A legkülönfélébb művészeti ágak kapcsán merenghettünk már el azon, hogy vajon mi a franc lehet ott a hűvös Északon, ami ennyire működik. Ételek? A kevés napfény? A baromi hideg? Elég csak a filmekre, vagy a könyvekre gondolni. Hosszan lehetne sorolni annak a sajátos világnak a termékeit, amelyek mind-mind csak az északiaktól kerülhettek ki, s amelyek mind-mind megbabonázzák a jó ízléssel megáldott kultúrfogyasztókat.

A zenei felsorolás is örökké tarthatna. Viszont most kapunk majd egy olyan finomságot, amely kivételesen nem svéd, hanem dán varázslat. Anders Trentemøller az egész csapatával koncertezik szerda este az Akváriumban. Azzal kapcsolatban, hogy milyen srácok keverednek ebben a bandában, elég csak mondjuk a dobosra gondolni. Henrik Vibskov bár nagyon ügyesen adagolja, amit lehet, de amikor éppen nem a dobverőkkel hódít, akkor hazája egyik legmenőbb divattervezője. A cuccai megjárták a párizsi divathetet is, amúgy pedig New Yorkban is imádják az elképzeléseit. Na, szóval ő most dobolni fog.

Maga Trentemøller pedig hozza majd azt a kellemes, már-már megnyugtató, vagy talán inkább elgondolkodtató hűs skandináv hangulatát, amelyet nem nagyon lehet máshoz hasonlítani. Letisztult, mégis a sok finom apróság miatt izgalmas, néha már arcátlan az, amit művel. Ja és esetenként annyira szexi, hogy még a csajok is imádják.

Ahhoz képest, hogy viszonylag későn csatlakozott az elektronikus zenei áramlathoz (indie rock ment neki eredetileg), sikerült annyira elvarázsolódnia, hogy a zenetörténet legszexibb dallamos elektronikáját tette le az asztalra. Elég csak belehallgatni mondjuk a Moan-ba, annak is a vokálokkal megbolondított verziójába. Talán ez az egyik leggyönyörűbb évődés himnusz.

Mondjuk ez nem meglepő, hiszen a koppenhágai fickó alighogy megtette első lépéseit, rögtön előjött egy The Last Resort című lemezzel. Az pedig rögtön az egyik legjobb album lett 2006-ban. A rákövetkező évtől állt össze a produkció egy zenekarrá és azzal a lendülettel végigszáguldoztak Glastonbury-n, Roskilde-n és a Melt! Fesztiválon.

Mit lehet hát mondani? Zenébe öntött okos szavak, kellemes dallamok, visszafogott ütemek, varázslatos hangzás és hangulat. Ha valaki gondolkodni is szeret, amikor szól a zene, akkor neki egyáltalán nem árthat Trentemøller.

Gourmet-knak pedig nincs más választásuk, hiszen nekik kötelező.