Február 9-én meghalt Chick Corea. A 79 éves jazz-zenész halálhírét csütörtök este tették közzé hivatalos Facebook-oldalán. Azt írták, halálát egy ritka rákbetegség okozta, amit csak a közelmúltban diagnosztizáltak.

“Egész élete és karrierje során örömöt lelt az új dolgok megalkotásában, és a művészi játékban. Szerető férj, apa és nagyapa volt és sokak számára nagyszerű mentor és barát. Munkássága és a koncerttezéssel töltött évtizedek révén emberek millióit érintette meg, tömegek kaptak tőle inspirációt” - írták róla.

Az 1942-es születésű, többszörös Grammy-díjas amerikai jazz-zongorista és zeneszerző Miles Davis zenésztársaként, majd a Return to Forever vezetőjeként a fúziós zene egyik úttörője.

Armando Corea néven született 1942-ben Massachusetts államban, egy dél-olasz és spanyolt felmenőkkel rendelkező családba. Egész gyerekkorát kitöltötte a jazz: Calabriából bevándorolt apja jazztrombitás volt, aki Bostonban dixieland-zenekart vezetett.

Négyéves korában ismerkedett meg a zongorával, nyolcévesen dobolni kezdett, innen ered a zongorát szinte ritmushangszerként megszólaltató jellegzetes stílusa. Személyiségére nagy hatással voltak a bebop akkori nagyjai, Dizzy Gillespie, Charlie Parker, Bud Powell, Horace Silver és Lester Young.

Fiatalon nagy zenészek műveit játszotta és bebop stílusban készített feldolgozásokat. Neve az 1960-as években vált ismertté, 1968-ban belépett Miles Davis zenekarába, majd 1970-ben Dave Holland és Barry Altschul mellett akusztikus free dzsesszel kísérletezett. 1972-es Return to forever című albumjukról elnevezett zenekarával elektromos és akusztikus hangszerekkel játszottak latinos gyökerű jazzt. A hangszerek között később megjelentek a fúvósok és a szintetizátor, az 1976-os My Spanish Heart albumon már a flamenco-zenét ötvözte a jazz-zel.

Az 1970-es évek végén Herbie Hancockkal játszottak duettet egy sor közös zongorakoncerten, amiken mások mellett Bartók Béla szerzeményeit is előadták. Hancockon kívül számos nagy zenésszel vett fel duett-albumokat, köztük a klasszikus zongorista Friedrich Guldával, vagy az újító bendzsós amerikai Béla Fleck-kel.

Herbie Hancock és Keith Jarrett mellett a 20. század második felének legfontosabb jazz-zongoristái között tartotják számon. Több mint ötven éves zenei karrierje során több tucat albumot adott ki, és egy sor díjat nyert. Ő a negyedik legtöbbször Grammy-díjra jelölt zenész: a 65 jelölésből 23-alkalommal el is nyerte az elismerést.