Bánfalvi Eszter az Alföldi-féle Nemzeti Színházból került Szombathelyre, a Jordán Tamás vezette Weöres Sándor Színházba, és ott is hasonló helyzetbe került, mint a fővárosban: ezúttal is beleállt egy küzdelembe.

„Sokszor úgy éreztük, hogy nem szakmai alapon dőlnek el a dolgok, egy politikai játszma bábfigurái vagyunk. Jó érzés volt megélni a társulatban az összekapaszkodást. Nagy dolog, hogy a szakma, a társulat és a közönség hangja erősebbnek bizonyult. A színházak körüli hatalmi harcok pusztítóak. Ma a kultúrának körömpiszoknyi az értéke, pedig ez a terület lehetne a társadalom legfontosabb hosszú távú befektetése. Hiszen általa lesznek a fiatalok önállóan gondolkodó, kreatív és nyitott felnőttek.”

A pályán vagyok, fontos feladatokat kapok. Úton vagyok

– mondja pályája jelenlegi állásáról.

Bánfalvi Eszter

Fazekas István

„Dolgoztam családsegítőben, ez meghatározó szelete az életemnek” – mesél társadalmi érzékenységéről, „A szüleimtől örököltem egyfajta szociális érzékenységet, ez nem könnyű puttony. Sokszor szégyellem magam. Tömegével látok embereket, akik számára elérhetetlen az, ami nekem természetes. Hogy bevásárolok és jóllakom. Naponta megyek el emberek mellett, akiknek kórházban vagy idősek otthonában lenne a helyük. Erről gyakran jut eszembe néhány fotó a háború idejéből: éhen halt emberek fekszenek az utcán, a járókelők pedig elmennek mellettük. Én most is így érzem magam: elmegyek a haldoklók mellett.

Júniusban a Budapest Pride műsorvezetőjének kérték fel: „Miért kellene büszkének lenni arra, hogy valaki meleg? És miért kellene szégyellni? Legyen már ez természetes, mint sok más országban. Erről szól ez a rendezvény: az elfogadásról”, mondja a színésznő, aki jelenleg az Alföldi rendezésében készülő Hegedűs a háztetőn musicalt próbálja.

A teljes interjút a holnap megjelenő HVG hetilapban olvashatja.

hvg