Nézzen be Budapest legkülönösebb lépcsőházaiba
Budapest tele van szebbnél szebb lépcsőházakkal, kertekkel és udvarokkal, amelyek olykor meglepő történeteket őriznek. Hol tartották Törőcsik Mari születésnapját? Kik bujkáltak a Pozsonyi úti tetőtéri garzonokban? Melyik házat becézik dugattyúsnak? Hol szeretnek filmeket és reklámokat forgatni? Körkép.
Ráday utca 38-40. – Szemétdombból kiskert
A Ráday utcában sétálva főleg tavasszal tűnik fel a két lakóház közé beékelődött különleges kiskert egy feszületet tartó szoborral és két kőgalambbal, a sarokban kellemes, antik hatású fehér kerti bútorral. A kedves udvar két 1909-ben épült szimmetrikus ikerházat köt össze.
Tizenkét évvel ezelőtt hatalmas fák, borostyánok és szemét borították ezt az udvart, és botrányoktól sem volt mentes a környék. "Nagyon vadregényes volt, de én beleszerettem" – meséli Rock Beáta, aki megvette az udvarról nyíló egyetlen lakást, és rendbe tette. Azóta ez az ő birodalma.
Beáta, aki éppen dokumentumfilmet forgat a keresztény-zsidó-muzulmán vallások kibékítéséről, korábban húsz évet töltött külföldön (ebből tízet a Szentföldön), és csak az édesapja halála után költözött haza. Akkor viszont úgy döntött, néhány növényt áthoz ide az édesapja kertjéből is. Így lett teljes a kép.
Ráday utca 47. – Az ismeretlen korsós lány birodalma
A Ráday utca 47. udvarát egy klasszicizáló, kecses korsós lányt ábrázoló díszkút teszi izgalmassá. Az önkormányzat már többször megpróbálta kideríteni, ki lehet a szobor alkotója, de csak annyit sikerült megtudniuk, hogy a ház egykori építtetője, tulajdonosa, özv. Vidák Lajosné készíttette az 1900-as évek körül.
Később az államhoz került, majd a rendszerváltás után az önkormányzaté lett. A ház utcai frontja 1870-ben, udvari frontja pedig harminc évvel később, 1900-ban épült fel, a történetéről és a kerület nevezetességeiről pedig meg is emlékeznek a lakók az előtérben egy minikiállítással.
Király utca 9. – "Miért ne lehetne egy saját pincém?"
Bekopogunk egy barátságos tölgyfakapun, és másodperceken belül ajtót nyit egy locsolókannát szorongató férfi. Az első tippünk az, hogy ő a házmester, de hamar kiderül, hogy övé a műemlékvédelem alatt álló lakóház fele. Hencsei Kálmán több mint tíz évvel ezelőtt a Zeneakadémiáról sétált hazafelé, amikor meglátta a romokban álló épületet. "A betört ablakokban galambok turbékoltak, és arra gondoltam, miért ne vehetném meg? Persze mindenki bolondnak nézett."
A Zalából származó Hencsei elmeséli, hogy a ház komfort nélküli lakásaiban szegény emberek laktak, az emeletek végén közösségi vécék voltak, az udvaron pedig autóbontó műhely működött, ezért rengeteg olajjal és kénsavval kevert földet kellett kihordaniuk. A felújítás óta ugyanitt virágoskert van vidéki parasztmuskátlikkal, ennek az állapotnak az eléréséhez azonban tizenkét évre volt szükség.
A pince, ami a jobb időkben egy erdélyi borkereskedőé lehetett, a szocializmusban már szenespince volt, de Hencsei azt is sejteni véli, hogy zsidókat is bújtattak benne a világháború idején. A pincefelújítás kezdetén térdig állt a szemét, és csákánnyal kellett fejteni a megkövült olajat, most viszont igazi meglepetés vár minket a föld alatt. Igényes burkolat, elegáns bútorok – bárki megrendezhetné itt az esküvőjét, de működhetne itt egy menő étterem is. A tulajdonos viszont azt mondja: ez nem biznisz, csak barátok szokták használni. Itt volt például Törőcsik Mari és Ráday Mihály rendező-operatőr szülinapja is, de a színésznő nemrég elhunyt férjéről, Maár Gyuláról is itt emlékeztek meg nemrég.
