Az isztambuli Képzőművészeti Akadémián végzett Attila Onaran előbb lett ipari vállalkozó, mint művész, de előtte még néhány évig motoros akrobataként kereste kenyerét. Egy saját készítésű ringlispillel -  amihez maga faragta a lovakat - bűvölte el az embereket, míg Chromolux néven 1962-ben gyárat alapított, és innen kezdve acélmosogatóban "utazott". A vállalkozás országos szinten sikeres lett, Attila Onaran pedig végre azzal foglalkozhatott, ami igazán vonzotta: jöhetett a művészet, ezen belül is az acélszobrászat. Művészpályája azonban nagyon rövid ideig tartott, de 1974-től a két év múlva bekövetkezett haláláig így is tucatnyi képzőművészeti és művészettörténeti szempontból jelentős alkotást hozott létre.

20. századi víziók

Ő volt az első szobrász Törökországban, aki rozsdamentes acélt használt Isztambul, Ankara és Izmir terein, illetve középületei előtt felállított műveihez. Igazi 20. századi, modern vízióit a sablonoktól eltérő formákban jelenítette meg. „Absztrakt acélszobrait szinte lágy viaszként tudta formázni, tartalmat, érzelmi mondanivalóját akarta bennünk kifejezni” – írták róla kortársai. Három szobrát, az Űrállatot, a Két szív közötti ablakot és a Fehér királyságot (Alba Regiát) a legjobbakként díjazták az 1975-ös III. Nemzetközi Isztambul Fesztiválon.

Alkotásait a nagyvárosok épületeinek környezetébe szánta, példa erre a 22 emeletes isztambuli Odakule Center előtti Starit (Meteor).

Attila Onaran

Attila Onaran nagy álma volt szobrait Magyarországon és az USA-ban kiállítani. Hogy egyik sem valósulhatott meg, annak tragikus halála volt az oka: 42 évesen szívszélhűdésben hunyt el 1976-ban, Isztambulban.

Kalocsai gyökerek

A magát félig töröknek, félig magyarnak valló szobrászt erős szálak fűzték az egykor Kalocsán, Peák Ilonkaként született édesanyja, Ilonka Lombardo hazájához – az ő apja feleségével és gyermekeivel Törökországba kivándorolt építész volt. Attila Onaran többször járt Kalocsán magyar rokonainál, a Peák családnál. Barátja volt az USA-ban született, de Százhalombattán élt kitűnő tájkép és portréfestő Márton Béla, aki meg is festette őt egyik találkozásukkor.

Magyarországi látogatásai során eljutott Székesfehérvárra is. A királyi bazilika romjait látva elgondolkodhatott, milyen pusztítást végzett a történelem, az évszázadok háborúi. Mint olyan ember, aki magyar gyökerekkel rendelkezett, szeretett volna valamit adni, emléket állítani, aminek jelképe túlnő az időn. Így született meg az anyagában nemes, méreteiben impozáns Fehér Királyság (Alba Regia) gondolata, majd valóra váltása.

1975-ban Székesfehérvárnak adományozta

A másfél tonnás, három méteres, nonfiguratív acélszobor magasba emelkedő, egymásba kapcsolódó egységei egy korona vízióját kelthetik. A mű az elképzelés szerint a Romkert (ma nemzeti emlékhely – a szerk.) boltíves bejáratával szemben, az egykori Alba Regia szálló előtt méltó helyre került volna. A Fehér Királyság szobrot Attila Onaran 1975-ben Székesfehérvár városának ajándékozta, és bár mára az adományozás hivatalos dokumentumai eltűntek, ám a felállításáról szóló döntés egykori jegyzőkönyve fennmaradt, sőt, a látogatás emlékét egy fénykép is őrzi, amin a Dali-stílusban felkunkorodó bajszú művésznek az Alba Regia szálló híres cigányprímása, Weissbach Béla hegedűn húzza a nótáját.

onaran

Több országos lap, köztük az egykor vezető orgánumnak számító hetilap, a Magyarország is hírt adott az acélszobor Fehérvárra szállításának előkészületeiről. A török Hayat című újság pedig Attila Onaranról szóló, abban az időben megjelent cikke is említést tesz az ajándékozásról, s egy olyan fotót is közölt, amelyen a művészt fényképezték le a szoborral.      

