hvg.hu: Hogy kezdtetek el közösen dolgozni a filmen Hajdu Szabolccsal?

Kisteleki Márton: Mindannyian a Metropolitan Egyetemre jártunk filmoperatőr szakra. Az egyetemen a rendezés kurzust Szabolcs tartotta nekünk. Először úgy volt, hogy az lesz a mesterképzésünk végén a vizsgamunkánk, hogy mindenki készít egy kisfilmet.

Simon Tamás: De ez technikai és financiális okokból nem valósult meg, viszont közben kitaláltuk, hogy mi lenne, ha az Ernelláék Farkaséknál című előadásával kezdenénk el foglalkozni. Mindenki kapna egy szekvenciát és akkor az lenne a vizsgafilmünk.

K. M.: Szabolcs meg elkezdett azon gondolkozni, hogy a darabot tényleg adaptálni kellene filmre, és mi lenne, ha együtt csinálnánk.

Fazekas István

hvg.hu: Ha vizsgafilmre nem volt pénz, akkor nagyjátékfilmre, hogy volt?

Szalai Márk: Ez nem egy kötelező feladat volt, pénz nélkül is mindenkinek hatalmas kedve volt hozzá.

Tóth Levente: Gondolj bele, ez nekünk mekkora dolog! Én például akkor találtam ki, hogy filmezéssel szeretnék foglalkozni, amikor megnéztem a Fehér tenyért (Hajdu Szabolcs korábbi mozija - a szerk.)

Konkol Máté: Augusztusban kezdtük el komolyabban előkészíteni a filmet. Ott például már tudtuk, hogy nem fér bele a költségvetésbe a helyszín bérlés. Itt jött, hogy Szabolcsék saját lakásában fogunk forgatni.

S. T.: Ráadásul mi nem csak operatőrök voltunk a filmben.

Egyik nap én fogtam a kamerát, másnap már a fókuszt húztam, harmadik nap meg csináltam a szendvicseket a stábnak.

hvg.hu: Egy filmnek viszonylag ritkán szokott 13 operatőre lenni. Ez mennyire nehezítette meg a munkátokat?

K. Kovács Ákos: Amikor kiderült, hogy itt tényleg ennyi operatőr lesz, elkezdtünk azon gondolkozni, hogy fogunk tudni egységes stílusban dolgozni.

hvg.hu: És hogy tudtatok?

K. K. Á: Először arról volt szó, hogy egy fő operatőrt még pluszba behívnak a filmbe, végül ez nem valósult meg, de így sokkal izgalmasabban alakult. Először Tóth Levente forgatott, szóval az elsődleges fényirányokat ő határozta meg, ez lett az alap. Aztán persze folyamatosan alakult a stílus és a hangulat, de Szabolcs ezeket előre nagyon jól kitalálta. Mint ahogy azt is, hogy legyen egy erős naturalista hangulata a filmnek.

Szerintem nagyon érdekes, hogyha ennyi szem van, mégis hogy tud a film egységessé válni. De ez is Szabolcs zsenialitása, hogy átlátta az egészet. Egyszerűen megszűnt a filmes hierarchia ami azért nagyon érdekes, mert a film egy olyan műfaj, amiről azt gondoltam, hogy csak hierarchikus formában tud működni. Viszont ezúttal nálunk nem volt.

hvg.hu: Ha egy ilyen erős koncepcióba szálltatok be, mennyi saját ötletet tudtatok hozzáadni?

K. M.: Miután kiderült, hogy ki melyik jelenetet fogja kapni, elolvastuk a forgatókönyvet és leültünk Szabolccsal átbeszélni, hogy nekünk milyen ötleteink vannak. Ő pedig ebből hol lefaragott, hol hozzátett.

K. K. Á.: Nekem apukám egyszer megkérdezte, hogy nem úgy van ez, hogy Szabolcs az operatőr, ti meg a kameramanok? Kicsit fájt a kérdés, de majdhogynem igazat kellett neki adnom. Ha valaki közülünk elkezd úgy igazán operatőrként jelen lenni, meg művészkedni,  akkor tönkreteszi az egészet. Szabolcs folyamatosan visszafogott embereket, meg pillanatokat. Volt, hogy túlkomponáltam egy képet, és akkor kérdezte, hogy muszáj ezt? Akkor esett le, hogy tényleg, itt van még 12 ember, aki máshogy csinálja. Szóval végülis az ő koncepciója csapódott le a munkánkban.

