„Mindig szerettem volna egységes, feszes albumokat, gondolati ívvel stb., de aztán valahogy nem voltam elég összeszedett soha ehhez. Amúgy a rockoperák is dalokból állnak, csak van köztük pár olyan, amelyiken túl kell esni, míg a főhős felér a sziklacsúcsra és elénekli a fődalt. Viccet félretéve, a popzenének ez a forma, ez a 3-4 perces dalforma áll a legjobban, bár minden ambiciózus szerző próbálja a maga módján tágítani a határait, nagyon kevés az általam is ismert sikeres kísérlet, főleg ha az itthoni termést nézzük” – mondta el Lovasi András a nullahategy.hu-nak .

MTI / Mohai Balázs

Egyébként most pont a Semmi konferencia című anyagon dolgoznak a zenekarral, ami nem rockopera, de olyan dalok füzére, amit összekötnek karakterek és azokat pedig egy dramaturgiai szál. „Tehát ha látnám az alagút végén a fényt, vagyis azt, hogy mi a fene kerekedik ebből, még azt is mondhatnám, hogy rockopera.”

A zenész úgy véli, a bölcs mint jelző hiánycikk, nemcsak a popzenében, de az a néhány bölcsnek tűnő ember, akit ismerni vél, bölcsen kerüli a nyilvánosságot, és sajnos „bölcsember-hiány” van nagyon. „Nem én fogom csökkenteni ezt a hiányt, egyelőre beérem annyival, hogy képességesnek tartom magam. Bácsizni már szoktak, nem zavar, jót röhögök rajta, szeretem azt az időt, amiben vagyok.”

A rock and roll szellemisége nagyjából eltűnt a mostani popból – véli Lovasi. Vannak persze jó dolgok, de azok inkább olyanok, amik ízléssel, humorral, biztos tudással és mégis kísérletező kedvvel nyúlnak ahhoz a matériához, amit ez a műfaj felhalmozott a hatvan éve alatt. „Ilyenek vannak, pl. remélem az új Kiscsillag is ilyen lesz, de rock and roll nincs, mert ahhoz más, pozitívabb közeg kéne, olyan, hogy benne van a rock and roll a levegőben, de 2015-ben, és nem csak Magyarországon, nincs benne, nagyon nincs.”