Emőd Péter
Emőd Péter
Tetszett a cikk?

Maurer Dóra a Magyarországon élő magyar művészek közül először mutatkozhat be önálló kiállításon a világ egyik legismertebb múzeumában.

Ha egyszer megírják a kortárs magyar képzőművészek külföldi szerepléseinek krónikáját, minden bizonnyal önálló fejezetet kap a Maurer Dóra életművének keresztmetszetét a londoni Tate Modernben bemutató, augusztus 5-én nyíló kiállítás. A Kossuth-díjas művész alkotásai évtizedek óta rendszeresen láthatóak külföldi kiállításokon – az artPortal online művészeti platform kimutatása szerint átlagosan havonta nyílik olyan tárlat a világban, ahol szerepelnek munkái –, a Tate Modern tárlata mégsem csak egy a sok közül. A Műértő Magyar Power 50 nevű listáján, amely a hazai művészeti színtér ötven legbefolyásosabbnak ítélt szereplőjét állítja sorba, Maurer Dóra tavaly a 4. helyen volt.

A londoni múzeum napjaink képzőművészetének csak a New York-i MoMA-hoz mérhető súlyú kiállítóhelye, kánoncsináló intézménye. Nem mellesleg abban a városban működik, amely az aukciós és a galériás piacot tekintve is Európa legnagyobb műkereskedelmi központja, ahol egy múzeumi siker az átlagosnál gyorsabban csapódhat le a gyűjtői érdeklődésben.

A Kossuth- és Prima díjas Maurer Dóra otthonában, 2018-ban
©

Maurer Dóra tartós, és most újabb szintet lépő presztízse a fokozott nemzetközi jelenlétért hol több, hol kevesebb sikerrel küzdő hazai kortárs művészet egésze számára bátorítást jelent. A Tate Modern jelentőségét nem elsősorban látogatóinak magas száma adja. Az utóbbi évek közel hatmilliós nézőszámával a világ múzeumainak rangsorában a hetedik, a modern és kortárs profilú intézmények között az első helyen áll, ennél is fontosabb azonban a múzeum gyűjteményének és tárlatainak kiugró minősége. Elég egy pillantást vetni az aktuális programra: Maurer Dóra mellett többek között az orosz avantgárd egyik vezető alakja, Natalja Goncsarova és napjaink egyik szupersztárja, az izlandi származású dán képzőművész, Ólafur Elíasson szólóshow-ja látható.

A magyar művésznő kiállítása szenzációnak tekinthető, de távolról sem előzmények nélküli. Ezek közé tartozik a kelet-közép-európai térség, ezen belül Magyarország második világháború utáni, különösen az 1960-as és az 1970-es évek képzőművészete iránti fokozódó érdeklődés. A kitüntető figyelemért a hazai szcéna szereplői is sokat tettek, többek között a nemzetközi művészeti vásárokon való rendszeres szerepléssel, a hazai neoavantgárdot bemutató reprezentatív Bookmarks kiállítássorozattal, amelynek szervezői között ott volt a Maurer Dórát képviselő Vintage Galéria is.

Fontos fejlemény, hogy a hazai műgyűjtők bekerültek a nagy múzeumok regionális akvizíciós bizottságaiba és más testületeibe. Ugyanebbe az irányba hat a múzeumok kollektív önvizsgálata és erősödő készsége a korábban egyoldalúan a nyugat-európai és amerikai művészekre fókuszáló, másfelől a női alkotókat hátrányosan megkülönböztető művészeti kánon revíziójára. Miközben megszaporodtak a hazai képzőművészeknek szóló meghívások jelentős külföldi múzeumi tárlatokra, kereskedelmi galériák bemutatóira, egyre több kortárs magyar munka bukkan fel a nagy nemzetközi aukciósházak, főként a Sotheby's kínálatában. Maurer Dóráéi mellett több vezető hazai kortárs művész, így Keserü Ilona és Bak Imre munkái is bekerültek a legfontosabb múzeumok állandó kollekcióiba.

London már rég nem ismeretlen terep Maurer Dóra számára, mint ahogy a Tate Modern sem. A művész 1968-tól kezdve számos nemzetközi grafikai biennálén és triennálén vett részt – utazásait, nemzetközi kapcsolattartását könnyítette, hogy ausztriai emigrációban élő festőművész férje, Gáyor Tibor révén ő is megkapta az osztrák állampolgárságot –, és ezek egyikén ismerkedett meg John Christie-vel. Ő akkor a BBC művészeti műsorának operatőre volt, nevét többek között a John Berger író-műkritikus-festővel folytatott művészeti témájú, könyvben is kiadott levelezése tette ismertté. Christie „beajánlotta” Maurer Dórát a Tate-ben, ahol hallgattak rá, és két grafikát vásároltak tőle.

