„A tízparancsolat több évezredes vezérlő csillag, amely megmutatta az embereknek, hogyan kell élni. Az foglalkoztatott, hogy létezik-e ma számunkra ilyen általánosan érvényes erkölcsi mérce. Sokat beszélünk olyasmikről, hogy keresztény, meg nemzeti, meg liberális értékrend. Igazából nem is tudom, mit jelentenek. Leginkább üresen kongó, tartalom nélküli kifejezések, mindenki azt pakol bele, amit az érdeke éppen megkíván. De vajon a tízparancsolat lehet-e általánosan érvényes erkölcsi útmutató? Hogyan állunk mi a parancsolatokkal? Mennyire vagyunk képesek betartani?” – mondja a HVG e heti számában Székely Csaba a Radnóti Színházban decemberben bemutatott 10 című drámájáról.

Székely szerint egyébként sokkal morálisabbak vagyunk, mint gondolnánk. „A televízióban vagy az interneten leegyszerűsítő képet látunk a társadalom működéséről. A közszolgálatin a gonosz migránsok és a gonosz Soros állnak szemben a messianisztikus kormánnyal, az ellenzéki sajtóban pedig mindenki gazember, aki a hatalom körül felbukkan. Vannak élethelyzetek, amelyekre az emberek morálisan reagálnak. Mindenki mentőt hív, ha egy idős asszony összeesik mellette.”

Hozzáteszi azonban, hogy minél közelebb áll valaki a hatalomhoz, annál jobban torzul a személyisége, és – bár a lelke mélyén ott van - annál inkább elhomályosul benne a jóra való hajlam.

A drámaíró, mint mondja, nem fél a cenzúrától, kimondja, amit gondol – ettől azonban sokan tartanak ma Magyarországon, ahol öncenzúra működik. „Intézményvezetők, értelmiségiek félnek attól, nehogy olyasvalamit mondjanak, ami a hatalmat sérti, mert beindulhat ellenük a karaktergyilkos gépezet.”

Emiatt előfordult, hogy kihátráltak magyar művészek, intézmények a vele való együttműködésből.

„Az alkotók ügyelnek rá, nehogy a liberálisként megbélyegzett oldalhoz kapcsolhassák őket. Megjelenni a Magyar Idők feketelistáján egzisztenciális vészhelyzet. Sokak szerint Magyarországon már a színház is egyre óvatosabb.”

A teljes interjút a HVG e heti számában olvashatják, amiben szó van arról a romániai botrányról is, ami a december 1-jén a sepsiszentgyörgyi román színházban bemutatott Nu chiar 1918 (Nem kimondottan 1918) című színdarabja körül történt, amikor Székelyt irredenta és románellenes írónak nyilvánították.

HVG