Hosszú interjút adott az Indexnek Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója, amiben más témák mellett beszélt a DK-s jegybotrányról is.

A mai napig fölteszem magamnak a kérdést, hogyan történhetett ez meg

– fogalmazott Máté. Szerinte a kommunikációval az volt az egyik baj, hogy a közleményük előbb született meg, mint ahogy a belső vizsgálat megtörtént volna, a másik pedig az, hogy „a válaszok megszövegezésében – tévesen – jelentős részt vállaltak azok, akik korábban a hibát elkövették”. Azt is mondta, hogy konkrétan tajtékzott, amikor megtudta, mi történt, és hogy a Katona elleni véteknek tartja a történteket.

Mint ismert, novemberben húsz-harminc százalékkal olcsóbban vehettek jegyet a színház előadásaira a DK tagjai. Az ügy a Magyar Nemzet cikkéből robbant ki, a kormányközeli lapnak ugyanis a birtokába jutott egy DK-s hírlevél, amiben ez állt. A színházban fegyelmi eljárás indult, aminek eredményeként egy vezető beosztású dolgozót elküldtek, kettőt pedig figyelmeztettek.

Máté állítja, hogy az egész ügyről a sajtó hozzájuk intézett kérdéseiből szerzett tudomást. „Hétvége volt, amikor a találkozási lehetőségeink korlátozottak a színházon belül. A legkellemetlenebb az volt, hogy nemhogy nem én döntöttem erről, még csak nem is tájékoztattak róla. Ez önmagában képtelen helyzet. A kommunikációs hiba úgy történt, hogy előbb válaszoltunk, mint hogy megértettük volna, mi történt.”

„Elkövetődött egy hiba, pedig a színház működésének az alapvetésében is benne van, hogy semmiféle párthoz nem tartozunk, és nem is támogatunk semmiféle pártot. Azok közül, akik ezt a döntést meghozták, legalább egyvalakinek a fejében ez benne kellett volna hogy legyen. Először fordult elő a működésünk során, hogy valamilyen párt kapott ilyen kedvezményekről szóló tájékoztatót. Egyébként nem lett volna ez ilyen horderejű, amiatt a kommunikáció miatt vált ilyenné, ami nem a miénk volt. (…) Mi elküldtük azt, amit szoktunk sokaknak, a kedvezmény lehetőségét és az előadások ismertetőjét, a párt pedig úgy kommunikálta, mintha ez egy privilegizált helyzet lenne: mennyire megéri párttagnak lenni, mert azok még ilyen ajándékokat is kapnak. Ez került aztán nyilvánosságra. De nem az történt, ahogy próbálták beállítani, hogy az eladott házak százszázalékos jegyeit szállítottuk le 70-80 százalékra, hanem a nullát emeltük fel 70-80 százalékra. Ez mindenütt így van: ha valaki meghirdeti a kedvezményeket, az azt jelenti, hogy nincs eladva a ház”, részletezte a színházigazgató.

Hozzátette, hogy novemberben „teljesen váratlanul és megmagyarázhatatlanul” leállt a jegyvásárlás, aminek a mai napig nem tudja az okát.

Pánik volt a szervezésen belül, és a színészek is érzékelték, hogy valami nem stimmel: nem üres, de fél házak előtt játszanak. (…) Amikor tehát valamelyik előadás akadozik, akkor értesítjük azokat a helyeket, amelyekkel kapcsolatban állunk, hogy lehet venni jegyet. Ha erre nem reagálnak, akkor jön az a gesztus, hogy kedvezményes áron lehet vásárolni. Novemberben azonban ezek a kapcsolatok sem működtek, nemhogy teljes árú vagy kedvezményes jegyre nem jelentkeztek, de egyáltalán nem válaszoltak. Pangás állt be a nagyszínpadi előadásainknál, amiből született egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy kiket lehetne még megszólítani, és akkor elkövetődött ez a rettenetes ostobaság.

Arra a kérdésre, hogy előfordulhat-e, hogy Máté nem tudott a DK-s jegyekről és utólag sem tájékoztatták, azt válaszolta: nem, és ezért lett ennek fegyelmi a következménye. Újra átnézték a szervezeti szabályzatot, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő, „ugyanakkor én nem lehetek, és nem is akarok ott lenni mindenhol – szögezte le. – Megbíztam a munkatársaimban, eddig semmi hiba nem történt.”

Máté azt is mondta: a Gothár-ügyhöz hasonlóan most is megfordult a fejében, hogy rágalmazásért beperli azokat, akik hazugságokat állítanak a színház és a DK kapcsolatáról, de úgy döntött, hogy nem áldoz erre újabb három évet az életéből.

A lemondásával kapcsolatban azt mondta, gondolkodott rajta, hogy van-e benne jogos elvárás, de arra jutott, hogy nincs. „Mert akkor mindenért le kellene mondani, akkor is, ha a világosító elfelejt egy jelet beadni. Nem akartam, hogy igazuk legyen azoknak, akiknek az az érdekük, hogy a Katona ne működjön. Ez a munkatársaimról szól, nem rólam. Nemcsak én, de a gazdasági igazgatóm se tudott a dologról. Ha másnak nem, akkor neki kellett volna tudni, és rögtön leállította volna, vagy szól nekem, és együtt állítjuk le. Nem az én felelősségem, ha valaki valamit nem mond el nekem. Mindig vannak problémák, amiket orvosolni igyekszem, amiket nem az újságból tudok meg. Ostoba dolog, mondom, a mai napig nem hiszem el, hogy ez megtörtént.”

Az interjúban felvetődött, hogy a társulat korábbi és jelenlegi tagjai közül többen felszólaltak „társadalmi-politikai megmozdulásokon”. Máté erre azt válaszolta: „az, hogy bizonyos emberek megnyilvánulnak társadalmi és sajnos politikai kérdésekben, az az ő dolguk, ezt én nem fegyelmezem, nem szólok rájuk, nem csinálok ebből ügyet. De a dolgozóink között sok olyan ember is lehet, aki abszolút kormánypárti szavazó. Én az egész színházat próbálom képviselni, politikai oldalról pedig mindig benyomnak a bal sarokba. Olyan távol vagyok ettől, hogy ez számomra külön személyes fájdalom, hogy engem ezzel összekevernek.” Magáról azt vallja, hogy az igazság mellett próbál állni, és kritikus általában mindenfajta hatalommal szemben.

De ez nem azt jelenti, hogy politikai alkat vagyok: szemlélődő emberként figyelem a világ jelenségeit, és azokra főleg az előadásaimmal próbálok reagálni. Arra reflektálok, amit látok, vagy látni vélek, és próbálok jó színházat csinálni. Meg vagyok döbbenve, sőt kikérem magamnak, hogy egy ilyen művészi presztízzsel rendelkező színházat, egy jól működő, a magyar kultúrát ilyen magas szinten képviselő társulatot folyamatosan támadjanak és megalázzanak. Mi érdekük lehet ebben? Egyszerűen nem találok szavakat.

Az interjúban arról is volt még szó, hogy Máté többedmagával, így Kováts Adéllal, Rudolf Péterrel, Nagy Viktorral, Tompa Gáborral, Eperjes Károllyal és Vidnyánszky Attilával járt bent Csák János kulturális és innovációs miniszternél tárgyalni kultúrfinanszírozási kérdésekről, és arról is, hogy reméli, hogy 2026-ban, ha lejár az igazgatói mandátuma, a színházon belülről lesz pályázó.