Kilencvennégy éves korában elhunyt Jeruzsálemben Simcha Rotem, a varsói gettólázadás utolsó túlélője. A gettólázadás 1943. április 19-én tört ki, amiért a nácik megindították a gettó felszámolását, hogy annak teljes lakosságát koncentrációs táborokba szállítsák.

Rotem a Zsidó Harci Szervezet (ZOB) nevű ellenállási mozgalom tagja volt, a lázadás idején a szervezet fő futáraként küzdött a nácik ellen, egyfajta közvetítői szerepet játszott a gettó és Varsó nem zsidó részei között.

Jürgen Stroop SS-tábornok, a gettó felszámolásának felelőse az ellenállásra reagálva elrendelte a terület leégetését: épületet épület után gyújtottak fel a nácik. A felkelés során több ezer zsidó halt meg, sokan bennégtek a házakban vagy megfulladtak a füstben.

A felkelés május 16-áig tartott, és az alig felfegyverzett, utánpótlást nélkülöző ellenállás teljes felszámolásával végződött. A varsói gettófelkelés az első tömeges megmozdulás volt a náci megszállás ellen Európában.

Rotemnek sikerült megszöknie a városból, de folytatta a harcát a zsidó ellenállás berkein belül, segítette a lengyel fővárosban bujkáló zsidókat, és részt vett az 1944-es varsói felkelésben is.

Reuven Rivlin izraeli elnök és Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő egyaránt tisztelettel adózott Rotemnek, a miniszterelnök a Twitteren azt írta, hogy a veterán „nácik ellen harcolt, zsidókat mentett... hősies történetét pedig számos izraelinek továbbadta”.

Az úgynevezett Jom Hásoát, a pusztítás gyásznapját a zsidó naptár szerinti niszán hó 27. napján tartják meg Izraelben és szerte a világon a varsói gettólázadás kitörésének napján. Az izraeli kormány 1951-ben hozott döntése értelmében minden évben ilyenkor emlékeznek meg a második világháború hatmillió zsidó áldozatáról.