2001-ben jó energiák áramolhattak a filmiparban, mert egy sor emlékezetes film született, olyanok, amelyek úgy tudtak mainstream alkotások lenni, hogy közben elkaptak valamit az ezredforduló kreatív, kísérletező hangulatából is. Ekkor mutatták be a csúnya, gusztustalan főhőssel is szívet melengetni képes mesét, a Shreket, a bevállaltan giccses, popslágerekből musicalt építő Mouling Rouge!-t, az elvarázsolt Amélie csodálatos életét, és olyan blockbusterek kerültek be a filmes emlékezetbe, mint a kor legnagyobb férfi sztárjaival berobbanó Ocean's Eleven, a Harry Potter filmek, valamint a Gyűrűk ura trilógia első része.

És 2001-ben jött ki a mozikban a Lovagregény is, a középkori díszletbe ágyazott romantikus vígjáték, melynek 20 évvel később a nyomdokain jár a Netflix sikersorozata, a Bridgerton. A széria készítői nem találták fel a spanyolviaszt, mikor a modernt a régivel keverték, hisz ugyanezt már megcsinálta a Lovagregény is. Aki pedig látta annak idején a filmet, az tudja, hogy minden erőltetettség nélkül, tökéletesen működik a lovagi torna a Queen We Will Rock You című számára, a középkori tánc David Bowie Golden Years slágerére, és egyáltalán nem zavaró vagy kínos, hogy a „nemes hölgy” Shannyn Sossamon alakításában vagány frizurákat hord romantikus hajfonatok helyett.

Lehet, hogy a történészek fogták a fejüket, miközben nézték a filmet, de a Lovagregényben kimeríthetetlen humorforrás, ahogy a mai és a 14. századi jelenségeket összekeverik (ilyen a lovagi páncélba vert Nike márkajelzés is például), miközben ez az elidegenítés elemeli, absztraktabbá is teszi a történetet, felfrissíti a kosztümös filmek hagyományát, és nem utolsó sorban éppen megfelel a film mondanivalójának is ez a sajátos vegyítés. Brian Helgeland produkciója szerelmi történet ugyan, de a társadalmi mobilizációról is szól (egy parasztfiúból lovag lesz, aki elnyeri a nemesi származású nő kezét), pont arról a jelenségről, amellyel egyébként a teljes középkori, feudális berendezkedés szembement. Egy modern történetet modernkori „kiszólásokkal” ér elmesélni.

A film szerethetőségének titka azonban nemcsak ebben rejlik, hanem a jól összeállított szereplőgárdában is. Helgeland, aki horrorfilmek forgatókönyveinek megírásával kezdte pályafutását, a Varietynek adott interjújában idézi fel, hogy mennyire jól működött a stábtagok között a kémia, és a prágai forgatáskor – mint valami osztálykiránduláson – a szereplők együtt laktak, és nagy barátságok születtek közöttük.

ARCHIVES DU 7EME ART / PHOTO12 VIA AFP

A Lovagregény ötletét a producerként, rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyző Brian Helgeland eladta a Sonynak, ahol annyira rajongtak a sztoriért, hogy azonnal vásznon akarták látni a filmet, rögtön bele kellett vágni a castingolásba. Heath Ledger akkoriban már ügyeletes szépfiú volt Hollywoodban (a 10 dolog, amit utálok benned romantikus vígjáték sikere után), és bár felmerült, hogy Paul Walker alakítsa a főszereplő William Thatchert, ő a rendező számára „túl amerikainak” bizonyult, nem passzolt az európai történetbe. Az ausztrál, szőke hajú Ledger viszont minden kritériumnak megfelelt, a színész pedig azonnal igent mondott a szerepre. A rendező elmondása szerint Ledger nagyon lelkes volt, hogy egyszerre kell vívnia, lándzsát törnie, lovagolnia, táncolnia és szerelmi ügybe keverednie egy filmben.

