szerző:
Cs.H.
Tetszett a cikk?

A Nike logóját páncélba ütő kovácsnő, David Bowie-ra koreografált középkori tánc, lovagi torna a Queen zenéjére. A Lovagregény jól összekutyulta az épp csak maga mögött hagyott 20. századot a 14. századdal, és mégsem valami rémes dolog jött létre belőle. Sőt, máig ez az egyik legszórakoztatóbb és legszerethetőbb kosztümös film.

2001-ben jó energiák áramolhattak a filmiparban, mert egy sor emlékezetes film született, olyanok, amelyek úgy tudtak mainstream alkotások lenni, hogy közben elkaptak valamit az ezredforduló kreatív, kísérletező hangulatából is. Ekkor mutatták be a csúnya, gusztustalan főhőssel is szívet melengetni képes mesét, a Shreket, a bevállaltan giccses, popslágerekből musicalt építő Mouling Rouge!-t, az elvarázsolt Amélie csodálatos életét, és olyan blockbusterek kerültek be a filmes emlékezetbe, mint a kor legnagyobb férfi sztárjaival berobbanó Ocean's Eleven, a Harry Potter filmek, valamint a Gyűrűk ura trilógia első része.

És 2001-ben jött ki a mozikban a Lovagregény is, a középkori díszletbe ágyazott romantikus vígjáték, melynek 20 évvel később a nyomdokain jár a Netflix sikersorozata, a Bridgerton. A széria készítői nem találták fel a spanyolviaszt, mikor a modernt a régivel keverték, hisz ugyanezt már megcsinálta a Lovagregény is. Aki pedig látta annak idején a filmet, az tudja, hogy minden erőltetettség nélkül, tökéletesen működik a lovagi torna a Queen We Will Rock You című számára, a középkori tánc David Bowie Golden Years slágerére, és egyáltalán nem zavaró vagy kínos, hogy a „nemes hölgy” Shannyn Sossamon alakításában vagány frizurákat hord romantikus hajfonatok helyett.

Lehet, hogy a történészek fogták a fejüket, miközben nézték a filmet, de a Lovagregényben kimeríthetetlen humorforrás, ahogy a mai és a 14. századi jelenségeket összekeverik (ilyen a lovagi páncélba vert Nike márkajelzés is például), miközben ez az elidegenítés elemeli, absztraktabbá is teszi a történetet, felfrissíti a kosztümös filmek hagyományát, és nem utolsó sorban éppen megfelel a film mondanivalójának is ez a sajátos vegyítés. Brian Helgeland produkciója szerelmi történet ugyan, de a társadalmi mobilizációról is szól (egy parasztfiúból lovag lesz, aki elnyeri a nemesi származású nő kezét), pont arról a jelenségről, amellyel egyébként a teljes középkori, feudális berendezkedés szembement. Egy modern történetet modernkori „kiszólásokkal” ér elmesélni.

A film szerethetőségének titka azonban nemcsak ebben rejlik, hanem a jól összeállított szereplőgárdában is. Helgeland, aki horrorfilmek forgatókönyveinek megírásával kezdte pályafutását, a Varietynek adott interjújában idézi fel, hogy mennyire jól működött a stábtagok között a kémia, és a prágai forgatáskor – mint valami osztálykiránduláson – a szereplők együtt laktak, és nagy barátságok születtek közöttük.

©

A Lovagregény ötletét a producerként, rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyző Brian Helgeland eladta a Sonynak, ahol annyira rajongtak a sztoriért, hogy azonnal vásznon akarták látni a filmet, rögtön bele kellett vágni a castingolásba. Heath Ledger akkoriban már ügyeletes szépfiú volt Hollywoodban (a 10 dolog, amit utálok benned romantikus vígjáték sikere után), és bár felmerült, hogy Paul Walker alakítsa a főszereplő William Thatchert, ő a rendező számára „túl amerikainak” bizonyult, nem passzolt az európai történetbe. Az ausztrál, szőke hajú Ledger viszont minden kritériumnak megfelelt, a színész pedig azonnal igent mondott a szerepre. A rendező elmondása szerint Ledger nagyon lelkes volt, hogy egyszerre kell vívnia, lándzsát törnie, lovagolnia, táncolnia és szerelmi ügybe keverednie egy filmben.

