A Magyar Hangnak adott interjút Alföldi Róbert, aki nemrég tért haza Ecuadorból. Beszélt a dél-amerikai ország nyitottságáról, az értelmiség felelősségéről, a taotámogatás eltörléséről és a hazaszeretet kisajátításáról is. A független színházak kivéreztetéséről azt mondta a rendező, hogy a kultúra és igazán az élet minden területéről el akarják tüntetni a társadalmi reflexiót.
De nem csak a kritikát, már a kérdésfelvetéseket is megpróbálják elfojtani, mert az szembenézésre kényszerít. Az a legnagyobb baj, hogy a rendszerváltás óta eltelt harminc év alatt nem tanították meg nekünk, hogyan kell egy demokráciában és a demokráciával élni, kinek milyen feladatai, lehetőségei vannak. Nem tudjuk, hogyan védjük meg magunkat, milyen valódi és felelős kötelezettségeink és jogaink vannak. Mostanra pedig már eljutottunk odáig, hogy már nincs, ami megvédjen. A szorongó, elveszett emberek igénylik, hogy megmondják nekik, merre menjenek. A hatalomnak ezért sincs szüksége önálló, gondolkodó lényekre. Az oktatásban, a kultúrában egyértelműen minden erre utal.
Alföldi néhány éve egy interjúban azt mondta, hogy amíg hagyják dolgozni, itthon marad. Most úgy fogalmazott, az ember megpróbál megtenni mindent, hogy legyen egzisztenciális tartaléka, amely bizonyos ideig kitart. „Nem panaszkodom, de körülöttem nagyon érezhetően szűkül a tér.”
