: Pop, csajok, satöbbi, A nagyon nagy ő, Trópusi vihar
Muzsikája: A komikusi karakterszerepei révén hírnevet szerző filmszínész véglegesen egy filmvígjáték miatt jegyezte el magát az ironikus, viccelődő, zúzósabb, gitáralapú rockkal. Bár gitározni régóta tud (a 2003-as Rocksuliban saját maga játszott és énekelt), a 2006-os Tenacious D, avagy a kerek rockerek című komédia után játszik aktívabban és „üzemszerűen”, koncertezve és lemezeket adva ki.
Miért zenél? „Ki vagyok éhezve a rockra.”
Videó: Tenacious D: Rock Is Dead
 
Russell Crowe – a reszelős
Három ismert filmes munkája: A bennfentes, Gladiátor, Egy csodálatos elme
Muzsikája: Az Oscar-díjas új-zélandi–ausztráliai színész 49 esztendősen (és kétgyermekes családapaként) is megmaradt egyszerű rock ’n roll-arcnak, aki volt. Ebbe az is belefér, hogy néha alaposan elpáhol egy-egy tolakodó paparazzót. 14 évesen az előadóságot az énekesi pályával kezdte, Russ Le Roq néven rockabilly frontemberként fogott önmegvalósításba. Csak később módosított a celluloidszínpadra. Azonban ma is aktív tagja, énekese és gitárosa a 30 Odd Foot Of Grunts nevű új-zélandi együttesnek, sőt újabb formációt alakított, ami a The Ordinary Fear Of God nevet kapta. Zenei tudásának köszönhetően jutott A nyomorultak musicalfilm Javert felügyelőjének szerepéhez.
Miért zenél? „Nagyot nevettem, amikor megpróbálták összehasonlítani Clooney ital-, ruha és kocsi-reklámjait azzal, ami én zenészként csinálok, mondván, mindkettő a pénzről szól. Marhaság. Az én zeném szívből jön.” Nem csak szívből, a sejtjeiből is: nála szintén működik a génmix, angolszász vér mellett norvég és maori szintén csörgedezik benne. 

Johnny Depp – a rocksztár
Három ismert filmes munkája: Arizonai álmodozók, A Karib-tenger kalózai-tetralógia, Charlie és a csokigyár
Muzsikája: Johnny Depp az egyes számú és az igazi rock-sztár Hollywoodban. Az 1970-es évek végétől aktívan pengető Depp számos garázszenekarban, rock-őskövület és undergroundlegenda oldalán játszott, rock klubot üzemeltet (Viper Room). A zenélést tekinti fő hivatásának, a színészetet csupán jól jövedelmező hobbinak, amit Nicolas Cage haverja tanácsára választott magának. Mint a klasszikrock–powerpop kombót játszó, ígéretes The Kids tagja, anno olyan legendákkal muzsikált egy színpadon, mint a Talking Heads, a Ramones, a Psychedelic Furs, a U2 és Iggy Pop. De pengetett az Oasis lemezein, a sajátos fogsorú ex-Pogues-tag, Shane McGowan első szólóalbumán is. Első (és máig utolsó) csapatában, a Viper Room házi-zenekaraként aposztrofálható P-ben együtt zenélt cimborájával, Gibby Haynes-szel, a Butthole Surfers nevű punk-zenekar frontemberével, illetve olyan alkalmi közreműködőkkel, mint a Red Hot Chili Peppers-basszeros Flea és a Sex Pistolsos Steve Jones. Néha filmzeneszerzőként is feltűnik (Csokoládé, Volt egyszer egy Mexikó). Az elmúlt években pedig Depp rock-dinoszauruszok oldalán felbukkanó exkluzív sztárközreműködőként módosított zenészi karrierjén. Játszott többek között Eddie Vedderrel, a ZZ Topos Billy Gibbonsszal, Keith Richards-szal, Alice Cooperrel, Steven Tylerrel és Paul McCartney-val. Nemrégiben újra MacGowan mellé szállt be zenélni egy jótékonysági feldolgozás-kislemez erejéig, Bobby Gillespie, Nick Cave, Chrissie Hynde és Mick Jones társaságában.
Miért zenél? Mert gyárilag rock-muzsikus. „Hobbijával”, a színészettel pedig bőven keres annyit (csak az Alice Csodaországban és A Karib-tenger kalózai – Ismeretlen vizeken című filmjeivel 50, illetve 55 millió dollárt kasszírozott), hogy valóban azt tegye, amit szeretne. Bármit. 