"Ha másnak lehet uszodája a Rózsadombon, nekem miért ne lehetne egy pincém a Király utcában? Ez a hobbim" – mondja Hencsei, aki tulajdonostársával, Verasztó Lajossal példaértékűen újította fel a műemlék épületet, és semmin sem változtattak. "Öreg a lelkünk, kicsit sem akartuk átalakítani."
A ház 1810 körül épült, és Brein Fülöp munkájának tulajdonítják (a Brein család több építőmestert is adott a XIX. századnak). Itt volt egykor a Fekete Macska nevű mulató és a Viktória nyomda, ma pedig amellett, hogy a tulajdonosok lakják, virágbolt és kávézó működik benne.
Kossuth tér 13-15. – A robusztus matróna
A kovácsoltvassal díszített dupla üvegkapun (Jungfer Gyula alkotása) belépve az első, amin megakad a szemünk, egy kicsit sem szokványos kandalló, és egy márványpad. Hatalmas, tágas belső tér fogad színes kő járólappal, de ezzel együtt ott a kissé barátságtalan figyelmeztetés is: a lépcsőházban biciklit tárolni tilos.
Az épületet 1927-ben kezdték el felépíteni a Magyar Általános Kőszénbánya bérházaként, Málnai Lajos tervei alapján. Ezt az eklektikus épületet tekintik az építész legnagyobb volumenű alkotásának. A megbízó kilétét jelzi az is, hogy az épület tetején lévő négy kőszobor közül az egyik egy bányászt ábrázol.
A gigantikus előteret elhagyva a különleges, ellipszis és fél ellipszis alakú lépcsősorok tövébe jutunk. Nem véletlen, hogy a lépcsőház több filmjelenetben is felbukkant már. A három lépcsősort fönt egy kissé nyomasztó és szűk folyosó köti össze.
A földszinten az 1930-as évektől az Elysée Kávéház működött, később az Országház, majd a 70-es évektől a Szófia étterem kapott helyet ugyanitt. Ottlik Géza ezt jegyezte fel az Elysée-ről: "Az Elysée-nek nagyszerű virslije volt, és mindenhez járt egy adag majonézes krumplisaláta".
Most – mint minden szebb lépcsőházban – a lakókon kívül fogorvosok és ügyvédi irodák székelnek a házban, de itt van a Magyarországi Francia Nagykövetség Gazdasági Osztálya, az Európa Kiadó és az V. kerületi Népegészségügyi Intézet központja is.
| Jungfer Gyula |
| Jungfer Gyula családja 1786-tól működtetett műlakatos vállalkozást. Ő maga apjától tanulta mesterségét, és korának legnevesebb mesterei közé tartozott: kovácsoltvas munkái máig is láthatók például a Klotild-palota, a Gresham-palota, a Wenckheim-palota (most: Szabó Ervin Könyvtár) épületében, a Várbazárban, továbbá az Operaházban, a Keleti pályaudvaron, a Bazilikában, a Vigadóban, az Országházban, és még számos más helyen. (Forrás: Budapest1kor Blog) |
Szent István körút 16. – Mindig nézzünk fölfelé
A Vígszínház mellett lévő ház szinte hívogatja a kíváncsiskodókat napközben, mert az udvaron működő CD-üzletnek és tetoválószalonnak hála nyitva áll a kovácsoltvas kapu. Az előtérben könyöklő puttók, hatalmas kovácsoltvas csillár, és ami a legfontosabb: Lotz Károly-freskók várnak.
