„A politika tönkreteszi-e a jellemet? Apa szerint igen, hiszen ez a küzdelem éppen a legrosszabb tulajdonságokat hívja elő az emberből, aki ráadásul, hogy megvédje magát, hajlandó alantas eszközökhöz nyúlni” – idézi az e heti HVG Paul Adenauer, Nyugat-Németország első kancellárja fiának naplóját. Az ötven évvel ezelőtt elhunyt Konrad Adenauer és katolikus pap fia sokat és sokszor beszélgettek, ezeket a diskurzusokat rögzítette a közelmúltban előkerült naplójában Paul.

Hogy a politika jellemromboló hatását magára is értette volna az első nyugatnémet kormányfő, arról már nem tudósítanak a fiától származó sorok. De hogy Adenauer nem vetette el teljesen az „alantas eszközök” használatát, arról is – ugyancsak a minap nyilvánosságot látott, eddig titkos – feljegyzések tanúskodnak.

A kancellárián zajlott beszélgetések emlékeztetői, hírszerzői jelentések, a Kereszténydemokrata Párt (CDU) vezetőivel folytatott megbeszélések írásos nyomai szerint a kormányfő nem volt annyira finnyás, hogy ne vette volna igénybe például a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) egyik vezető politikusának szolgálatait, aki félhavi miniszteri fizetésnek megfelelő összeg fejében rendszeresen tájékoztatta őt a pártja elnökségében történtekről. Például 1961-ben, a koalíciós tárgyalások előtt, aminek köszönhetően Adenauer úgy ülhetett le a tárgyalóasztalhoz, hogy tudta, nyugodtan diktálhatja a feltételeket, a szabaddemokraták bele fognak menni.

De mindent tudott a szociáldemokraták (SPD) elnökségi üléseiről is. „Világos, hogy van ott valakink, aki beszámol a történtekről” – nyugtatta pártbéli vezetőtársait, akik egy tervezett intézkedés előtt – arról volt szó, hogyan lehetne a túlontúl kormánykritikus ARD közszolgálati televíziónak valami ellenpólust teremteni – aggódtak, mit szólnak majd ehhez a szocik. De fölöslegesen, hiszen Adenauer már képben volt.

A hírszerző szolgálat is rendszeresen szállította neki az információkat a szociáldemokrata vezetőkről. Sőt, a Wehrmacht egykori titkosszolgálati vezérőrnagya is bejáratos volt a kancelláriára, amelynek főnöke pedig Hans Globke, a náci belügy egykori tisztviselője, a nürnbergi törvények kommentárjainak, végrehajtási utasításainak megfogalmazója volt.

Mindez nem nagyon érdekelte Adenauert: „Az ember addig nem önti ki a piszkos vizet, amíg nincs tiszta” – mondta megdöbbentő racionalitással.

Adenauer pályafutásáról kétes ügyeiről a HVG-ben olvashat bővebben.