„Elfáradtam. Beteg vagyok, állandó fáradtságot érzek, vannak szavak, amelyeket nehezen mondok ki. A nem szűnő fájdalom megvisel. A jobb kezem gyenge"

– mondta Kulka János színész a Nők Lapjának adott interjúban.

Kulka János 7 évvel ezelőtt kapott stroke-ot, amelynek következtében roncsolódott a beszédközpontja, és a mozgása sem a régi. Az interjú közben többször is egy-két szavas válaszokat ad.

És hiába javult az állapota az újságíró szerint, Kulka azt mondja, a fájdalom szörnyű. Arra a kérdésre, hogy nem depressziós-e, egy határozott „de" a válasz.

„Györgyi meghalt. Nagyon megviselt" – meséli barátja, Lang Györgyi énekesnő, színésznő haláláról. „Györgyi jó barátom volt. Tényleg! A legjobb. Ott ültem mellette, fogtam a kezét, simogattam az arcát, amikor elment. A halála előtt másfél hónappal azt mondta: elfáradtam, Jancsi. Érezte."

Az ápolónők „csodásan ápolták", a barátai mellette voltak az utolsó percig, akkor is, amikor szinte végig csak aludt.

Kulka azt mondta, Lang Györgyi művésztársának, Falusi Mariannak mondta el, mit szeretne, ha majd meghal. (A búcsúztatója a Fővárosi Állatkertben volt, kérésére színes ruhában kellett érkezni, virágok és mécsesek nélkül. Búcsúztatásán vidám és nagyon megható beszédek hangzottak el.) Kulka az interjúban megemlítette, talán ő is olyan búcsúztatót szeretne majd, mint amilyen Lang Györgyié volt. Hisz a „felhőben", abban, hogy van „odaát." „Láttam hét éve áprilisban egy keddi napon. Jó volt. Nem félek."

Arról is beszélt, nyáron nem utazik sehova, mert „elfáradt." A testvérével jó a kapcsolata, a volt kollegák viszont elkoptak.

„Elfelejtettek. Ahogy én elfelejtettem a betegség miatt az angolt, a franciát, a verseket, a címeket, mindent. Ők engem."

Azok is elfelejtették, akiket segített, vagy ahol jótékonyságból fellépett. „Szégyellem magam..." Majd hosszú csend után hozzáteszi, hogy Kováts Adél néha fölhívja („olyankor örülök"), és rendszeresen beszél Csákányi Eszterrel is.

„A falakon kívül durva a világ. Aki az utcán kedves volt, most elfordul. Nem köszönnek rám, mint régen. Rossz ez. Változott a világ. Durvák az emberek. Talán félnek. Sok a baj. Háború. Infláció. Máskor beszólnak."

Arra, hogy ezt hogy viseli, azt mondja, csak mosolyog és megy tovább, hozzátéve, hogy

„én ebben a világban még sokkal rosszabbul érzem magam."

A napjai üresek, „nincs semmi." Elunta a festést, leszedte a bokszzsákot és kertje sincs, mióta elköltözött. Az interjúban beszél arról is, hogy az új lemezén mi a kedvenc dala, milyen nehezen indult a gyerekkora – egyévesen került ki a nevelőotthonból, ahová ötnaposan beadták –, és szeretethiánytól szenvedett. A mély szülői kapcsolat kimaradt az életéből.

A stroke-jával kapcsolatban azt mondja, mantrázza magának, hogy megérdemelte. Úgy gondolja, semmilyen bűne nem volt, „kedves voltam és talán jó színész is." A szöveg elfelejtésétől görcsösen rettegett, de soha nem tévesztett.

Azt is elfogadja, ha elfelejtették.