Ezt az udvart is felpezsdíti egy szökőkút, és beljebb lépve az is kiderül, hogy a házat ugyanaz az építész – Wellisch Alfréd – tervezte, aki a Közigazgatási Minisztérium épületét, a Tavaszmező utcai főgimnáziumot, vagy a fasori izraelita fiúárvaházat is megálmodta. Kétszázötven műve – elsősorban bérházak – a XIX. század végi "budapesti eklektika" jellegzetes hordozói. Tervezői és kivitelezői tevékenysége mellett Wellisch hatalmas vagyont gyűjtött, melyet bérház- és telekingatlanokba fektetett, elsősorban Terézvárosban, Újlipótvárosban és Angyalföldön.
A házban ma a Kino működik az egykori Szindbád mozi helyén, korábbi történetéről pedig Bächer Iván leírásai alapján tudjuk, hogy itt volt Pauncz Gyula túró-, sajt- és vajkereskedése, illetve a Club kávéház is, ahol Molnár Ferenc és Heltai Jenő és a színházi élet számtalan nagy alakja is járt.
A környék épületeinek többsége az 1890-es években épült fel, 1891-ig mindössze hat épület állt a Nagykörút ezen szakaszán.
Pozsonyi út 38-40. – A titkok őrzője
Ez a letisztult Bauhaus-épület Budapest egyik leghíresebb luxusbérháza. Többek között itt lakik Fenyő Miklós és Dévényi Tibor is.
Ahogy Bächer Iván az Újlipócia című könyvében fogalmaz, a nem túl megkapó homlokzat a város legszebb lakásait rejti, amelyek gyakran 2-300 négyzetméteresek, és két-három tágas balkon is tartozik hozzájuk.
A leírás szerint a Dunára néző lakásokban falakat beborító patinás könyvtárak vannak, van zongora, és nem ritka az sem, hogy egy eredeti Rippl-Rónaiba, Vaszaryba, Gulácsyba, vagy akár Picassóba és Chagallba botlunk.
Az egyik tervező, Hofstätter Béla (társa Domány Ferenc) a legfelső saroklakást, amelyben régen még kandalló is volt, magának tervezte, a lakáshoz tartozó tetőteraszon pedig szabályos kert van fákkal és bokrokkal.
Ez a Pozsonyi úti különlegesség azért is érdekes, mert fönt a két épület átjárható, így a tetőtéri garzonok tökéletes búvóhelyül szolgáltak az ügynököknek. Ezen kívül ebben a házban élt Heltai Jenő író-költő, Major Tamás színész-rendező, illetve Hatvany Lajos író és felesége, Lola is, aki a Horthyék által meggyilkolt szociáldemokrata újságíró, Somogyi Béla lánya volt.
Az építészek eredetileg a földszintre egy mozit terveztek, ehelyett most a Dunapark Étterem működik a ház aljában.
Margit körút 15-17. – Körúti luxus
A Margit körúti Bauhaus-házat 1937-ben ugyanaz az építészpáros tervezte, mint a Pozsonyi útit. Ez volt a Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztárának bérháza a Rózsadomb tövében.
Ahogy arra a Főváros Blog is kitér, a harmincas években divattá vált a nagyobb vállalatok között reprezentatív bérpalotákat emelni. A Bauxit Ipari Rt. az V. Kossuth tér 18. alatt, az Alföldi Cukorgyár a XIII. Pozsonyi út 38-40. alatt, a Mez Rt. az V. Petőfi Sándor utca 12. szám alatt építtetett ilyen házakat. Ezek természetesen az anyagi megtérülés igényével épültek, de fontosak voltak a cég reprezentációja szempontjából is.
Ez a házpár, amelyet fönt a Pozsonyi úti házhoz hasonlóan egy folyosó köt össze, a 30-as évek végén az egyik legtágasabb és legelegánsabb lépcsőháznak számított, bérlői pedig a társadalom felsőbb rétegeiből kerültek ki.