Isztambulban maradt

Minderre azonban mintha minden váratlan akadály rá akart volna cáfolni. A hírt a fiát eltemető édesanya már csak Attila Onaran halála után tudatta egy levélben: beszámolt arról, hogy a Fehér Királyság elszállítása Törökországból akadályokba ütközik a vámdíj és egyéb engedélyek miatt. Az ajándékszobor aztán a Mester kedvenc műveként szerepelt az isztambuli emlékkiállításán, s a bemutató leporellóján is látható. A közeli családtagok akkor úgy döntöttek, ha a szobor nem jutathat el Székesfehérvárra, sehol máshol nem állíthatják fel.

A Fehér Királyság így Isztambulban maradt - egy ideig a művész gyári műterme közelében, majd felesége, Dilek Onaran családja gyárának az épülete elé került, s ott áll ma is.

A művész Isztambulban élő – szintén szobrász - lánya, Elif Onaran e-mailes megkeresésünkre készségesen válaszolt. „Édesapám akarata az én akaratom is” – írta az adományozással kapcsolatos érdeklődésünkre. Boldog lenne, ha teljesülhetne apja szándéka, s a szobor vagy még más szobrai is Magyarországra kerülhetnének. Viszont súlya és dimenziói miatt a Fehér Királyság (Alba Regia) szállítását nem tudják megoldani, a szobor Székesfehérvárra hozatala és felállítása a várost feladata lenne tehát.

Cser-Palkovics vállalta volna

Az ajándékozás fenntartásáról Elif Onaran levélben tájékoztatta Székesfehérvár polgármesterét, Cser-Palkovics Andrást is 2012 májusában. Megerősítette családja szándékát: készek teljesíteni édesapjuk akaratát a szobor Székesfehérvár városának adományozásáról. A polgármester néhány nap múlva szintén levélben kereste meg Hasan Kemal Gür rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, s a Török Köztársaság Nagykövetségének véleményét és közbenjárását kérte a Fehér Királyság jogszerű Magyarországra szállítása érdekében.

A város önkormányzata vállalta a szobor székesfehérvári köztéri elhelyezéséhez, a szükséges szakvélemények megszerzését, a felállítás költségeit, továbbá az alkotás ezt követő gondozását. A nagykövetség megbízott tisztségviselője e-mailben jelezte a levél megérkezését, de utána érdemi választ a polgármester nem kapott.

alba regia

A remény szertefoszlott

2013 márciusában a Turkinfo török-magyar kulturális hírportál is felzárkózott a szobor Magyarországra hozatala ügyének támogatói közé, s helyet adott az ajándékszobor történetét ismertető írásnak, illetve azt több helyre eljuttatta. 

Ezután a budapesti török nagykövetségről Sezin Şahin Yeşildağ asszony április végén írásban értesítette Székesfehérvár polgármesterét: jelentkezett egy török vállalkozó, aki Isztambulból Fehérvárra szállítja a szobrot. Ezt megerősítette a művész lánya, Elif Onaran is, akivel Sezin Şahin Yeşildağ telefonon közölte a hírt.

Hogy mi történt ezután, az még többnyire családi titok. Nyilatkozni, részleteket mondani erről a legjobban érintett, a Fehér Királyság adományozását a magyar koronázó városnak megújító Elif Onaran sem nagyon akar. Csupán arról ír, hogy nagyon restelli, ami a családjában a szobor körül kialakult, s az igazságot nem is meri elmondani. Reméli, mint minden műalkotásnak, a Fehér Királyságnak is megvan a maga sorsa – ez pedig az, hogy egyszer Magyarországra kerül.

Örökségi vita

Értesüléseink szerint Elif Onaran családjában örökségi rendelkezés történt, s a legújabb akadályként ez okozza az ajándékszobor jelenlegi török „fogságát”. A Fehérvárnak szobrot adományozó művész emlékét pedig úgy őrizhetnénk meg a legjobban, ha teljesülne, amire életében nagyon vágyott: szobra Székesfehérvárra kerülne, s munkásságát egy emlékkiállításon megismerhetnénk Magyarországon.

Ennek a felkarolására pedig a legalkalmasabb intézmény lenne a Törökország kapujaként nemrég Budapesten is házat nyitott Yunus Emre Török Kulturális Központ. Időszerű alkalom is kínálkozik, Attila Onaran, ha élne, jövőre lenne 80 éves.