Robert Downey Jr. – a playboy
Három ismert filmes munkája: Chaplin, Durr, durr és csók, Vasember-trilógia
Muzsikája: A menny után a poklot (kábítószerfüggő és börtönrab is volt) járta meg, hogy a millennium után ismét a filmes paradicsomba jusson. Sosem készült, vagy vágyott volna énekes lenni, bár hogy képes dalolni, azt a 2003-as Éneklő detektív című zenés – és egyébként nem túl jól sikerült – filmje támasztja alá. Ez csupán ráerősített arra, hogy énekesi képességeivel kezdjen valamit, mivel egy évvel korábban az Ally McBeal-tévésorozatban a Police együttes Every Breath You Take című szerelmes slágerét prezentálva tett házassági ajánlatot Calista Flockhartnak, majd Sting is színre lépett. A munkakapcsolatból barátság született, aminek eredménye Sting 60. születésnapi partyján a New Yorki Beacon Theatre-ben előadott duett. Sokan örülnének, ha nem egyedi esetről lenne szó, Downey Jr. éppolyan jól dalol, mint ahogy a vásznon brillírozik.
Miért zenél? „Nem bazírozok Michael Jackson babérjaira, mint annyi mindenki. Érthető, persze, nem volt rendes gyerekkorom.” És: „Talán szeretnék egyszer egy olyan CD-t összerakni, amin olyan kedvenceim volnának, mint a Supertramp a Steely Dan vezényelte nagyzenekarral. Vagy a régi Genesis. A Follow You Follow Me az a szám, ami megmozdít valamit mélyen bennem.”
Videó: Sting and Robert Downey Jr.: Driven to Tears

Scarlett Johansson – az amerikai Méhes Marietta
Három ismert filmes munkája: Elveszett jelentés, Match Point, Bosszúállók
Muzsikája: A filmes karrierjét kamaszlányként indító Scarlett Johansson (A suttogó) életében a zenélés komolyra váltó kedvtelés. Bevallása szerint tinédzser korában – walkman-függőként – Radioheadet, Nine Inch Nails-t, Depeche Mode-ot és New Ordert hallgatott, de nagyra tartja Frank Sinatrát is. Ugyan a 2008-as debütáló korongját (Anywhere I Lay My Head) a szakkritika fanyalgással fogadta – miszerint manírja van, nem hangja –, a színésznő továbbra is bízik abban, hogy az emberek vevők a dalaira, pontosabban: dal-feldolgozásaira, hiszen az albumon a színésznő nagynevek, többek között Tom Waits iránti rajongása nyilvánul meg. Az biztos, Johansson kisasszonynak tanulnia és képeznie kell magát, de valóban sugárzik belőle valami, amit a koncertre járók „dögnek” szoktak nevezni.
Miért zenél? „A szüleim zenéi lettek az én zenéim”. Elnézve és hallgatva ez első albumát, jó fejek lehetnek… (Lásd: a Tom Waits-rajongás.)
Videó: Scarlett Johansson: Yesterday Is Here

Christopher Lee – a matuzsálem-metálos
Három ismert filmes munkája: A négy testőr, A Gyűrűk Ura-trilógia, Star Wars II. rész – A klónok támadása
Muzsikája: E felsorolás doyenje a 91 éves angol színészlegenda, Christopher Lee. Legtöbbször rosszfiú, sőt rémség-karakterben tűnt fel (például: mint Drakula gróf vagy Frankenstein). Klasszikus – színházi – színészmesterséget tanult, klasszikus műveltséget szerzett (angolul, olaszul, franciául, spanyolul és németül folyékonyan beszél, de megérti, ha svédül, oroszul vagy görögül szólítják meg), az 1940-es évektől látható mozgóképeken, nagyjátékfilmben először Laurence Olivier Hamletjében jutott nyúlfarknyi szerephez. Azóta folyamatosan foglalkoztatják, ez 270 elkészült mozgóképet jelent. Szakmájához tartozóan klasszikus énekképzést kapott, amit – és tessék megkapaszkodni – aggastyán korára szimfonikus kíséretű heavy metál albumokon kamatoztat. A filmdalok előadásán túl például az Inner Terrestrials zenekar metálos Carmen-feldolgozásán működött közre (Toreador Song), basszusbaritonját kölcsönözte a Rhapsody of Fire nevű power metálformáció két nagylemezéhez (Symphony Of Enchanted Lands II: The Dark Secret, Triumph Or Agony), igaz, volt egy kis kalandja az italodiszkóval is Kathy Joe Daylor énekesnővel duettben (Little Witch). Első teljes metálalbuma a Charlemagne: By the Sword And The Cross volt, amit „Spirit of Metal”-díjjal jutalmaztak 2010-ben. Tavaly, kilencvenedik születésnapján mutatta be a nagyközönségnek új albumának, a Charlemagne: The Omens Of Death címűnek a nyitódalát, a Let Legend Mark Me as the Kinget, kivívva „minden idők legidősebb metálelőadója” kitüntető címet.
Miért zenél? A zenéjére és filmjeire egyaránt vonatkozik, amit mond: „Lon Chaney és Boris Karloff sem kedvelték azt a szót, hogy „horror”. Mint ők, úgy én is jobb szeretem használni a francia terminust: „a fantasztikum színháza.”.” Illetve: „Minden másnál jobban vágytam operaénekesnek lenni.” Tulajdonképpen így is lett – csak, a filmszerepeihez hasonlóan, a „sötét oldalon”.
 

