A glaukóma kezelésében áttörést jelentő gyógyszer kifejlesztése mellett íróként is jelentős életművet hagyott hátra a 87 éves korában elhunyt Bitó László.

Fiatalon orvosnak készült, nem írónak, az álmait azonban az ötvenes években keresztülhúzta az, hogy a kitelepítés után munkaszolgálatosként kellett dolgoznia a komlói szénbányában. Az 1956-os forradalomban fogságba esett, a szökése után pedig az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Bard College-ban kezdte el orvoskutatói karrierjének az építését.

„A Bardon olyan oktatást kaptam, amely nélkül a tizedét sem tudtam volna elérni mindannak, amit elértem. Mivel tíz-tizenketten voltunk egy osztályban, nem lehetett a hátsó sorban lapulni, részt kellett venni a beszélgetésben. Ez megalapozta a kritikus gondolkodást” – mondta néhány éve a Népszavának adott interjúban a CEU-nak mentőövet nyújtó New York állambeli egyetemről.

Később a Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait. A 90-es évekig az Egyesült Államokban élt.

Orvoskutatóként a szem öregedésével foglalkozott, a nevéhez fűződik a 2002-ben az év gyógyszerének választott Xalatant, amely a vakságot okozó glaukóma kezelésében a műtéti beavatkozást egyes esetekben szükségtelenné teszi.

2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje elismerést. Hazaköltözése után több regényt írt, publicisztikái, esszéi rendszeresen jelennek meg a hazai sajtóban. Első kötetében az 1956-os élményeit dolgozta fel.