Essl azért ajánlotta fel az osztrák államnak az Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb kortárs műgyűjteményeként ismert kollekcióját, hogy megmentse vállalatát, a csak Ausztriában négyezer munkahelyet biztosító Baumaxot. A hozzávetőleg hétezer darabos gyűjteményért 86 millió eurót, azaz mintegy 27 milliárd forintot kért az üzletember, aki nejével az 1970-es évek óta gyűjti kortárs művészek alkotásait. 

Essl szerdán elégedettnek mutatkozott a közte, az állam, valamint osztrák bankok között folytatott tárgyalásokat követően. Elmondta, az állam nagyra tartotta a gyűjteményt, ezért végül önként visszavonta eladási ajánlatát. Üzletbezárások és a gyűjtemény értéke révén "a következő évekre biztosított a múzeum finanszírozása". A klosterneuburgi múzeum "teljes egészében működik tovább" - közölte Essl.

A gyűjtemény tulajdonosa az eladásból származó összegből akarta csökkenteni az adósságokat, a cég tőkeinjekciót kapott volna. Az üzletember két éve egy közhasznú alapítványba csoportosította a gyűjteményt, de az csőd esetén így sem menekülne meg, mert ahhoz már legalább öt éve egy ilyen alapítvány gondozásában kellene állnia. 

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy hamarosan további tárgyalásokat tartanak a cég és a hitelezők között, aminek célja, hogy konstruktív megállapodás születhessen. 

A művek között az 1945 utáni osztrák művészet valamennyi jelentős alkotója képviselteti magát, de sok a külföldi művész munkája is. Essl és felesége Friedensreich Hundertwasser és Kurt Moldovan műveivel alapozta meg a gyűjteményt, amely azóta mások mellett Maria Lassnig, Valie Export, Arnulf Rainer, Max Weiler, Markus Prachensky, a bécsi akcionizmus - Hermann Nitsch és Günter Brus -, valamint a legfiatalabb generáció tagjai - Elke Krystufek és Clemens Wolf - munkáival bővült és vált az egyik legjelentősebb kortárs művészeti magángyűjteménnyé. 

A gyűjtemény darabjai a klosterneuburgi múzeum mellett a vállalat központjában, az 1987-ben átadott Schrömer-házban láthatók. Mindkét épületet Heinz Tesar osztrák építész tervezte.