Springsteen, aki a gyakori hazai közvélekedéssel szemben nem a kamionosok és a benzinkutasok védőszentje, hanem a poptörténelem egyik legizgalmasabb és legfontosabb dalszerző-énekese. Egyszerre stílusok felett álló "népfrontos" amerikai popművész, és olyasvalaki, aki többek közt az underground nagyasszonynak Patti Smithnek is írt dalt (Because The Night – ezt a számot ő maga is játssza koncerteken, sőt saját verzióját is kiadta). Hatvannégy éves, s még mindig elképesztő intenzitással megy előre.

Szinte hibátlan, de legalábbis nagyobb zuhanásokat nélkülöző karrierje utolsó tíz évében is jó formában volt, kivételes szenzibilitása, melynek segítségével ugyanolyan érvényes dalokat képes írni nagy társadalmi kérdésekről és apró, hétköznapi, személyes dolgokról, meg a kettő bonyolult kapcsolatairól, továbbra is tökéletes.

A kétezres éveket egy kvázi-visszatérő lemezzel nyitotta (The Rising, 2002), melyet részben a 2001. szeptember 11-i események inspiráltak, aztán készített akusztikus lemezt (Devils & Dust, 2005), Pete Seeger aktivista folkénekes által ismertté tett dalokat újradolgozó albumot (We Shall Overcome: The Seeger Sessions, 2006), majd három, különféle laza zenei-szöveges koncepciók köré felépített rocklemezt – s ezekért besöpört több mint két tucat Grammyt. Közben történtek kevésbé örömteli események is: a kilencvenes évek második fele óta ismét hűséges kísérőzenekara, a The E Street Band két tagja is elhunyt: Danny Federici billenytűs 2008-ban, Clarence Clemons szaxofonos pedig 2011-ben, idén pedig meghalt Springsteen egyik legjobb barátja, James Gandolfini színész.

A most megjelent lemez, mely az első feldolgozásokat is tartalmazó, illetve afféle "vegyesfelvágott" Bruce Springsteen-album, 2012 óta készül, többnyire úgy, hogy a Springsteenék közben turnéztak. A dalok nagy része a fiókba süllyesztett demó újrarögzített vagy véglegesített változata, de hallhatunk már ismert számokat átdolgozott verzióban, s vannak azok a bizonyos feldolgozások, a címadó dal, egy korábbi Springsteen EP-re már rögzített szám a Havalinas nevű zenekartól, a Just Like Fire Would című dal a Saints nevű ausztrál punk-alter zenekartól, és a Dream Baby Dream című klasszikus az egykori New York-i elektronikus protopunk legendától, a Suicide-tól.

A High Hopes – melynek több dalában felbukkan a két elhunyt E Street Band-tag, hiszen évekkel ezelőtt elkezdett szerzeményekről van szó – ilyen értelemben egy kicsit összevissza dalcsokor, nélkülözi a Springsteen-lemezekre többnyire jellemező, szűkebbre-tágabbra vett zenei-koncepcionális kohéziót, ám a végeredmény még így is bőven pozitív. Nem is beszélve arról, hogy a Springsteen zenekarában tavaly óta zenélő Tom Morello – aki először Steve Van Zandt gitárost helyettesítendő került a bandába – sajátos gitárjátékával izgalmas új ízt és extra energiát hozott ebbe az érzelmeket és lendületet amúgy sem nélkülöző közegbe.

Ami a legjobb pillanatokat illeti: a lemez eleje és vége  a High Hopes és a Dream Baby Dream – erős keretet ad, de ugyanúgy emlékezetes a Morello-féle masszív funkgitározással megspékelt Harry's Place, a Born In The USA albumot idéző Down In The Hole, a soulos Heaven's Wall, vagy a dögös Frankie Fell In Love. A High Hopes izgalmas mellékszál – nem több, de nem is kevesebb.