Néhány órával a bemutató előtt mondta le a Delila című Molnár Ferenc-darabot a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, miután a szerző örökösei a rendezés formabontó, az eredeti anyagot szabadon értelmező megközelítése miatt letiltották azt. A Népszava a darab rendezőinek egyikével, Mohácsi Jánossal készített interjút, és beszélte át a történteket.

Mohácsi Jánost érezhetően felháborította a Molnár-örökösök döntése, még úgy is, hogy több hét, hónap után történt, ami történt.

Most is dühös vagyok. Jelentettek már fel még a kaposvári pártbizottságon a rendszerváltás előtt a Bánk bán miatt, de ilyen, mint most, még sosem fordult elő

– mondta.

A Delila Molnár Ferenc utolsó előtti műve, Mohácsi szerint „nem véletlenül nem ismerik. Nem hinném, hogy ott a helye a szerző parádés darabjai között”. Szerinte a színház abban a tudatban kérte fel a rendezésre, hogy egy több mint nyolcvanéves színmű nem marad változatlan, ha hozzányúl. A szövegkönyv napról napra változott a főpróbahétig – „nem titok, hogy mindig így dolgozunk” – mondja Mohácsi.

Az örökösök nyár közepén küldték vissza a példányt, amelyben bejelöltek bizonyos szavakat, amelyek nem tetszettek nekik, ezeket javították. Ezek után jelentették be, hogy az eredeti szövegből csak húzni lehet – mondta Mohácsi.

„Én abban a hitvitában, hogy megszentségtelenítjük-e Molnár szellemét, nem szerettem volna részt venni. (…) Nem hiszem, hogy Molnár szellemisége sérülne, ha hozzányúlok. Azt hiszem a pályámon eddig sikerült bebizonyítanom, hogy jól nyúlok a darabokhoz. Závada Pál például azt mondta, hogy boldog lehet az az író, akinek a művét mi Istvánnal (Mohácsi István dramaturg – a szerk.) a kezünkbe vesszük” – fejezte ki értetlenkedését Mohácsi János.

A rendező szerint a változtatásokkal a szerző szellemisége nem sérült, a színház pedig már úgy tűzte ki a darabot, hogy Molnár nyomán készült, és a címe is más lett: A tétova menyasszony.

Kirják Róbert igazgató azonban a városvezetéssel történt egyeztetése után végül úgy döntött, nem kockáztatja meg a jogsértés lehetőségét.

Arra a kérdésre, hogy érez-e valamilyen felelősséget az ügyben, Mohácsi János azt mondta:

Nem. Az én dolgom az, hogy a szöveg alapján a legjobb előadást adjam a nézőnek; én nem teremőr vagyok egy szövegmúzeumban, hanem rendező.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: