szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Száz évvel ezelőtt éppen húsvétkor tartott titkos kongresszust a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A tömörülés bizonyos érdekei hiába vágtak egybe az egész Monarchia hadicéljaival, a nyilvánosság elé nem léphetett a magyar kormány tiltása miatt. Nagypénteken az USA belépett az első világháborúba, közben Oroszországban liberális reformokat helyeztek kilátásba és még a német császár is a választójog kibővítését javasolta.

Az első világháború tombolása közben – a harcok végére 1,7 millió orosz esett el és 4,9 millió sebesült meg -, 1917 februárjában a cári birodalom fővárosában forradalom tört ki, a forradalmat nem is sejtő orosz uralkodó márciusban lemondott, az önkényuralom összeomlott. Mementó-sorozatunk idei első két részében erről számoltunk be, meg arról, hogy sokan az angol kormány mesterkedését látták az események hátterében.

Az angolok rendkívül aktívak voltak Péterváron a februári forradalom időszakában. A korabeli sajtó számtalan pletykát, híresztelést – ma már jobbára ellenőrizhetetlen értesülést írt meg az angolok szerepéről. Így például felmerült, hogy ha az oroszok nem bírnának a keleti fronton a németekkel, akkor angol csapatok és haditengerészeti egységek szállnák meg Oroszország északnyugati részén, a Finn-, illetve a Rigai-öbölben számos szigetet, és ott haditengerészeti támaszpontokat alakítanának ki.

Az is felmerült a Pesti Hírlap korabeli tudósításaiban, hogy a cár bukása előtt az angol nagykövet arra akarta rávenni az orosz uralkodót, hogy száműzze a saját – németbarát – feleségét. Sokkal valószínűbb értesülés lehetett az, amely a Manchester Guardianra és az angol parlament alsóházi vitájára hivatkozik, miszerint Milner lord pétervári küldetésekor a britek reformokra, a Dumával való kiegyezésre és a Dumának felelős kormány kinevezésére akarta rábírni a cárt. Ám az uralkodó erre nem volt hajlandó, s Milner Pétervárról való elutazása után pár nappal kitört a forradalom.

Ám csakis palotaforradalomnak nem nevezhetjük az 1917. februári pétervári eseményeket. Több százezren sztrájkoltak, nők tüntettek a nőnapon, hozzájuk fegyvergyári munkások csatlakoztak, majd a pétervári katonák is a forradalom mellé álltak.

Egy későbbi hírből kiderül, hogy az angolok tudhattak a munkásszerveződésekről, és ezért igyekeztek a cárt reformokra bírni – hiába. E vádakat a brit nagykövet, Buchanan ellen a mensevik vezető, Szkobelev fogalmazta meg az 1917. március 27-ei Pesti Hírlap szerint.

Az események ezek után két szálon bonyolódtak: Péterváron egyrészt az addig csak formális szerepre kárhoztatott törvényhozás, a Duma tagjaiból álló ideiglenes kormány alakult. A Lvov herceg vezetésével megalakuló kabinet az angol háborús célokat támogatta. A brit parlament nyilatkozatban üdvözölte március 22-én az orosz forradalmat és „szabad intézményeit”.

Forradalmárok Oroszországban 1917 áprilisában.
©

Ugyanezen a napon, március 22-én viszont a francia Le Temps „nagy veszedelemről” számolt be Oroszországból: „Nem lehet megérteni, minő jogon diktál a munkások és katonák bizottsága olyan határozatokat, amelyekről bizonyos, hogy nagyon zavaros körülmények között hozattak.”

A Temps jól látta a helyzetet: Péterváron ugyanis kettős hatalom alakult ki. A munkás- és katonatanács (a petrográdi szovjet) vezetői ellenőrizték a postát, a vasutat és távíróvonalakat. A szovjet a mérsékeltebb munkásmozgalmárok, a mensevikek kezében volt 1917 elején. A munkások azonban kevésbé voltak lelkesek a háború folytatásától, hol békét követeltek, hol esetleges a védekező háborút támogatták. Májusban a mensevikek már az ideiglenes kormány mellé álltak, de március végén, április elején még a helyzet állandóan változott.

Béke vagy háború?

