Faur Anna munkaügyi pert indít a Színház- és Filmművészeti Egyetem ellen, hogy kiderüljön, jóhiszemű és tisztességes volt-e a szerződésének felbontása – jelentette be az egyetem volt oktatóját képviselő Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a 444-en.

A cikk – amelynek nagyobb része Faur Anna visszaemlékezése az egyetemen töltött évekre – felidézi: Faur 2017 óta dolgozott az egyetemen kutatói státuszban, szorosan az oktatáshoz kötődő munkát végezve, többek közt az új tananyag alapjait dolgozta ki, a megbeszélés szerint a kutatása lezárulta után oktatóként alkalmazták volna. Gyerekei születése után, 2020 februárjától gyeden volt, majd szeptemberben az egyetem új vezetésétől már egy olyan szerződést kapott, amelyben három hónapos próbaidő szerepelt, „mintha nem is dolgoztam volna korábban évekig az egyetemen”.

A következőkről úgy számol be:

Néhány nappal a három hónap lejárta előtt, 2020. november 30-án hozott a postás egy ajánlott levelet, amiben egy számomra ismeretlen ember indoklás nélkül, azonnali hatállyal felmondta a munkaviszonyomat az egyetemmel. Mai napig nem kaptam választ arra, hogy miért kellett engem igazából kirúgni – se a felmondás előtt, se azóta nem keresett senki az egyetem számos, újonnan kinevezett vezetője közül.

Faur az indokokról azt gondolja: „Egyrészt látványos volt a jelenlétem az ellenállásban, ami nyilván nem tetszhetett nekik. Másrészt azt is gondolom, hogy a kirúgásommal a többieket akarták megfélemlíteni és elhallgattatni.”

A TASZ mindezek miatt így indokolja a per indítását: „Az SZFE a 2017-től ott töltött három éve alatt meg tudott győződni Anna munkájának értékéről. Ezért kérdéses, hogy jóhiszemű és tisztességes volt-e a próbaidő kikötése az új munkaszerződésében. A sztrájkban aktívan részt vevő filmintézeti dolgozók közül ő volt a munkaviszony szempontjából a »leggyengébb láncszem«, az egyetlen, akinek próbaidős munkaszerződése volt. Neki minden különösebb indokolás nélkül felmondhattak.

A munkáját az új vezetés gyakorlatilag nem ismerhette, hiszen az egyetemfoglalás, a sztrájk, és az SZFE alapítványi működése első három hónapjának problémái miatt még nem is dolgoztak érdemben együtt.

Ezért gondoljuk, hogy a felmondás sokkal inkább az új vezetéssel szembeni kritikának, nem pedig szakmai szempontoknak szólt. A munkaügyi perben, amelyet Anna a felmondás miatt indított, ezeket az érveket sorakoztattuk fel.

Faur felidézte azt is: „Az elbocsátásom után néhány nappal Vidnyánszky Attila, az újonnan kinevezett kuratórium elnöke levelet küldött az oktatóknak, amiben lefektette a számára fontos értékeket a tanítással kapcsolatban, és biztosított mindenkit, hogy senkit nem fognak kirúgni (!). Tanulságként idézem, hogy Vidnyánszky számára mi »az oktatás négy alapvető attribútuma: Ellenőrzöttség, irányítottság, felügyeltség, számonkérhetőség!« Azt hiszem, ez tökéletesen mutatja, hogy miben más az ő szellemisége, mint amit mi, SZFE-sek megszoktunk.”

Az SZFE új vezetése egyébként korábban több olyan tanárt is megbeszélésre rendelt be, akiknek szintén akkor járt le az új szerződésükben rögzített próbaideje. Erről ebben a cikkünkben írtunk:

Fullajtár Andrea egy különös SZFE-s tárgyalásról: „Azóta is hányingerem van"

A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai szerint fenyegető trükkel érték el az új vezetők, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek velük az oktatók: azokat rendelték be elbeszélgetésre, akiknek próbaidős a szerződésük, így indoklás nélkül ki lehetne rúgni őket. A filmes tanszék tanárai tiltakozó levelet küldtek beszélgetés helyett.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: