Az úgynevezett Frauenkloster Bühel ('a női kolostor halma') területén ma erdő áll, kétezer éve azonban még népszerű zarándokhely volt. A szentélyt egy több száz méter hosszú, 80 centiméter vastag fal vette körül, mely vélhetően két méter magas lehetett.

A szent kultuszhely első virágzása az időszámítás előtti első századra tehető. A nyomok arra utalnak, hogy az időszámítás előtt 16-ban történt római hódítás után a szentély továbbra is fogadta a hívőket, legalábbis a régészek nem találtak arra utaló jeleket, hogy megszakadt volna a működése. Úgy vélik, gyorsan alkalmazkodott a rómaiakhoz és azok új isteneihez.

Az ORF televízió szerint több száz, istenségeket ábrázoló figura is felszínre került. Az ón-ólom ötvözetből készült kis fogadalmi szobrocskák lefedik szinte a teljes antik istenvilágot az istenek atyjától, Jupitertől és feleségétől, Junótól kezdve Merkúron, a kereskedelem istenén, Vénuszon, a szerelem istennőjén és Marson, a háború istenén át egészen Viktóriáig, a győzelem istennőjéig.

A legtöbb szobor a római hódítás utáni első századból származik. Számos érmét is találtak, melyek áldozati adományként kerülhettek a szentélybe.

A Gerald Grabherr vezette régészeti csoport a szentélytől kissé távolabb egy templom alapjaira bukkant. A templomépületet magát valószínűleg fából emelték. A szakértők szerint a templom látótávolságban volt Aguntum római várostól, és főként az egyszerű nép használta.

Az ORF szerint az ásatások augusztus elejéig tartanak.

(Fenti képünk illusztráció.)