Beke László 1944-ben született Szombathelyen, majd a hatvanas évek elején az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet-magyar szakos hallgatója volt. Az artportal.hu szerint Beke a hatvanas évek végén előbb a Művészettörténeti Dokumentációs Központ, majd 1969–1988 között az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport tudományos munkatársa volt.

1988-ban lett a Magyar Nemzeti Galéria festészeti osztályának főosztályvezetője, majd 1995-től vezette főigazgatóként a Műcsarnokot. Innen öt év múlva távozott.

Mindeközben a Képzőművészeti Főiskola előbb címzetes egyetemi tanára; majd tanszékvezető egyetemi tanára lett. 1999 óta az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. 2000 óta a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója, valamint a bukaresti Képzőművészeti Egyetem díszdoktora, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Bizottságának tagja volt.

Beke László kutatási területe a XIX–XX. századi művészet, különös tekintettel a fotó-, film-, videotörténetre és -elméletre. Az 1960-as évek óta vett részt a kortárs konceptuális művészet szervezésében, a neoavantgárd mozgalmak megismertetésében és munkájában. A Magyar Narancsnak egy korábbi interjújában azt mondta, hogy a Műcsarnok igazgatójaként úgy érezte: neki jutott „az a morális feladat, hogy a 60-as évek másként gondolkodónak vagy neoavantgárdnak is nevezett művészetét bizonyos elégtételben részesítsük”. Az egyik legfontosabb kiállítása a Műcsarnokban ennek jegyében az Erdély Miklós emlékkiállítás volt. Az igazgatósága alatt a Műcsarnok által külföldre szervezett kiállítások között találjuk a Korniss Péter erdélyi fotóiból készült tárlatot, és a kortárs magyar festészetet bemutató Olaj/Vászon külfödi turnéját.

Beke körülbelül 15 kötet szerkesztője, mintegy 400 tanulmány, cikk, katalógus-előszó szerzője volt, kiállításokat rendezett, rádió- és tv-műsorokat készített. A Tartóshullám c. sorozat szerkesztője volt.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: