Párizs déli elővárosa mintegy fél évszázada a kortárs képzőművészet, azon belül is a fiatal alkotók támogatásáról ismert. A kisvárosban 2000 óta rendezik meg kétévente a fiatal európai kortárs alkotókat bemutató kiállítást, amelyen harmadik alkalommal vett részt Magyarország, és harmadik alkalommal nyerte el a fődíjat. A legutóbbi, 2011-ben és az azelőtt, 2009-ben megrendezett biennálén is magyar alkotást ítélt a legjobbnak a nemzetközi zsűri. 

Az október 17. és november 6. között látható utazó tárlatra összesen kilenc országból (Belgium, Franciaország, Hollandia, Litvánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) 54 fiatal művész kapott meghívást: Magyarországról a győztes Kristóf Krisztián mellett Batykó Róbert, Esterházy Marcell, Khoór Lilla, Szentesi Csaba és a Besorolás Alatt csoport. 

A Marc Partouche, a Brüsszeli Királyi Szépművészeti Akadémia igazgatója által vezetett 12 tagú nemzetközi zsűri a megnyitón három művet díjazott: a magyar videóinstalláció mellett egy holland művészpáros, Frank Blommestijn és Michiel van der Werf, valamint a spanyol Adria Ciurana munkáját. Mindannyian 2 ezer eurós pénzjutalmat kaptak, valamint meghívást a Brüsszeli Királyi Szépművészeti Akadémia csoportos kiállítására, amelyet az Art Fair nemzetközi képzőművészeti vásár idején 2014 áprilisában rendeznek meg a belga fővárosban. 

Az utazó kiállítás magyar válogatását a kezdetektől Stenczer Sári független kurátor állítja össze. A magyar triplázás szerinte annak a bizonyítéka, hogy a nehéz körülmények ellenére is "érdemes dolgozni" a magyar művészeknek. Korábban ugyanis Pécs önkormányzata támogatatta a biennálén a magyar részvételt, amelyre a kurátor országos pályázatot írt ki. Idén viszont pénzügyi nehézségek miatt veszélybe került a magyar szereplés, amelyhez végül a Nemzeti Kulturális Alap és a Párizsi Magyar Intézet nyújtott anyagi segítséget. A kurátor ezért idén nem tudott előválogatást rendezni, de a széles látókör megőrzése érdekében a magyar kortárs szcénát jól ismerő fiatal kollegáit kérte fel, hogy válasszanak egy-egy, külföldi bemutatkozásra érdemesnek tartott alkotót. 

Az európai utazó biennále 54 alkotása elvileg 2014 szeptemberben érkezhet Budapestre, ennek megvalósításáról még folynak a tárgyalások a Fővárosi Önkormányzattal - hangsúlyozta a kurátor. 

A Nagydíjat elnyert Kristóf Krisztián 1976-ban született. Munkáira azt jellemző, hogy a hétköznapi életben előforduló tárgyakat használja fel teljesen új, sokszor szürreális alkotások létrehozásához: víziókat épít és saját történeteket dekonstruál. Az őt válogató Szalai Borbála megfogalmazása szerint legyen szó betonvasból hajlított rajzairól, videóiról, animációiról, vagy álomszerű grafikáiról, a különböző elbeszélő formákkal kísérletezve egy kifordított idejű, sűrítéseken, kiemeléseken és párhuzamokon alapuló újraszerkesztett narrációt használ. 

Roadmovie című négyperces filmjében a műfaj szokványos lineáris struktúrájától eltérően a történet egyes epizódjai párhuzamosan jelennek meg, oly módon, hogy az azok közötti narratív kapcsolat nem vész el. A történet elemei apró szeletekre törnek, mintha az idő és tér síkja egymásba folyt volna, és így az idő bontaná szeletekre a teret. A képi elbeszélés e formája ahhoz a narratív festészeti hagyományból ismert logikához hasonlítható, ahol a festmény terében egymás mellett jelennek meg a történet különböző állomásai. 

Kristóf Krisztián 2003 óta dolgozik együtt Kaszás Tamással és más művészekkel Randomroutines néven, a folyamatos dialógus és az improvizatív kísérletezés jegyében. Ennek egyik eredménye a Roadmovie korábbi állomását jelentő videosorozat (Riddle loop, 2010), amely egy közös utazás során készült. A Roadmovie-ban megjelenő álomszerű, felszabdalt történetmesélési logika és a szétrobbantott időbeliség ábrázolására tett kísérletek Kristóf Krisztián és a Randomroutines más műveiben is felfedezhetőek, de minden esetben az adott műfaj jellegzetes formájában (egy összetört kormos üvegtábla darabjaira karcolva, egy házfalnyi méretű betonvas rajzon, egy animációs videóban, vagy egy sérülékeny rajzinstallációban) kiegészülnek a művész által felépített, jellegzetes ikonográfiai rendszerrel.