A Mark Reilly énekes és Mark Fisher billentyűs által vezetett Matt Bianco 1984 óta 12 stúdióalbumot készített, több millió lemezt adott el világszerte, és olyan hatalmas slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Half a Minute, a Whose Side Are You On?, a Get Out of Your Lazy Bed, a More Than I Can Bear, a Don’t Blame it On That Girl, a Yeh Yeh, a Dancing In The Street, a Say It's Not Too Late vagy a Wap Bam Boogie. 

A Matt Bianco egyszerre dzsesszes, popos, latinos, funkys zene. "Nehéz pontosan meghatározni a stílusunkat, nekem, aki benne van, még inkább az. Azt mondanám, hogy a Matt Bianco muzsikája egyfajta kombinációja mindannak, amely a leginkább hatással volt ránk. Apám dzsesszzenész volt, tőle ez a műfaj jött, a hetvenes években Stevie Wondert, Earth, Wind & Fire-t hallgattam sokat, a Matt Bianco előtti zenekarom a dzsesszes-funkys Second Image volt, és beleszerettem a latinos, brazilos zenébe, később a kubai salsába is" – mondta az 55 éves Mark Fisher. Felidézte, hogy a Matt Biancót először a tévében látta. "A Half A Minute című számot játszották, és nagyon tetszett, aztán Mark Reilly előbb session zenészként hívott, majd három hónap múlva, 1986-ban állandó tag lettem". 

A billentyűs csak két Matt Bianco-lemezről hiányzott: az elsőről, a Whose Side Are You On?-ról (akkor még nem volt tag), illetve a 2004-ben kiadott Matt's Moodról, amely a Danny White billentyűssel és az énekesnő Basiával az első felállás reaktivizálódása volt egyetlen lemez erejéig. Mark Fisher kitért arra, hogy az aktuális Matt Bianco-albumok hangzását mindig befolyásolta, éppen melyik országban vették fel, és ott milyen hatások érték őket. "Dolgoztunk kubai, miami, brazíliai stúdióban is, ilyenkor mindig helyi zenészeket hívtunk, ami nagyon pezsgő hatással volt ránk" – fűzte hozzá.

A Matt Bianco billentyűsének édesapja, Tony Fisher trombitásként közreműködött a Beatles legendás 1967-es lemezén, a Sergeant Pepper's Lonely Hearts Club Banden, de játszott Frank Sinatrával is. Fia, Mark Fisher a nyolcvanas évek közepén turnézenészként a Womack And Womackkel, valamint a George Michael által sikerre vitt, rövid életű Wham! együttessel járta a világot. 1985-ben viszonylag sikeres szólószámot készített Love Situation címmel. 

"A Wham!-turnén szükség volt még egy billentyűsre, így kerültem képbe, és ez 24 évesen nagy lehetőség volt számomra. Addig még nem jártam Európán kívül, a Wham!-mel viszont, amely akkor talán a legmenőbb popcsapat volt a világon, eljutottam Japánba, Ausztráliába, az Egyesült Államokba" – idézte fel Mark Fisher. A két Mark, Reilly és Fisher együttműködése az 1986-os Matt Bianco című albummal kezdődött, és az első periódusban több mint másfél évtizeden át, 2002-ig tartott. 

hvg.hu

"Az abban az évben megjelent Echoes című lemez után úgy döntöttem, csaknem húsz év után kiszállok a Matt Biancóból. Éles váltást akartam, belevágtam egy ingatlancégbe, és talán öt éven keresztül még csak le sem ültem a zongorához. Aztán, már jóval a Matt's Mood album megjelenése után Mark Reilly felhívott, hogy nem lenne-e kedvem mégis visszatérni, én pedig boldogan igent mondtam, újra éhes voltam a sikerre" – mondta a zenész. Mint kifejtette, Reillyvel közösen írják a dalokat, de ebben nincsenek előre rögzített szerepek. "Mindig vannak ötleteink, és ezekből együtt vagy külön dolgozzuk ki a legjobbakat." 

Hozzátette, hogy manapság kifejezetten élvezi a turnézást, sokkal jobban, mint a kezdetekkor, a nyolcvanas évek közepén. Magyarországon a hetedik fellépésre készülnek: az első 2006-ban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon volt, adtak koncertet Debrecenben, Kecskeméten, Pécsett és a VeszprémFesten is, legutóbb tavaly tavasszal a Művészetek Palotájában az amszterdami Jazz Orchestra of the Concertgebouw kíséretében zenéltek. 

"Nem udvariasságból mondom, de Magyarország az egyik kedvenc helyünkké vált az elmúlt évtizedben, különösen Budapest áll közel a szívemhez. A margitszigeti koncert feledhetetlen volt, nyáron a Duna közepén játszottunk. Tavalyi fellépésünk azért emlékezetes, mert először léptünk fel dzsessz big banddel, és csupán egyetlen közös próba után – előtte telefonon egyeztettem velük a hangszerelésekről. Szerencsére remekül ment minden, mint ahogy később a turné során is" – fejtette ki Mark Fisher. A Matt Bianco terveiről szólva azt mondta, elképzelhető, hogy lesz új stúdióalbum (a legutóbbi, a Hideaway 2012-ben jött ki), bár a koncertek miatt valószínűleg csak 2015 végén jut újra idő számokat írni.