A többi szereplőt már bonyolultabb volt megtalálni. A női főhőst alakító Shannyn Sossamonra például nem egy hagyományos castingon, hanem Gwyneth Paltrow születésnapi partiján, a DJ-pult mögött bukkant rá a casting director – Sossamonnak a Lovagregény volt az első nagyjátékfilmje. A főgonosz Adhemar grófjának szerepét pedig eleinte Daniel Craigre akarták rábízni, és ő tökéletesen helyt is állt a féltékeny, becsvágyó és csaló lovag szerepében, ám volt vele egy probléma: épp olyan szőke volt, mint Ledger. Így végül a rendező választása a fekete hajú Rufus Sewellre esett (Sewellt legutóbb Az apa című filmben láthattuk).

Bérénice Bejo és Shannyn Sossamon
©

Helgeland visszaemlékezése alapján a legtöbb ideig a tökéletes Geoffrey Chaucert keresték: a szerencsejáték-függő költő szerepére nehezen találták meg a legalkalmasabb színészt. A Sony eleinte Hugh Granthez ragaszkodott, de ő akkoriban már az A-listás színészek ligájában játszott, csupa nagysikerű filmet csinált, és a rendező biztos volt benne, hogy Grant nem fog egy ilyen mellékszerepet elvállalni.

A rendezőnek végül ebben az esetben is jól működtek az intuíciói, mert bár a Sony sokáig tiltakozott az ellen, hogy Paul Bettany (Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód, Egy nagyon angolos botrány) alakítsa Chaucert, Helgeland ragaszkodott a brit színészhez. Elment Bettanyért Londonba, ahol együtt kocsmáztak, és ahogy egyre jobban megismerte a színészt, úgy igazította hozzá a forgatókönyvben a figuráját is. Állítólag így jutott eszébe Helgelandnak, hogy micsoda belépő lenne, ha Paul Bettany a filmben legelőször anyaszült meztelenül, egy poros úton „kutyagolva” jelenne meg.

Lovagregény szíve tehát ebben a szereplőgárdában dobog (nem említettük még az özvegy kovácsnét alakító Laura Frasert és a William két hű társát játszó Mark Addyt, valamint Alan Tudykot). A Varietynek Helgeland azt mondja, az volt a célja, hogy ne csak a főhősökhöz, de a mellékszereplőkhöz is tudjanak kapcsolódni a nézők. Elárulja a receptet: „Az volt a fejemben, hogy William körül mindegyik karakter, Chaucer kivételével, legyen sebzett szívű. Erre csak akkor jössz rá, amikor együtt megírják a szerelmes levelet. Mindnek összetörték a szívét, kivéve Heath karakterét, aki éppen szerelmes, ezért ők mindannyian bizonyos értelemben bele vannak szerelmesedve Heathbe is.”

A Lovagregény 62 millió dollár bevételt hozott a külföldi kasszáknál, 56,5 millió dollárt az Egyesült Államokban. Ahogy a rendező mondja: megtérült a készítési költség, de nem szólt olyan nagyot akkoriban a film. „Ugyanis egy héttel korábban jött ki, mint ahogy a Shreket bemutatták, ami szörnyű nagy siker volt. Azaz volt egy hétvégénk (megnyerni a nézőket), és aztán elnyelt minket a Shrek” – teszi hozzá.

Ennek ellenére a történelemtől nem teljesen elrugaszkodott film (az 1300-as évek leghíresebb angol íróját valóban Geoffrey Chaucernek hívták, a középkorban pedig valóban dolgozhatott nő kovácsként, ha elhunyt férje után megörökölte a szakmát) kultikus alkotássá erősödött az évek során. A mai napig ez Helgeland legtöbbet emlegetett produkciója. És bár a 2000-es évek elején a tervekkel ellentétben nem készült folytatás a Lovagregényhez, a forgatókönyv-író rendező el tudna képzelni egy második részt, amelyben egy nő (valószínűleg Shannyn Sossamon) öltene lovagi páncélt a jövőben.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!