„A színpadi ügynökségemmel még foglalkozom, de magára a színpadra már nem megyünk. Ez már sok szempontból nem aktuális és egyáltalán nem is hiányzik. A legkisebb kultúrházaktól kezdve a nagy stadionokig volt már rengeteg előadás, nagyon szép volt és jó, de nem kell már ez az életembe, elég volt. Szembe kell nézni azzal, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet überelni, ez az alkotás legnagyobb nehézsége” – mondta Szörényi Levente a Blikknek.

Ilyen alkotás például az István, a király, amely a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend, és aminek a dalait újabb és újabb generációk fújják kívülről. Szörényi azonban azt szokta mondani, mindenre büszke, ami a zenén kívül van. „Mert arra nem vagyok büszke, ami természetes, ami alapvetően a dolgom. A közönség dönti el ezekről, hogy jók-e vagy sem. Ám minden, ami ezen kívül van, arra vagyok büszke.” Ilyen például, hogy nemrég megjavította lépcsőjüket, de ilyen a saját borászata is, aminek a vezetését négy éve átadta a fiának.