Fazekas István

hvg.hu: Az azért nagyon érdekes, hogy egy iskolai helyzetből, hirtelen kollégákként kellett együttműködnötök.

K. K. Á.: Az egyetemen Szabolcs volt az egyik legjobb pedagógus. Ráadásul sosem volt közöttünk az a klasszikus tanár-diák viszony. Mindig egyenrangú partnerekként kezelt bennünket.

Sz. M.: Belecsöppentünk a családjukba, azt éreztük, hogy tényleg úgy is kezelnek bennünket mintha hozzájuk tartoznánk.

Volt a forgatáson egy nagyon szép pillanat, amikor Szabolcs kisfiának, Zsigának a jelenet szerint aludnia kellett. Szabolcsék nagyon szépen elő is készítették, mert oda fektették le aznap délután, ahol a forgatókönyv szerint kellet elaludnia.  Könnyen el is aludt és akkor a teljes stáb, a forgó kameránál, lélegzet visszafojtva állt felette és nézte. Az nagyon meghatározó pillanat volt.

Így ajánlja a filmet Hajdu Zsigmond, a rendező fia, és a film egyik főszereplője:

Ennél cukibb filmajánlót még biztosan nem látott

"Szeretném, ha önök is megnéznék, mint én, mert ha nem nézik meg, akkor kimaradnak ebből az izgalmas filmből" - ajánlja Hajdu Szabolcs díjnyertes filmjét a rendező fia, Zsigmond.

hvg.hu: Karlovy Vary-ban láttátok először a kész filmet?

S. T.: Mátén kívül, aki az angol feliraton dolgozott, igen. De nagyon érdekes, hogy nem azt néztem, hol vannak benne bakik meg, hogy van bevilágítva. Egyszerűen csak vitt magával.

Fazekas István

hvg.hu: Az filmesként szintmérője egy filmnek, hogy vigyen magával, ne pedig szakmai szemmel nézd?

K. K. Á.: Igen. Pont úgy épült fel a film, ahogy anno Bereményi Géza tanította nekünk. Egyik percben fogtuk a hasunkat a nevetéstől, a másik pillanatban pedig jött a mély depresszió. Szabolcs tökéletesen csinálta.

A vetítés után  többen odajöttek hozzánk, és mondták  hogy egyszerre sírtak és nevettek, miközben mi is ugyanezt éltük át.

hvg.hu: Éreztétek a forgatás alatt, hogy ez a film jócskán túl fog mutatni egy iskolai feladatból indult szerelem filmezésen?

S. T.: Nekem ez az érzés már az első nap megvolt. Előtte úgy voltam vele, hogy forgatunk, aztán majd lesz valami. De annyira egyben volt a munka Szabolcs vezetésével, hogy mindenki megkomolyodott és elkezdett teljesen máshogy hozzáállni az egészhez.

K. K. Á.: Mindenki dolgozott már ezelőtt is filmekben,  de nekem nagyon furcsa volt látni rendezőt így dolgozni. Szabolcs elképesztő precíz instrukciókat adott nekünk, és önmagának is, mint a film főszereplőjének. Az egész forgatási kavalkádot olyan nyugodtsággal kezelte, hogy ez ránk is átragadt. Ő volt az ember, aki állt a hegy tetején és azt kiabálta, hogy gyertek fel és nézzétek meg, milyen szép innen a kilátás. Nekünk meg minden pillanatunk azzal telt, hogy másztunk fel hozzá, mentünk utána. Nagyon fontos, hogy egy forgatáson legyen egy ilyen ember, aki ott áll a hegy tetején és rá tudja venni a többieket, hogy menjenek utána.

"A volt kelet-európai országok infantilis állapotban vannak"

A modern kori rabszolgaságról szóló pusztai westernje, a Délibáb után a rendező családi kamaradrámát vitt filmre, és az Ernelláék Farkaséknál című alkotás megnyerte a versenykategória fődíját a Karlovy Vary-i filmfesztiválon. A rendező még a fesztivál előtt nyilatkozott a HVG-nek.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!