A többi szereplőt már bonyolultabb volt megtalálni. A női főhőst alakító Shannyn Sossamonra például nem egy hagyományos castingon, hanem Gwyneth Paltrow születésnapi partiján, a DJ-pult mögött bukkant rá a casting director – Sossamonnak a Lovagregény volt az első nagyjátékfilmje. A főgonosz Adhemar grófjának szerepét pedig eleinte Daniel Craigre akarták rábízni, és ő tökéletesen helyt is állt a féltékeny, becsvágyó és csaló lovag szerepében, ám volt vele egy probléma: épp olyan szőke volt, mint Ledger. Így végül a rendező választása a fekete hajú Rufus Sewellre esett (Sewellt legutóbb Az apa című filmben láthattuk).

Bérénice Bejo és Shannyn Sossamon

ARCHIVES DU 7EME ART / PHOTO12 VIA AFP

Helgeland visszaemlékezése alapján a legtöbb ideig a tökéletes Geoffrey Chaucert keresték: a szerencsejáték-függő költő szerepére nehezen találták meg a legalkalmasabb színészt. A Sony eleinte Hugh Granthez ragaszkodott, de ő akkoriban már az A-listás színészek ligájában játszott, csupa nagysikerű filmet csinált, és a rendező biztos volt benne, hogy Grant nem fog egy ilyen mellékszerepet elvállalni.

A rendezőnek végül ebben az esetben is jól működtek az intuíciói, mert bár a Sony sokáig tiltakozott az ellen, hogy Paul Bettany (Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód, Egy nagyon angolos botrány) alakítsa Chaucert, Helgeland ragaszkodott a brit színészhez. Elment Bettanyért Londonba, ahol együtt kocsmáztak, és ahogy egyre jobban megismerte a színészt, úgy igazította hozzá a forgatókönyvben a figuráját is. Állítólag így jutott eszébe Helgelandnak, hogy micsoda belépő lenne, ha Paul Bettany a filmben legelőször anyaszült meztelenül, egy poros úton „kutyagolva” jelenne meg.

A Lovagregény szíve tehát ebben a szereplőgárdában dobog (nem említettük még az özvegy kovácsnét alakító Laura Frasert és a William két hű társát játszó Mark Addyt, valamint Alan Tudykot). A Varietynek Helgeland azt mondja, az volt a célja, hogy ne csak a főhősökhöz, de a mellékszereplőkhöz is tudjanak kapcsolódni a nézők. Elárulja a receptet: „Az volt a fejemben, hogy William körül mindegyik karakter, Chaucer kivételével, legyen sebzett szívű. Erre csak akkor jössz rá, amikor együtt megírják a szerelmes levelet. Mindnek összetörték a szívét, kivéve Heath karakterét, aki éppen szerelmes, ezért ők mindannyian bizonyos értelemben bele vannak szerelmesedve Heathbe is.”

A Lovagregény 62 millió dollár bevételt hozott a külföldi kasszáknál, 56,5 millió dollárt az Egyesült Államokban. Ahogy a rendező mondja: megtérült a készítési költség, de nem szólt olyan nagyot akkoriban a film. „Ugyanis egy héttel korábban jött ki, mint ahogy a Shreket bemutatták, ami szörnyű nagy siker volt. Azaz volt egy hétvégénk (megnyerni a nézőket), és aztán elnyelt minket a Shrek” – teszi hozzá.

Ennek ellenére a történelemtől nem teljesen elrugaszkodott film (az 1300-as évek leghíresebb angol íróját valóban Geoffrey Chaucernek hívták, a középkorban pedig valóban dolgozhatott nő kovácsként, ha elhunyt férje után megörökölte a szakmát) kultikus alkotássá erősödött az évek során. A mai napig ez Helgeland legtöbbet emlegetett produkciója. És bár a 2000-es évek elején a tervekkel ellentétben nem készült folytatás a Lovagregényhez, a forgatókönyv-író rendező el tudna képzelni egy második részt, amelyben egy nő (valószínűleg Shannyn Sossamon) öltene lovagi páncélt a jövőben.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: