Janisch Attila úgy látja, hogy "Gothár Péter szégyenletes és eléggé el nem ítélhető ügyét" szándékosan egyre dagasztják a kormánylapok. Mint írja, "a Gothár-ügy kifejezetten az ölükbe hullott, hullajtott mentőesemény, amelyre ráakaszkodva próbálják lemosni magukról a Borkai-ügy összes erkölcsi mocskát, illetve elűzni az önkormányzati választásokon elszenvedett vereség másnaposságát."

A rendező hangsúlyozza, hogy "Gothár Péter tettére nincs felmentés, nem lehet semmilyen magyarázat, hiszen az efféle tetteket nem lehet eléggé elítélni és a hasonló cselekmények elkövetésének megelőzéséért mindent meg kell tenni. De ez nem jogosíthat fel senkit arra, hogy intézményeket és azok munkatársait egyénenként vagy kollektív módon (az SZFE esetében mindjárt az egész tanári kart) rágalmazza, gyalázza, róluk valótlanságokat közöljön véleménynek álcázott tényállításként."

A kormánylapok – magyarázza – nem állnak meg Gothár tetteinél, hanem a fókuszt mind jobban áttolják a baloldali politikai térfélre. Kezdve ezt a "balliberális színház csúcsintézményének" tartott Katona József Színház egészének, de különösképpen az igazgató Máté Gábor személyének rágalmazásával, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem  jogszerű intézkedéseinek prejudikáló és rágalmazásokkal teli támadásával és minősítésével" – írja a rendező, felidézve az elmúlt napok támadásait.

"A szélsőségesen elfogult politikai műsoraikban szolgálatba helyezték magukat a jobboldal hírhedt megmondó emberei és színházi személyiségei, úgymint Kálomista Gábor, Apáti Bence, Vidnyánszky Attila, Eperjes Károly és társaik." Kálomista Gábor – írja Janisch – már-már keresztes lovagi elszánással és hévvel hirdetett totális morális háborút a Színház- és Filmművészeti Egyetem ellen, ahol szerinte olyan "identitásnevelés folyik, amely a szakmai képzés rovására megy", és amely intézményben "rettegnek a hallgatók". Különben is – folytatja a rendező –, Kálomista szerint az SZFE "az egész magyar színházi és filmes szakma rákfenéje, betegségének gócpontja", minek következtében ennek az intézménynek a megtisztításával kell kezdeni a magyar színházi és filmes szakma megújítását, miközben "Eperjes Károly  már az egész emberiség pusztulását és végső kataklizmájátvizionálja."

"Roppant sajnálatos, hogy az erőteljesen politikai színezetűvé vált viták és rágalmak éppen a lényegről viszik el a figyelmet, vagyis nem a nők elleni erőszak tényleges felszámolása és/vagy megelőzése a fontos, hanem a "balliberális" oldal politikusainak és kulturális intézményeinek a lejáratása, függetlenségük felszámolása egyre leplezetlenebbé váló eistandoló szándékával" – állapítja meg Janisch Attila.