A 67 éves ukrán születésű, fehérorosz oknyomozó újságíró, regényíró minden művében, sőt „regényoratóriumában” a hatalom és az egyén viszonyát vizsgálja: emberi oldalról közelíti meg a háborút, a katasztrófát és a diktatúrát, könyveiben győztesek és vesztesek, bűnösök és áldozatok egyaránt megszólalnak, és mesélnek első kézből a Nagy Szovjet Múltról. Alekszijevicset már évek óta az egyik legnagyobb esélyesként emlegetik, magyarul hamarosan megjelenik „Vörös enciklopédiájának” ötödik, utolsó eleme.

Magyarul két könyve jelent már meg. A háború nem asszonyi dolog című kötetben a második világháborúban a Vörös Hadseregben harcoló nők vallanak arról, hogyan próbálták egyeztetni a hagyományos női szerepeket a háborúban végzett „férfias” feladataikkal. A Fiúk cinkkoporsóban című könyvben az Afganisztánt megjárt katonákkal s az elesett fiaikat gyászoló anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé. Ez a könyv sokkoló erővel szembesítette az orosz társadalmat mindazzal, amit a szovjet hadigépezet Afganisztánban elkövetett.

Szvetlana Alekszijevics

AFP / Daniel Roland

Szvetlana Alekszijevics könyvei harmincöt nyelven jelentek meg, számtalan díjat kapott: 1999-ben Herder-díjjal tüntették ki. 2013-ban az egyik legrangosabb német civil kulturális díjat, a német könyvkiadó és könyvkereskedők egyesülésének Békedíját vehette át.

A legrangosabb fogadóirodák, köztük a Ladbrokes és a Paddy Power szerint is ő volt a legesélyesebb, az ő győzelme ötszörös pénzzel járt. A fogadási lista második helyén a hazánkban is népszerű japán regényíró, Murakami Haruki állt, aki már tavaly is Nobel-esélyes szerzőnek számított.

A lista befutói közt két amerikai szerző, Philip Roth és Joyce Carol Oates szerepelt, de a kenyai Ngugi wa Thiong'o is előkelő helyen szerepelt a fogadási listákon. Az első tízes válogatottban a szír költő, Adonis (Alí Ahmad Sa'íd Asbar) is ott volt, akinek Tükör Orfeusznak című kötete magyarul 2014-ben jelent meg. Az örök esélyesként emlegetett Thomas Pynchon és Milan Kundera idén sem győzedelmeskedett.

A Ladbrokes Iroda titkos befutóként emlegette az idei Booker-díj győztesét, Krasznahorkai Lászlót, akire a díj elnyerése után kétszer annyian fogadtak: az iroda szerint a vele kapcsolatos fogadási arányok hatalmasat nőttek. A fogadóiroda Krasznahorkait tartotta a tizenötödik legesélyesebbnek a díjra, de Nádas Péter is ott volt a listán.

Részlet Szvetlana Alekszijevics : Fiúk cinkkoporsóban című kötetének előszavából:

"Nekünk nem kell a szabadság. Nem tudjuk, mi az. Mit kezdjünk vele? A mi történelmünkben nincs egyetlen nemzedék sem, amely ne rendelkezne hadi tapasztalattal, a gyilkolás tapasztalatával, egyetlenegy sincs, amelyik csak egyszerű élettapasztalatra tett volna szert. Vagy harcoltunk, vagy a háborúra emlékeztünk, vagy a háborúra készültünk. Sosem éltünk másképp. Ráadásul mi közösségi emberek vagyunk. Képtelenek vagyunk külön élni... És saját magunkért, a saját bűneinkért felelni. Sosem éltünk így... Így aztán milyen vezeklésről és megtisztulásról beszélhetünk? Kórusban az ünnepnapokon énekelnek, és a katonák, ha masíroznak. Vezekelni viszont egyedül kell... A szenvedésben az ember nagy, nélküle viszont gyakran kicsi. Emlékszem, hogy A háborúnak nincs női arca című könyvem egyik hősnője mennyire megrendített, amikor elmondta, milyen szörnyű volt látni csata után az elesetteket – a mieinket és az ellenségeinket... Fiatalok voltak... Úgy hevertek a földön, mint a szanaszét gurult krumplik... Ennek az asszonynak odaadtam az elbeszélését, hogy olvassa el, mire az egészet áthúzta, és hozott nekem egy beszámolót a hazafias munkájáról. „Ezt közöltesd – mondta –, a másikat pedig csak azért meséltem el neked, hogy megértsd, milyen szörnyű volt nekünk a háborúban." A saját igazságát követelte, úgy, ahogy ő értelmezte azt. Egyszerűen csak az életet akarta. De hogyan lehet megmagyarázni neki, hogy ez az élet túl van a művészet határain? A szerző önkényessége egyvalamiben nyilvánul csupán meg, hogy ezt az életet művészetté változtassa. De vajon a művészet megbirkózik-e a mi életünk egész szörnyűségével? Nyomban az „afgánok" után visszajön a háborúból a „csecsen" nemzedék. A puskás ember örökkévalónak tűnik."

(Enyedi György fordítása, Európa Kiadó, Budapest, 1999.)