szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

Az 56-os forradalom kitörése előtti napokat új Mementó-sorozatunkban idézzük fel. Október 12-ével kezdjük a sort, amikor még nem a paksi atomerőműhöz, hanem a csillebérci kísérleti reaktorhoz várták a berendezéseket a magyar építők. De a következő részekben lesz szó a tanárok óraszámcsökkentéséről, a szíriai kormányválságról és a kínai kapcsolatok erősítéséről is.

„Fél éven belül megérkezik a Szovjetunióból a magyar atomreaktor teljes berendezése” – írta a kommunista pártlap, a Szabad Nép 1956. október 12-én. Az MTI alapján készült tudósítás tehát nem a hetvenes évekből való, amikor is Paksra várták a szovjet energiaipari fejlesztéseket. A forradalom előtti napokban még „csak” a csillebérci kísérleti reaktort építették, amelynek teljes műszaki felszerelését a Szovjetunióból várták a beruházók. Ez volt ugyanis az első hazai kísérleti nukleáris reaktor.

„A berendezés tervei is a Szovjetunióban készülnek, ehhez azonban nagy segítséget nyújtanak a magyar szakemberek, akik a tervek kidolgozásánál a magyar viszonyoknak megfelelő javaslatokat tettek. A tervek végső kidolgozására és a berendezések szállítására vonatkozó megállapodás érdekében Pálfalvi Lajos, a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium főosztályvezetője és Domány Pál főmérnök, a Szovjetunióban járt. Pálfalvi Lajos csütörtökön tért vissza Budapestre és beszámolt arról, hogy a magyar mérnököknek az atomreaktorra vonatkozó terveivel a szovjet szervek egyetértettek. Megállapodtak abban is, hogy az atomreaktorhoz szükséges berendezések javarészét az év végére, a fennmaradó részt pedig legkésőbb fél éven belül, tehát március végére szállítja a Szovjetunió.”

Persze hamarosan kiderült, hogy az építkezéssel nincs minden rendben. Október 14-én a Szabad Nép – amely a 2016-os, a Népszabadság felfüggesztésekor nyilvánosságot kapó politikai véleményekkel ellentétben ekkor sok olyan eseményről beszámolt, amiről korábban egy kommunista hivatalos pártlap aligha írt volna – arról tudósított, hogy akadozik az anyagellátás az építkezésen. Eredetileg november 15-én tervezték (volna) megkezdeni az atomreaktor vasszerkezetének a készítését. Az építkezés kivitelezője a 44. számú Állami Építőipari Vállalat volt.

Bár a Szabad Nép hangvétele 1956 októberében sokkal szabadabb volt, mint korábban, azért a régi „termelési riportok” hangulata érezhető a vasárnapi cikken is: „Az építők most a laboratórium falait húzzák és úgy tervezik, hogy október végéig elérik az épület második emeleti tetőszintjét. A laboratóriumhoz csatlakozó csarnok vasszerkezetét a Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat készíti.”

Ám a cikk mégsem klasszikus termelési riport, a lelkesedés hiányzik belőle, sőt, a hiányosságokról több szó esik benne: „Az atomreaktor építői ez ideig nem kapták meg az Ózdi Kohászati Üzemektől sem az U-, sem az I-vasakat, amelyekből a mű vasablakai, illetve a vasszerkezet gerendái készülnének. A Lőrinci Hengerműtől pedig 60 tonna durva lemezt várnak, ugyancsak az atomreaktor építéséhez. A vasanyagok hiánya hamarosan érezteti hatását, ezért az építők gyors intézkedést kérnek a KGM illetékes szerveitől.”

©

Vagyis jól látható, a forradalom előtti napokban a közhangulat és a sajtó hangvétele is egészen más volt, mint amit a sematikus vélemények sugallnak egy mindenkori kommunista diktatúráról.