Ezzel szemben a Pesti Hírlap szóhasználata szerinti maximalisták (őket ma bolsevikként emlegetjük) a „szocialista munkástanács vezetőit” aggasztották: „Az a veszély fenyeget, hogy a maximalisták, akik nagyon erősen dolgoznak a béke érdekében, az összes munkásokat magukkal ragadják.”

Az ideiglenes kormány pedig közben az antant nyomása és a változó munkáskövetelések között próbált egyensúlyozni. A mensevikek a védekező háború folytatását még hagyták volna, de Miljukov 1917 áprilisában tett nyilatkozatát a háború expanziójáról már elutasították, és az annexió és hadisarc nélküli békét követelték.

A németek számára – és a magyar parlament számára is, ahogy az ellenzék által benyújtott nyilatkozat megfogalmazta – létfontosságú lett volna a mielőbbi béke, hiszen 1917 húsvétján, nagypénteken az USA belépett az első világháborúba, ezzel gyakorlatilag megpecsételte a központi hatalmak, Németország és Ausztria-Magyarország sorsát.

Apponyi a magyar integritásról

A magyar parlament még az ellenzék indítványát is elfogadta ekkor, a Pesti Hírlap április elsejei lapszáma szerint. Az Apponyi Albert gróf, továbbá a polgári politikus Vázsonyi Vilmos és a függetlenségi párti Károlyi Mihály gróf (ők akkor egy oldalon álltak) terjesztette elő – sokak mellett - a javaslatot, amely üdvözölte az az „új Oroszországot”, és a magyarok békekötési készségét is hangsúlyozta. Ám Apponyi gróf a parlamentben ezt mondta a javaslatukról: „Magyarország kész a további harcra is, ha integritását fenyegetik”.  

Apponyi Trianonban elmondott híres beszéde is részben ezen a gondolaton alapult, miközben az antant hatalmai már 1916-17-ben eldöntötték: az Osztrák-Magyar Monarchiát nem hagyják meg addigi formájában. Így Apponyinak már esélye sem volt a helyzet gyökeres megváltoztatására az 1920-as békekonferencián.

Ez különösen annak fényében fontos, hogy az orosz ideiglenes kormány antantbarát külügyminisztere, Miljukov több nyilatkozatából összeállt a kép: az orosz diplomácia irányítója elárulta, hogy önálló csehszlovák és jugoszláv állam kialakítása az új orosz kormány célja. „A német Ausztriát és Magyarországot ethnográfiai határai közé kell korlátozni. Az olaszokat Olaszországgal, a románokat Romániával fogják egyesíteni.”

Miljukov azonban „túl sokat beszélt” pár nap múlva „főnöke”, Lvov herceg aláírásával újabb kormánynyilatkozat jelent meg, amely a pétervári szovjet követeléseit is igyekezett figyelembe venni, s alapvetően az „orosz nép döntésére” bízta a háború folytatásának ügyét, miközben egyidejűleg hangoztatta azt is, hogy Oroszország teljesíti az antant felé vállalt kötelezettségeit is.

A németek átdobják Oroszországba Lenint

A németek ekkor kritikus lépést tettek. Fritjof Meyer politológus és a Spiegel újságírója Az első világháború – A XX. század őskatasztrófája című, 2010-ben magyarul is megjelent tanulmánykötetben írja, hogy ekkor Svájcból átszállíttatták Németországon, Svédországon és – az autonómiája visszaállítására készülő – Finnországon keresztül Oroszországba Lenint.

Diákok a moszkvai Lomonoszov Állami Egyetem orosz nyelv és irodalom felvételijén 1975 júniusában.
©

A bolsevik vezető feladata kimondatlanul is az volt, hogy bomlassza fel a keleti frontot. Lenin a petrográdi Finn pályaudvarra érkezve, 1917. április 17-én azonnal proklamálta is a háborút folytató ideiglenes kormány megbuktatását. (Meyer tanulmányát, miszerint Lenin német ügynök lett volna, korábban már a hvg.hu-n is ismertettük, az ezzel ellentétes magyar történészi álláspontot is bemutatva.)

Ludendorff, a német hadsereg 1917-es parancsnoka, így vélekedett: „Katonailag Lenin odautazása indokolt volt, Oroszországnak buknia kellett. Kormányunknak azonban vigyáznia kellett, nehogy mi is bukjunk.”