Hét hajtogatás
©

Ebben döntő szerepe volt Ronald Alley-nek is, aki 1965 és 1986 között a múzeum egyik gyűjteménykezelője volt; ekkor került a kollekcióba Maurer Dóra két emblematikus, 1974-ben, illetve 1975-ben született munkája, a Környomok és a Hét hajtogatás. A mostani kiállítás kurátora, Juliet Bingham hangsúlyozza, az intézmény a Tate Modern 2000-es önállósodása óta dolgozik azon, hogy gyűjteménye méltó módon reprezentálja Maurer Dóra munkásságát. Végül több, a művész műtermében tett látogatást követően, amelyeken akkor még kurátorként részt vett az időközben a Tate Modern igazgatójává előlépett Frances Morris is, 2013-ban a múzeum Oroszországi és Kelet-európai Akvizíciós Bizottságának nagyvonalú támogatásával sikerült megvásárolniuk egy jelentős, grafikákat, filmeket és fotókat is tartalmazó műtárgyegyüttest.

A mostani, szokatlanul hosszú ideig, jövő júliusig látogatható tárlat már elsősorban a múzeum saját kollekciójára építhet. Ez azonban sem a kurátor, sem Maurer Dóra szerint nem jelent korlátot, mivel ez az állomány jól reprezentálja munkássága egészét. Szerepelnek a tárlaton olyan művek is – szám szerint öt –, amelyeket jelenlegi tulajdonosaik később a múzeumnak adományoznak, és nem hiányoznak a – részben magyarországi – magángyűjteményekből kölcsönzött művek sem. Bingham egy másik kurátort, a berlini Új Nemzeti Galéria egykori igazgatóját, Dieter Honischt idézi annak érzékeltetésére, miért fontos Maurer Dóra jelenléte a Tate Modernben: „A valóság és a valóság állandó változásainak megjelenítése foglalkoztatja, és bármilyen műfajban alkot is, ugyanazokat az elveket alkalmazza.”

Az Átfedések 38 című kép
©

Ez a következetesség – ha úgy tetszik, szigor –, amely ugyanakkor játékossággal párosul, a szabályok betartása és a szabályok által rögzített keretek közül való kilépés egyidejű igénye teszi munkáit egyedivé, könnyen azonosíthatóvá. Példaértékű a kurátor számára az a megközelítés, amit a művész maga így fogalmazott meg, amikor első munkái bekerültek a gyűjteménybe:

„Szándékom az, hogy egy módszert javasoljak a gondolkodásra és a létezésre. Keresem az utat, hogy élő kontaktusban maradjak a világgal.”

A kurátor még hozzáteszi: azért is fontos, hogy Maurert bemutassák, mert alkotásai nemcsak a neoavantgárd más művészeire voltak nagy hatással, hanem az utánuk következő nemzedékekre is.

Maurer Dóra közreműködött a londoni kiállítás előkészítésében, de a szerep szokatlan volt számára, mivel korábbi tárlatait rendszerint maga rendezte. Kivételt csak a Vintage Galériában tartott utóbbi bemutatói jelentettek, amelyeknek kurátora Pőcze Attila, a galéria vezetője volt. Ilyenkor, mondja Maurer, örül, hogy más szempontok érvényesülhetnek, mint az ő „mi miből következett” összefüggésrendszerében. Ebből tanul is, új összefüggésekre figyel fel, következő lépéseket mérlegel. Elégedett a tárlat elmélyült tanulmányokat tartalmazó katalógusával is, és úgy érzi, ha valaki csak a képeket nézi, kiderül számára, hogy

„ő egy jókedvű, az élet köznapi területeit a munkába bevonó ember, és nem egy szigorú, vaskalapos konstruktív-konkrét művész, ahogy emlegetni szokták”.

Tudatában van a kiállítás jelentőségének, de kicsit ijesztőnek is tartaná, ha az „túlzott ismertséget, zajos fordulatot, elvárásokat hozna”, mivel a munkát, mint eddig is, csak nyugalomban és csöndben tudja elképzelni.

Maurer Dóra műtermében, alkotásai között
©

A művész galeristája arra számít, hogy a szakmai ismertségtől a közismertséghez vezető úton fontos lépést jelentő tárlat hatással lesz Maurer műveinek globális piacára. Az új művek száma ugyanakkor véges, és mivel a gyűjtők a régebbi alkotásaitól is csak ritkán válnak meg, nem lesz könnyű dolga annak, aki most szeretné beemelni gyűjteményébe Maurer Dóra munkáit.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!