Vidnyánszky Attila szavait visszhangozva írta meg nyílt levélben Benkő Péter, hogy „alattomos, sunyi, jellemtelen, gyáva dolognak” tartja, hogy „a fiatalokat, a gyerekeket tűzvonalba küldik”. (Vidnyánszky már egy hónapja arról beszélt, hogy szerinte az SZFE diákjait szakmainak nevezett érvekkel manipulálják.) Benkő Péter is úgy gondolja, hogy a hallgatókat „becsapják”.

A srácok azt hiszik, hogy a saját függetlenségükért állnak ki, az egyetem függetlenségéért, pedig a SZFE soha nem volt független, különösen az utóbbi harminc évben nem.

A fiatalok most a felbujtókért állnak ki.

Az internacionalizmusért. Amiről nem tudhatják, hogy mi az. Én sem tudtam fiatalon. Most sem tudom.

A srácokkal ezt tenni olyan, mint a felelőtlen kismama, aki maga előtt tolja a gyerekét a babakocsiban, mikor a nagy forgalomban – nem a zebrán – át akar kelni a másik oldalra. Majd megáll a forgalom, a gyereket úgysem ütik el.

Ezek után a „szabad gondolkozókat” megszólítva engedélyt kér, hogy szabadon elmondhassa a gondolatait. Ezek pedig a következők:

Fehér vagyok, heteró, és hiszek Istenben. A liberalizmusban nem.

Én most érzem magamat szabadnak.

Free Magyarország!

A levél arra nem tér ki, hogy színházszakmailag ezek a gondolatok pontosan mit is jelentenek.