Vilmos császár kiterjesztené a választójogot

Ludendorff ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy a bolsevizmus szellemének kiszabadítása a palackból nagyon veszélyes volt a német autoriter rendszer számára is. Nem véletlen, hogy II. Vilmos császár egy április 8-i hír szerint elrendelte, hogy kancellárja dolgozzon ki porosz választójogi reformot, és a reform célja az legyen, hogy szélesítsék ki a választójogot Poroszországban.

Vilmos császár persze nemcsak az orosz forradalom miatt lett engedékeny: április 6-án, nagypénteken beállt a német-amerikai hadiállapot, Wilson ekkor írta alá a hadiállapotról szóló proklamációt. Az amerikai képviselőház pedig 373:50 szavazattal döntött a háború mellett.

Egyetemi autonómia Oroszországban

Oroszországot az ideiglenes kormány igyekezett liberalizálni ezekben a napokban: 1917 áprilisában számos korábbi, polgári jogokat korlátozó tilalom feloldására készült az igazságügyi miniszter, Kerenszkij. Törvényjavaslatot készített elő, „amely minden osztály-, vallás- és nemzeti egyenlőtlenséget meg fog szüntetni” – írta a Pesti Hírlap. Lvov herceg pedig április 5-én közölte egy küldöttséggel, hogy az alkotmányozó országgyűlésre szóló választásokon a nőknek is lesz szavazójoguk.

Egy április 7-i hír szerint „a közoktatásügyi miniszter bizottságot nevezett ki a felsőbb oktatás reformjának keresztülvitelére. Az egyetemek autonómiát fognak kapni.”

Gróf Tisza István
©

Mindeközben Magyarországon…

Mindeközben Magyarországon az a Tisza István kormányzott, akinek a kultusza a 2010-es években erősödött fel itthon. Ő nem hajlott azonban a reformokra.

Fő ellenfele, a Függetlenségi és 48-as Párt élharcosa, Károlyi Mihály gróf ekkor követelte ismét az általános és titkos választójog bevezetését. Tisza egy ideig ellenállt, majd 1917 májusában, az ellene szervezett tiltakozó tüntetések hatására megbukott.

Titokban tanácskoztak a szocdemek

A Pesti Hírlap április közepén írt vezércikkéből egy korábbi, húsvéti (1917. április 8-9-ei) eseményre is fény derült: „Most került csak nyilvánosságra a tény, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt húsvét két napján titokban országos kongresszust tartott Budapesten, mely manifesztumszerű határozatában állást foglalt a béke, az orosz forradalom s a magyar demokrácia kérdéseiben.”

A lap szerint „Magyarország demokratikus átalakulása ép oly természetes folyománya a háború tanulságainak, mint nemzeti megerősödése. De a közvélemény egyikre sem lát hajlandóságot a mai párturalmi kormánytól, amely csak a régi szellemben akar tovább kormányozni. S amidőn szociáldemokratáink a politikai szabadság biztosítását, az egyesülési és gyülekezési jogot s a sajtószabadságot kérik, akkor nem exkluzív pártkívánságot, hanem rég hangoztatott nemzeti közóhajt fejeznek ki.”

A vezércikk szerint e „rendezetlen állapot valósággal komikus színt kapott most, mert a szociáldemokraták csak titkos kongresszust tarthatnak akkor is, mikor határozatukkal tulajdonképpen a központi hatalmak hivatalos álláspontját támogatták s mikor ezt az állásfoglalást tüntető nyilvános kongresszuson nem megakadályozni, hanem félhivatalosan rendezni kellett volna.”

A lap szerint „nem kell félni a sajtószabadság visszaállításától, ami alatt nem a tisztán katonai célzatú cenzúra eltörlését értjük, mert erre háborúban szükség lehet, hanem a Tisza-féle reakciós sajtótörvény hatályon kívül helyezését”. Jellemző a korabeli cenzúrára, hogy a cikk utolsó bekezdése, a kihúzott sorok helyén nagy fehér folt tátongott.

A szerző az OSZK – 1956-os Intézet munkatársa.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Aegon: Csak a név változik, az ügyfeleknek nincs teendőjük

Aegon: Csak a név változik, az ügyfeleknek nincs teendőjük

A társas vadászatokra nem vonatkozik a gyülekezési tilalom

A társas vadászatokra nem vonatkozik a gyülekezési tilalom

Fittipaldi helyettesíti a megégett Grosjeant a következő F1-es futamon

Fittipaldi helyettesíti a megégett Grosjeant a következő F1-es futamon