A ház legizgalmasabb eleme a henger alakú üveglift, amely eredeti állapotában megmaradt, és ami miatt anno dugattyúsháznak is "csúfolták". Benne utazva már nem is vagyunk olyan kíváncsiak a London Eye-ra. Azoknak viszont, akik esetleg tériszonyosok, vagy valamiért félnek, a liftben van egy fix kisszék is, amin meg lehet pihenni.
A lépcsőház csupa fény, szinte tapintható, hogy minden minőségi alapanyagokból készült. Ahogy az a Budapest Városképpen blog cikkéből kiderül, a lépcsőház az eredeti fekete-fehér kockás tapétát és a letakart felülvilágítót kivéve gyakorlatilag őrzi eredeti formáját. Az előcsarnok falait ruszkicai márvány borítja, a lépcsőkorlátok lankás, játékos íveit pedig öröm megfogni.
A nagy lakások (ezek vannak többségben) két-három szoba + hall + cselédszoba kialakítással készültek, méghozzá úgy, hogy a szobák mindegyikéhez tartozott egy utcára nyíló erkély is. De itt még egy garzon is másfél szoba + hall kialakítású. Extra, hogy a tetőn van egy hatalmas tetőterasz is, amit bárki használhat.
Az épület, amelyben szintén több filmet (Csak szex és más semmi) és reklámot forgattak, műemléki védettséget élvez.
| Európai karrier |
Domány Ferenc 1899. április 30-án született Gyöngyösön, és 1939-ben, mindössze 40 évesen Londonban halt meg. A Budapesti Műszaki Egyetemen Hültl Dezső tanítványa volt, de a képzést Berlinben fejezte be, ahol több szállodát és irodaházat is tervezett 1925-től kezdve. 1933-ban tért vissza Budapestre, ahol több újlipótvárosi bérházat, (Alföldi Czukorgyárak Rt. bérháza, Pozsonyi út 38-42 – Dunapark Kávéház) és mozibelsőt (Lloyd, Broadway) is tervezett Hofstätter Bélával közösen. |
Andrássy út 2.
Az Andrássy út épületeit valószínűleg érdemes lenne egytől egyig végigjárni – mi a Deák tér felé eső első, 2-es számú épületet választottuk, amely nem más, mint a Feszty Adolf (Feszty Árpád testvére) tervezte neoreneszánsz Foncière-palota, amely a világörökséghez tartozik.
A Fonciere Biztosító Társaság 1881 februárjában hirdetett pályázatot a mai Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út sarkán lévő telkének beépítésére. 58 pályamű futott be hozzájuk, ebből négyet díjaztak, de többek között Lechner Ödönt is kiütve végül Feszty kapta meg a megbízást. Egykori hatalmas kupolája elpusztult a világháborúban, és nem építették újjá, a korábban előtte állt Hermész-szobor viszont 1990 óta megint ott van a ház ormán.
A lépcsőházba lépve rögtön érezzük, hogy nem egy klasszikus bérházban vagyunk. Az előtérben antik jellegű szobor, a postaládákat ízléses lámpa világítja meg, a lépcsők szélesek – föléjük arany és bronzszínű boltívek hajolnak. Bármilyen közintézményt el tudnánk itt képzelni, de a lakásokon kívül ehelyett a szokásos irodák és egy hostel foglalnak helyet.
Bajcsy-Zsilinszky út 19/a.
Az 1940-ben, modern stílusban felépült Bajcsy-Zsilinszky utcai házról keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy önmagában élmény lehet, ha valakinek az ablaka a Bazilikára néz. A bérház anno a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank alkalmazottai Nyugdíjintézete számára épült fel.
A lépcsőházban az emeletekre érdekes, dupla lépcsősor visz föl, a földszinten pedig méhkaptárt ábrázoló színes üvegablakok vannak. Az építész Schmitterer Jenő volt, aki művezető építésze volt a városligeti Széchenyi fürdőnek is. Schmitterer az I. világháborúban négy és fél évig teljesített frontszolgálatot, és mint a 13. tábori tüzérezred tartalékos századosa szerelt le.
Ha tetszett a cikk, kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