Juliette Lewis – a makacs macska
Három ismert filmes munkája: Született gyilkosok, Egy kosaras naplója, Alkonyattól pirkadatig
Muzsikája: Művészcsalád-palánta (apja színész, anyja grafikus), 12 évesen kapta első filmszerepét, 14 évesen elköltözött szüleitől, 15 évesen a középiskolát is otthagyta, azóta a maga útját járja. Makacs, mondhatnánk, ez a jó szó rá, de minimum önfejű, és kiteljesedésének éppúgy része a színészet, mint a muzsika. Letóval közös vonása, hogy csapatával, a Juliette And The Licks-szel ők is tiszteletüket tették már a Szigeten, és szintén hasonló bennünk, hogy a koncertezést-stúdiózást össze tudják egyeztetni. Igaz, Lewis kisasszony 2006-ban azzal „fenyegette meg” filmfanjait, hogy többé nem áll a kamerák elé, csak zenél, ám három esztendő pauza után folytatta színészi ambíció kiélését, még ha gyakorta csak epizódszerepekben (például: Hajrá Bliss!, Sejtcserés támadás, Terhes társaság). 2009-ben ellenben azt jelentette be, „a bandának annyi”, s azóta valóban tetszhalott állapotban leledznek. Mi azonban kételkedünk, hogy Lewis végleg felhagyott volna a zenéléssel. Nemde bár akit a stage-diving szele egyszer megcsapott…
Miért zenél? Nem pénzért, az biztos; hitből és dacból (makacs, ugyebár): „A kaliforniai álságosság iránti merő dacból 15 évesen vettem egy Mazdát 6000 dollárért. Még jogsim se volt.” (6000 dollár = 1,3 millió forint – pedig akkor már egy zsír-új Porschét is vehetett volna…)
Videó: Juliette And The Licks: Got Love To Kill (Élő koncertfelvétel a 2007-es Reeperbahn Festivalról.)

Bruce Willis – a harmonikás öregember, aki nem gyorsvonat
Három ismert filmes munkája: Die Hard-filmek, Az utolsó cserkész, Ponyvaregény
Muzsikája: Bruce Willis majd száz filmes munkával a háta mögött Hollywood egyik koronázatlan királya. Fiatalon a Loose Goose nevű R&B banda révén már kapcsolatba került a zeneiparral, az 1980-as esztendők második felében egy szólólemezével (The Return Of Bruno) a jó torkú és ügyesen szájharmonikázó Willis aztán tett egy számottevőbb próbálkozást a zeneüzletben, de a mondható tetszés ellenére nem követte folytatás (pláne: iparágváltás). Több filmben énekelt, ám ma már pusztán kedvtelésből muzsikál. Megteheti, hogy akkor és annak játsszon, akinek akar (például két éve Irakban szolgáló amerikai katonáknak), vagy akivel szeret (például B. B. Kinggel). Csereszabatos csapata (hol ez játszik benne, hol az) nevét sem döntötte el véglegesen, olykor Bruce Willis Blues Bandként, másszor Bruce Willis and The Accelerators néven emlegetik. Öreges blues kocsma-muzsikája pont arravaló, amire szánja: szimpla, sör melletti szórakozásnak, aminek a bukéját az adja meg, hogy a Sztár nótázik és herflizik benne. Hobbizenészi-énekesi ténykedésnek legizgalmasabb színfoltja, hogy a Fecsegő tipegők – A vadon szaga című animációban, Spike kutya „meghangosítójaként” két dalt énekelt fel a filmlemezre: az egyik a Pretenders-es Chrissie Hynde-dal duettben előadott originális szerzemény, a másik Iggy Pop Lust for Life-jának óvodásoknak szóló verziója. Utolsó albuma, a Classic Bruce Willis: The Universal Masters Collection 2001-ben jelent meg.
Miért zenél? „Érzékeny fickó vagyok.” 

Nem szeretnénk tovább feszíteni a cikk kereteit, ezért most már csak felsorolásszerűen következzen még néhány színész-zenész: Robert Pattinson, Jamie Foxx , Jared Leto,  Grace Jones, Tyler Blackburn, Michael Cera, Tom Felton, Selena Gomez, Ryan Gosling, Cory Monteith, Olivia Newton-John, Robert, Tyler Posey, Jackson Rathbone, Ed Westwick.

Egy ilyen cikkből nem hagyhatjuk ki azt a két rendező-színészt, akik híresek a zenész oldalukról is. Woody Allen kiválóan klarinétozik, ma is rendszeresen lép fel egy New York-i klubban. Emir Kusturica pedig a No Smoking nevű együttesével járja a világot. A Szigeten mát több ízben felléptek, idén néhány szót is váltottunk vele.

De nemcsak a tengerentúlon, hanem itthon is találunk olyan színészeket, akik egyben rockzenészek is. Gondoljunk csak Péterfy Borira, vagy Bery Arira, Tarján Györgyire, Vajdai Vilmosra.