Más kérdés, hogy az állami tulajdonú vállalatok képtelenek voltak a határidőket teljesíteni, a megrendeléseknek időben megfelelni. A hiánygazdaság, a bürokratikus tervgazdasági utasítások továbbra is sokszor megbénították a termelést. A gyárak sokszor azt sem tudták, hogy melyik minisztérium utasításait hajtsák végre (ez különösen így volt például az olyan üzemeknél, amelyek hadiipari megrendeléseket is teljesítettek). Germuska Pál gazdaság- és hadtörténész A magyar középgépipar című könyvében beszámolt olyan esetekről, amikor az Országos Tervhivatal által megállapított tervtől a hadiipari és polgári termékeket egyaránt gyártó cégeknek sokszor el kellett térniük, méghozzá a honvédelmi tárca rendkívüli utasításai miatt.

A gazdasági nehézségeket az 1956 júliusában hatalomra került régi-új kommunista vezetők igyekeztek szépíteni. (Júliusban a szovjet kiküldött, Mikojan lemondatta Rákosi Mátyást, de a helyére a tétovázó Gerő Ernő került pártvezérnek. Ekkor kezdett újra erősödni a politikai csúcsvezetésben Kádár János pozíciója, és – ha alacsonyabb, élelmiszeripari miniszteri rangban is – de ekkor tűnt fel Nyers Rezső is a politikai elitben.)

A gazdasági nehézségekről így írt 1956. október 12-én a Szabad Nép, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának üléséről beszámolva: a testület az előző napon az 1955. évi zárszámadást (az előző év költségvetésének teljesülését, végrehajtását) tárgyalta. A jelentéshez Tímár Mátyás pénzügyminiszter-helyettes több kiegészítést fűzött. (Tímár Nyershez hasonlóan majd a hatvanas években fut be karriert, de a „reformcsapat” tagjai közül ő lesz az, aki a hetvenes években – a reform leállításakor – „felfelé bukik”, és a Magyar Nemzeti Bank elnöke lesz.)

A miniszterhelyettes szerint „az elmúlt évben számos tekintetben javult a pénzgazdálkodás, különösen vonatkozik ez a vállalati gazdálkodásra. Míg 1954-ben a vállalatok nem teljesítették a pénzügyi terveket és sok vállalat veszteséggel dolgozott, tavaly az állami vállalatok lényegében teljesítették pénzügyi terveiket. Utalt a munkafegyelem megszilárdulására, a műszaki fejlesztésre hozott intézkedésekre és a vállalatfejlesztési alap bevezetésére.  A vállalatok eredményesebb gazdálkodásához nagymértékben hozzájárultak a reálisabb tervek is.”

A sikerpropagandára azonban az akkori kormánypárt, a fellazulóban lévő MDP képviselői nem reagáltak lelkesedéssel, sőt erről még a Szabad Nép is beszámolt. Földvári Rudolf országgyűlési képviselő például bírálta a jelentést. Szerinte „az elért eredményeket szerényebben kellett volna megfogalmazni. Sokkal kritikusabban, őszintébben kellett volna felvetni a bizottság előtt azokat a nagyon komoly fogyatékosságokat és bajokat, amelyek a kétségtelen eredmények mellett tavaly is megvoltak és jórészük ma is fennáll a népgazdaságban.”

Földvári „nem akárki” volt az MDP-ben. 1954-56 között Borsod megyei párttitkár. Fiatal káderként meghívták Moszkvába 1953-ban, amikor Sztálin halála után Berija, Malenkov és Hruscsov megalázta Rákosit és leváltotta a miniszterelnöki székből (a posztra Nagy Imrét nevezték ki). Földvári nemcsak az 56-os forradalom előtt volt azonban aktív. A forradalom idején aktívan részt vett az eseményekben, a Borsod megyei munkástanács vezetőségi tagja volt, később letartóztatták, és életfogytiglani börtönre ítélték, ahonnan amnesztiával szabadult.

A szerző az 1956-os Intézet munkatársa.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Visszakapta a TheVR az Apple miatt letiltott Twitch-csatornáját

Visszakapta a TheVR az Apple miatt letiltott Twitch-csatornáját

Koronavírus miatt került kórházba a pécsi polgármesteri hivatal egy dolgozója

Koronavírus miatt került kórházba a pécsi polgármesteri hivatal egy dolgozója

A spanyol miniszterelnök szerint 3 millió fertőzött van az országukban

A spanyol miniszterelnök szerint 3 millió fertőzött van az országukban