„Életének 86 évében tegnap meghalt dr. Móricz Imre mérnök. Móricz Zsigmond fia volt, akként is élt” – írta meg közösségi oldalán Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész.

Móricz Imre 1935. április 14-én született Litkei Imre néven. Édesanyja Litkei Erzsébet, becenevén Csibe volt, akit az irodalomtörténet évtizedekig Móricz Zsigmond fogadott lányaként tartott számon, ám a közelmúltban bizonyossá vált, hogy valójában az utolsó szerelme volt. Nyáry a bejegyzésében azt írta:

Az alkalmi ismeretségből később sajátos múzsa-művész kapcsolat, majd élettársi viszonyt alakult, amit az író környezete nehezen fogadott el. A lány örökbefogadására azért került sor, mert a házas, de feleségétől, Simonyi Máriától külön élő Móricz valamilyen módon legalizálni akarta a kapcsolatukat.”

Mielőtt Imre iskolás lett, őt is magához vette, s hivatalosan is örökbe fogadta az író.

Nyáry posztja szerint Móricz Imre 1953-ban érettségizett kitűnő eredménnyel. Bár apja annak idején azt mondta róla, hogy aki ennyire szereti a meséket, kitűnő szerkesztő lesz, nem mert bölcsésznek tanulni. Úgy érezte, családnevével irodalmi pályára lépni öngyilkosság lett volna, ezért lett inkább gépészmérnök. „Nem akármilyen sikerrel indult a pályája: két diplomát, több nyelvvizsgát, majd doktorátust is szerzett. Később, a 70-es években ENSZ-ösztöndíjjal Nyugat-Németországban dolgozott vízierőművek tervezésén, majd egyike lett az első magyar mérnököknek, akik számítógépet használtak a munkához, később Finnországban tervezett erőműveket.”

Hogy ki volt Móricz Imre biológiai apja, sosem derült ki – írta Nyáry, hozzátéve: a közelmúltban ugyanakkor felvetődött, hogy Móricz Zsigmond lehetett. Hamar Péter irodalomtörténész szerint az író és Móricz Imre rendkívüli külső hasonlósága nem a véletlen műve, mások szerint azonban nincs az elméletre meggyőző bizonyíték.

A 24.hu felidézte az RTL Klub XXI. század című műsorának Móricz Imréről szóló részét, amelyből kiderül: az írót tekintette apjának. „Anyám úgy szólította őt, hogy »Apuka«, én meg ezek után »Papának« hívtam. Valamivel később a nevére vett, örökbe fogadott. Másfél évig együtt éltünk hármasban, még nem voltam iskolás, de már olvasni tanított. Aztán ő meghalt, s én ismét nevelőszülőkhöz kerültem. Anyám később magához vett, ám mikor a nevelőapámat Apunak szólítottam, félrehívott, és azt mondta: »Ne hívd őt így, mert a te apád Móricz Zsigmond«.”