Le Carré A kém, aki bejött a hidegről című, 1963-ban megjelent regényével vált egy csapásra híres íróvá, elsősorban azzal emelkedett ki társai közül, hogy valóban odafigyelt valamennyi részletre, s e mellett nem tett úgy, mintha a nyugati kémek makulátlan hősök, a szovjetek pedig egytől-egyig gazemberek lennének: Le Carré műveiben a kémek világát az erkölcstelenség, az árulás és a számtalan egyéni tragédiai jellemezte. A tűdőgyulladásban elhunyt író pályája során 25 könyvet írt.

Egy másik világhírű angol író, a két évtizeddel ezelőtt elhunyt Graham Greene is Le Carré tisztelője volt, A kém, aki bejött a hidegről című művet az általa olvasott legjobb kéntörténetnek nevezte.

A Le Carré álnév volt, az író az angliai Dorsetben született 1931-ben David John Moore Cornwell néven. Legismertebb kémje a rosszul öltözött, boldogtalan, ám mégis zseniális George Smiley volt, aki több könyvben is a szovjet szuperkén, Karla ellen küzdött. „John Le Carré könyvei a valóságban nem kémtörténetek voltak. A könyvekben az emberi kapcsolatok végtelen labirintusa jelent meg: az árulás, mint egyfajta szeretet, a hazugság, ami egyfajta igazság, valamint olyan pozitív szereplők, akik a rossz ügyért harcoltak, és olyan negatív személyiségek, akik a  jót szolgálták” – ezt 1999-ben írta Le Carréről Timothy Garton Ash.

A pályafutását a bonni brit nagykövetség diplomatájaként kezdő Le Carré könyvei sohasem nyertek irodalmi díjakat, már csak azért sem, mert a szerző nem egyezett bele, hogy műveit egyáltalán számításba vegyék a díjak kiosztásánál.